Néhány, hűs levegőn eltöltött nap után ismét az izzasztó meleg várt ránk. Cameron Highlandsről mikrobusszal utaztunk Kuala Tembelingig, ahol a kikötőben felszálltunk a hajóra, amely elvitt minket a Taman Negara Nemzeti Parkba. A hajó egész kényelmes volt, úgyhogy a kétórás út amely során a Tembeling-folyón hajóztunk felfelé, egész gyorsan elrepült. Még a nemzeti parkon kívül voltunk, de a folyó mindkét partját sűrű őserdő szegélyezte. A folyó partján időnként láttunk egy-egy kikötött hajót, néhol folyóparton játszó gyerekeket, ebből lehetett tudni, hogy a fák mögött valószínűleg egy ház bújik meg.

A szállásunk a park közvetlen szomszédságában lévő kisfaluban, Kuala Tahanban volt, amelyet csak a Tembeling-folyó választ el a nemzeti park bejáratától. Taman Negaráról tudni kell, hogy 140 millió éves korával a Föld legősibb esőerdeje. A helyiek egész nap rendelkezésre állnak, hogy 1 ringitért (70 Ft) átvigyenek a folyó egyik partjáról a másikra. A nemzeti parkban számos szervezett kirándulás is vár az érdeklődőkre, de a hosszabb, többnapos túrákat leszámítva, nincs szükség idegenvezetőre. A park bejáratánál lévő kis irodában adnak egy térképet a bejárható ösvényekről, amelyek jól el vannak látva túristajelzéssel.

Az első nap csináltunk egy hatórás túrát, de mindezt nagyon nyugis tempóban, úgyhogy a túra rövidebb idő alatt is teljesíthető. Az út eleje egy nagyon jól kiépített ösvényen vezet a „Canopy Walkhoz”, ahol a fára magasan felfüggesztett hidakon lehet sétálni és megcsodálni az őserdőt egy másik szemszögből.

Ezután az út a Bukit Teresek kilátóponthoz vezet, ahonnan remek kilátás van a sűrű esőerdőre és a környező hegyekre. Az útnak ezen a szakaszán elég gyakran találkoztunk csoportokkal, főleg helyi kirándulókkal, azonban ezen a ponton az ösvény átalakul hagyományos erdei ösvénnyé és a helyiek innen már visszafordulnak.

Innentől számítva gyakorlatilag végig egyedül találtuk magunkat az ösvényeken, küzdvén a meleggel és a leírhatatlan páratartalommal. Az előző éjszaka elég sokat esett, úgyhogy az út nagyon sáros volt, és a szúnyogok mellett, a piócákkal is meg kellett küzdenünk. Fel voltunk rájuk készülve, úgyhogy hosszú nadrág volt rajtunk, amit a zokniba tűrtünk. Ez nem segített a komfortérzeten ebben a melegben, ellenben így minden alkalommal kiszúrtuk a piócákat, amikor még a nadrágon másztak felfelé, elkerülvén hogy a bőrhöz tapadjanak, ami eléggé tud fájni utána. Ezek a vérszívó jószágok, a szúnyogokhoz hasonlóan, Rachelét favorizálták, ha jól számoltuk 6-1-re nyerte a meccset, ami a nadrágon felfelé mászó piócákat illeti.

A séta a sűrű őserdőben a brazíliai kalandjainka emlékeztett minket, az Ilha Grande-szigetre és az amazóniai esőerdőben tett túrákra. Itt valóban az az érzése volt az embernek, hogy messze van a civilizációtól, a madarak csipogásán kívül és a majmokon kívül tényleg nem hall az ember semmi egyebet.

Ami még nagyon különleges volt, az a lepkék mennyisége, némelyik közül hatalmas méretű volt, úgyhogy időnként ezeket kergettük. A bogarak és madarak mellett láttunk egy mókust, amelynek mérete többszöröse volt a megszokottnak. Az ösvény itt sok helyen nem volt éppen könnyen járható, több helyen kidőlt fák keresztezték az utunkat. A parkban több helyen vannak úgynevezett búvóhelyek, amelyek egyszerű nyitott faházak, ahol az éjszakát is ellehet tölteni. Mi az egyik ilyet (Bumbun Tabing) nappal kerestük fel, és itt ebédeltünk a dzsungel végtelen nyugalmában.

A parkban töltött többi napot kényelmes, fotózással egybekötött sétával töltöttük. A hétvégének vége lett, így gyakorlatilag senkivel nem találkoztunk. Hatalmas csend honolt mindenütt, így az erdő minden zördülését hallani lehetett. Ezen a sétán láttunk néhány vaddisznót, majmokat, fura bogarakat, és madarakat, köztük egy kis kék madarat, amely közvetlenül az ösvény közelében rakott fészket. Amikor az ember túl közel ment a fészekhez, a madárka kirepült a fészkéből és otthagyta a két kis tojását, amikor eltávolodtunk, azonnal visszatért a fészekbe.

Esténként mindig ugyanannak a néninek a standjánál vacsoráztunk, ahol sült csirkét ehettünk kókusztejjel főzött rizzsel vagy hamburgert sütött nevetségesen olcsó áron. A szállásunkon is nagyon kedves tulajdonosnőhöz volt szerencsénk, aki mindenben a kedvünket kereste. Nem tudtuk pontosan mit várhatunk Taman Negarától, igazán kellemes meglepetés ért minket. Egy nagyon érdekes és igazán kellemes helyet ismertünk meg, ahova szívesen visszajövünk majd egyszert több időt is eltölteni.

Most ismét vár minket a tengerpart, Rachelének már láthatóan nagyon hiányzik!