Az utolsó bejegyzésben bemutattuk Speedyt, akiért együtt mentünk Borisszal, aki elkísért minket az autókölcsönzőbe. Ezzel kezdetét vette utunk a furgonnal. Az első dolgunk az volt, hogy egy nagyobb bevásárlást rendeztünk az egyik Pak’n Save áruházban, amelyek a legolcsóbb bolthálózt Új-Zélandon. Az olcsó árak mellett a számla bemutatásával kedvezmény kap az ember a tankolásnál, ha bizonyos benzinkútnál teszi azt.

Első célpontunk a Coromandel-félsziget volt. Elég későn keltünk útra, mivel egyrészt sok időt eltöltöttünk az autókölcsönzőben mire minden részletet tisztáztunk, másrészt a nagy bevásárlás sem tartott két percig. Nem volt továbbra sem valami mesés az idő, de legalább csak időnként esett. A Thames városról elnevezett partszakaszon haladtunk egészen Coromandelig. Ez utóbbi egy kis, karakteres új-zélandi falu, színes régimódi házakkal, és ahogy a vidéki új-zélandon mindenhol, délután ötkor már minden zárva van. Mivel már elég késő volt, kempinghelyet indultunk keresni éjszakára.

A Coromandel-félsziget zöldellő tájai

A furgonnal három különböző lehetőség van az éjszaka eltöltésére.

  1. A szabadkempingezés. Ez talán a legromantikusabb változat, de sajnos a rengeteg gondatlan turista miatt, az új-zélandi törvényhozás néhány hónapja elfogadott egy rendeletet, amelyben betiltotta mindezt a legtöbb helyen, és az ezt megszegőknek komoly pénzbüntetést helyez a rendelet kilátásba.

  2. A DOC (a helyi Természetvédelmi Minisztérium) által létrehozott kempingekben tölteni az éjszakát. Ezek a kempingek ingyenesek vagy nagyon olcsóak, de csak nagyon alapvető létesítményekkel rendelkeznek. Meleg víz és áram egyikben sincs, már pedig az utóbbi nélkül nem működik az elektromos rezsó.

  3. Privát kempingekben tölteni az éjszakát. Ezekben a kempingekben fizetni kell, sokszor nem is keveset, van viszont meleg zuhany, áram, felszerelt konyha. Szerencsére a téli szezonban az árak alacsonyabbak, mint nyáron.

Az első éjszakát egy DOC kempingben töltöttünk, tudván, hogy az északi sziget északi részén nincs általában nagyon hideg, és kíváncsiak voltunk milyen is egy DOC-kemping. Ez a kemping a parthoz közel, a Waikawau-öbölben található, amelyhez egy jó minőségű köves úton keresztül jutottunk el. A kempingben rajtunk kívül senki nem volt és a recepción sem volt senki, úgyhogy „sajnos” nem volt kinek fizetni. Egész éjjel zuhogott az eső, úgyhogy a furgon tetején kopogó eső zajára aludtunk el.

Reggel eléggé átfázva ébredtünk, gyorsan csináltunk is egy meleg italt, hogy átmelegedjünk. Ezt általában nagyon élvezzük az utazás során, hogy amikor csak kedvünk támad, félreállunk a furgonnal egy kávéra vagy egy pohár meleg levesre. Reggeli után egy másik útvonalon tértünk vissza Coromandelbe, ahol több helyen remek kilátás volt a környező öblökre és az itt található sűrű esőerdőre.

Ködös táj a Coromandel-félszigeten, Új-Zéland

Panoráma kilátás a Coromandel-félszigetre

Coromandeltől utunkat nem a parton folytattuk, hanem a 309-es út elnevezésű köves úton, amely az erdőben halad. Az út mentén több érdekes látnivaló is akadt, a „Waiau Falls” elnevezésű vízesés, majd pedig egy „kauri” fákból álló erdő.

A Waiau-vízesés a Coromandel-félszigeten

A vastagtörzsű kauri fák erdeje

Ezek a fák hatalmas átmérővel rendelkeznek, több ember egyszerre is kevés, hogy átölelje őket. Whitiangába érve, tettünk egy kisebb kitérőt észak felé, a Black Jack Roadra tértünk, amely egy nagyon szép tengerpartra, az Otama Beachre vitt minket. Itt megebédeltünk a parton üldögélve, és ezzel be is fejeződött a tisztességes időjárás erre a napra.

Az Otama Beach homokos partja, Coromandel-félsziget

Elkezdett ömleni az eső, így a régióban található tengerpartokból nem sokat tudtunk élvezni. A Cathedral Cove-ra tekintő kilátóhoz még el tudtunk sétálni, a Hot Springs Beach-t viszont csak az autóból láttunk.

A Cathedral Cove sziklái a Coromandel-félszigeten

Ismét egy DOC kempingben szálltunk meg Waihi közelében, ez alkalommal sem volt senki rajtunk kívül. Nem volt valami nagy szerencsénk eddig az idővel, reméljük a dolog hamarosan jobbra fordul.