Az utat, amely Te Anaut köti össze Milford Sounddal, az ország talán legismertebb fjordával, Milford Roadnak hívják. Erre a 120 kilométeres útszakaszra érdemes időt szánni, mivel csodás alpesi tájon halad keresztül. Az út télen sokszor nehezen járható a havazás, reggeli fagyok és a lavinaveszély miatt, sok helyen eléggé keskeny és az utolsó negyven kilométer csigaszerűen kanyarog lefelé. A helyiek kicsit túl is dimenzionálják ezt az utat, a Miskolc és Bükkszentkereszt közötti szerpentire szívesen ráengedném őket. Ahogy máshol is, az idei enyhe tél itt is megkönnyítette a dolgunkat, hónak a nyoma sem volt az út közelében és szerencsére reggelente sem fagyott le az út.

A Milford Roadon számos megálló van, ahol kisebb sétákat, rövidebb túrákat lehet tenni. Mi először a Mirror Lakesnél álltunk meg, ezek a tavak remekül tükrözik a közeli hegycsúcsokat.

A Tükör-tó a Milford úton

A Gunn-tó közelében található a Milford Soundhoz legközelebbi DOC kemping, megnéztük, hogy estére jó lesz-e nekünk és úgy döntöttünk, hogy itt töltjük majd az éjszakát. Folytattuk az utat egy kilátó pontig, ahonnan remek kilátás nyílt a közeli havas hegyekre és a lábunk előtt elterülő völgyre.

A Milford út havas hegycsúcsai

Ezek után letértünk a Milford Roadról, és a Hollyford Roadon folytattuk utunkat. Itt egy kisebb túrát akartunk tenni a Marion-tóig, amely először egy kisebb vízesés mellett haladt el, majd előrébb haladva, az utat nagyon elhangyagolt állapotban találtuk, tele az útra dőlt fákkal. Amikor egy olyan részhez értünk, ahol kőomlásra figyelmeztetett a tábla és az idő is kezdett vészesen romlani, hátra arcot parancsoltunk. Hamarosan el is kezdett esni, úgyhogy örömmel tértünk vissza a furgon menedékébe. Amikor elállt az eső, folytattuk az utat Speedyvel egészen a Hollyford Road végéig, ahonnan egy rövid, félórás erdei séta után eljutottunk a Humboldt Falls vízeséshez. Ez a vízesés volt a legmagasabb azok közül, amit Új-Zélandon láttunk, és bár nem folyt le benne hatalmas vízmennyiség, így is nagyon látványos volt. Ezzel a vízeséssel pontot is tettünk a nap végére és visszatértünk a tóparti kempingbe.

Reggel korán keltünk, mivel 9-kor már Milford Soundban kellett lennünk, hogy résztvegyünk a hajókiránduláson, amit az előző nap lefoglaltunk. Az egyik kilátópontban reggeliztünk, majd az út keresztül haladt a Homer Tunnel alagúton, amely elég keskeny, és belül az embernek kicsit klausztrófiás érzése van. Ezután az út szerpentinként halad lefelé egészen Milford Soundig, el tudtuk képzelni, hogy ezen az úton nem éppen leányálom vezetni, ha le van fagyva. Az ember csak megérkezik Milford Soundba, és rögtön lenyűgözi a vízből kiemelkedő Mitre Peak, amely mintha őrt állna a fjord bejáratánál.

A Mitre-csúcs a Milford Sound bejáratánál

A reggel induló hajók valamivel olcsóbbak, mivel azok, akik egynapos kirándulás keretében Te Anauból vagy még messzebbről érkeznek, a déli és koradélutáni hajókat töltik meg. Mi egy kétórás kiránduláson vettünk részt:a kirándulás során végighajóztuk a fjordot és egy rövid időre a Tazmán-tengerre is kihajóztunk. Nem akármilyen érzes a hatalmas falként minket körülvevő hegyek között hajózni!

Hajókirándulás a Milford Soundon

Jó néhány nagyon klassz vízesést is láttunk, az egyikhez olyan közel mentünk, hogy vizesek is lettünk. Persze figyelmeztettek minket előre, úgyhogy az előre kikészített esőkabátot mindenki magára öltötte.

Vízesés a Milford Soundon

Rengeteg fókát láttunk az utunk során és néhány egyedet abból a pingvinfajból, amelyek csak itt a fjordokon élnek. Örültünk nagyon a pingvineknek, Ushuaia és a Beagle-csatorna óta nem találkoztunk velük.

Pingvin és fóka a Milford Soundon

Egy ausztráliában élő spanyol párban remek társaságunk is volt az út során, elégedetten tértünk vissza az útról, ahol ráadásul végig napsütéses időnk volt. A kikötőbe visszatérés után még felmásztunk egy kilátó helyre, ahonnan búcsúpillantást vetettünk az impozáns Mitre Peakre, majd elindultunk vissza Te Anau irányába. Az alagúton való áthaladás előtt megálltunk, hogy csináljunk egy fényképet a hátunk mögött hagyott völgyről, de egy alpesi papagáj (azt, hogy ilyen létezik, még csak nem is hallottuk) elvonta a figyelmünket, aki ott álldogált az út szélén, miközben egy fickó az autójával megállt mellette és franciául énekelt neki, amit a papagáj érdeklődve hallgatott.

Típikus fjordvidéki madár a Milford úton

Az alagút után megálltunk és tettünk még egy rövidebb sétát ezek között a fantasztikus hegyek és hatalmas fekete sziklák között.

A Homer-alagútnál, Milford út, Új-Zéland

Ez volt az utolsó megállónk a Milford Roadon, amely tényleg az egyik legszebb autóút, amin jártunk. A Milford Roadot magunk mögött hagyva megálltunk Manapouriban egy kávéra, majd folytattuk utunkat egyenesen a Monowai-tó partján található kempinghez. Ebben a kempingben kellemes társaságunk is volt, egy angol pár, akik pár hónap ausztráliai utazás után, most Új-Zéland útjait járják. Az ausztrál árakkal rémiszgettek minket, mintha Új-Zéland már nem lenne elég drága! Holnap folytatjuk utunkat a Southern Scenic Route mentén.