Szerettünk volna valamit látni Dél-Thaiföldnek az Andamán-tengeren lévő szépségeiből, de minden alkalommal, amikor más utazókkal találkoztunk, kicsit elment tőle a kedvünk, hallván azt, hogy mennyire eszméletlenül sok ember van Délkelet-Ázsia turisták által leginkább felkapott régiójában. Az egyetlen lehetőségnek azt gondoltuk, hogy megvárjuk az esős évszakot, amikor várhatóan azért sokkal kevesebben lesznek. A legtöbb helyen valóban lényegesen kevesebb ember volt, de sok helyen így is túlzottan sokan voltak a mi ízlésünknek.

Kuala Lumpurban egy pár napot tervezéssel töltöttünk, miközben szokás szerint élveztük a maláj és indiai konyhát (az egyik helyi étteremben ehető tandoori csirkével és sajtos nannal nem tudunk betelni). Innen éjszakai busszal mentünk egészen a thai Hat Yai városig, ahonnan reggel újabb busz vitt minket Krabiig. Az út utolsó két órájában belekóstolhattunk a helyi esős évszakba, mintha dézsából öntötték volna. Szerencsére mire a tengerparton fekvő Ao Nangba értünk, ahol szállást kellett keresnünk, az eső megkegyelmezett nekünk és elállt. Hamar találtunk is egy nagyon klassz szállást a főúttól pár utcányira, egy nagyon csendes részen. Egy magánházról volt szó, amelyben ismét hatalmas szobánk volt, hűtővel, így ismét hideg görögdinnye várt ránk otthon minden nap. A közelben volt néhány olcsóbb helyi étterem és egy 7-eleven (nem győzünk még mindig csodálkozni azon, hogy tényleg minden második utcasarkon van egy boltja ennek az amerikai bolthálózatnak). Minden adott volt, hogy néhány napra itt berendezkedjünk. A megérkezést pedig egy nagy tál pad thai elfogyasztásával ünnepeltük, ami már nagyon hiányzott!

A közelben található tengerpartok közül a leghíresebb talán a Railay Beach, amely ugyanazon a félszigeten található, ahol Ao Nang, de Railay csak hajóval közelíthető meg. Reggel így beültünk egy típikus thai „long-tail boat” hajóba, amely elvitt minket Railayra. A környezet valóban lenyűgöző, hatalmas, zöld növényzettel borított sziklák, a szárazföldön pedig sűrű dzsungel. A tengerparton nem voltak egyáltalalán sokan, így nyugodt körülmények között sétálhattunk egyet a Railey West és Railey East nevű partokon. Az előbbi a szebb, hosszú homokos tengerpart, míg az utóbbi inkább mangrove erdős part, ahol dagály esetén rádáasul a tengerpart gyakorlatilag teljesen eltűnik.

A hely szépsége tényleg magával ragadó, ellenben a víz tisztasága sok helyen hagy kivánni valót maga után, a rengeteg hajó miatt, amely fel-alá közlekedik itt.

A félszigeten található egy kilátópont is, ahová Gábor természetesen nem tudta megállni, hogy ne másszon fel. Az ösvény sok helyen valóban mászást is magában foglalt, úgyhogy a sűrű őserdőben meg is izzadt az ember az iszonyatos páratartalomtól, de a kilátás megért minden erőfeszítést!

A délutánt a Phra Nang Cave Beachen töltöttünk, ahol egy barlang található közvetlenül a parton. Fantasztikus élmény a tengerben fürödni és közben felnézve a barlang mennyezetét bámulni! Itt időközben túl sok ember kezdett összegyűlni, mivel megérkeztek a szervezett kirándulások résztvevői, így inkább továbbálltunk a part nyugodtabb része felé. Közben vettünk egy shake-et az egyik kis bárból, amelynek különlegessége az volt, hogy egy, a parton lehorgonyzott kis hajóban üzemelt.

A partnak ezen túlsó oldalán nem volt szinte senki, így nyugodtan gyönyörködhettünk a közvetlenül a parttal szemben található kis szigetben, amelyre Gábor át is úszott.

Később pedig visszatértünk a barlanghoz, ahonnan elmentek a kirándulók, így ismét nyugalom várt ránk.

Útban Railay West felé, az erdőben találkoztunk egy csoport majommal, amely fajból még nem láttunk korábban. A szemüket sötétkék színű, monokli szerű szőr veszi körül, az egyik kölyök a földön ült, és megdöbbenéssel a szemében bámult ránk.

Remek hangulatban tértünk vissza Ao Nangba ezután a verőfényes nap után!