Ez a századik bejegyzés, amit a blog születése óta írunk. Utunk során rengeteg élményt éltünk már át és ezeket igyekszünk veletek megosztani a blog hasábjain. Ez a jubileumi bejegyzés egy felejthetetlen folyami hajóutazásról szól, amely méltó volt ehhez a szép kerek számhoz.

Nong Khiawban, a már jól ismert kikötőben, felszálltunk a Luang Prabangba induló hajóra. Bár jóval hosszabb utazás várt ránk, mint néhány napja Muang Ngoiba, ez alkalommal még is egy a korábbinal is keskenyebb hajó várt ránk, amelyben csak faszékek voltak.

Némi késéssel útnak indultunk és ezzel elkezdődött a több mint hatórás utazás először a Nam Ou-folyón, majd a Mekongon. A táj, a korábbiakhoz hasonlóan, csodás volt, bárányfelhőkkel részben eltakart hegycsúcsokkal, trópusi őserdővel és a folyóparton a semmiből kiemelkedő hatalmas sziklákkal.

Az utazás során ismét közelről figyelhettük meg mennyire szorosan kapcsolódik a helyiek élete a folyóhoz. Rengeteg gyereket láttunk halászni, a vízben állva hálóval és szigonnyal, kis ladikokkal, az asszonyok a vízben mosták a ruhát vagy éppen a hajukat, az egész pici gyerekek pedig csoportokban fürödtek meztelenül a part közelében. Láttunk a folyóparton üldögélő buddhista szerzeteseket, a típikus narancssárga színbe öltözve, míg sokan dolgoztak a kis parcelláikon, közvetlenül a folyóparton. Az emberek hétköznapi életébe tekinthettünk bele, miközben sok helyen integetéssel köszöntöttek minket.

Bizonyos szakaszokon a folyó sodrása elég erős volt, és mivel a keskeny hajó tele volt, kaptunk időnként rendesen a vízből az arcunkba. Az egyik részen olyan erős volt a sodrás, hogy a kapitány célszerűbbnek tartotta azt a szakaszt utasok nélkül megtenni, így egy rövid ideig a folyóparton gyalogoltunk. Ez arra is jó volt, hogy legalább kinyújtóztattuk a lábainkat, amelyek eléggé elzsibbadtak a kényelmetlen faszékeken ülve.

Az utazás utolsó egy óráját már a Mekong-folyón tettük meg, amely szélesebb, koszosabb és sokkal lassabban hömpölyög mint a Nam Ou. Kevéssel naplemente előtt érkeztünk Luang Prabangba, az ég sárga színbe öltözve fogadott minket.

Egy remek utazás ért véget azzal, amitől még mindig sajognak a csontjaink, de megérte ez a testnek kényelmetlen utazás, a szemünk nem győzött betelni a sok érdekes látnivalóval. A következő napokat Laosz turisztikai központjában, Luang Prabangban töltjük majd.