Battambang elvileg nagyobb város Siem Reapnél (az ország második legnagyobb városáról van szó a főváros után), amikor leszálltunk a buszról mégis olyan érzésünk volt, mintha egy kisvárosban érkeztünk volna. Bár Battambang elvileg az egyik főúton található Siem Reap és Phnom Penh között, mégis viszonylag kevés turista áll itt meg. A belváros kellős közepén volt a szállásunk, este 8-kor mégis alig találtunk valamit nyitva, és alig égett fény az utcákon.

Reggel sétáltunk egyet a piacon és továbbra sem tudunk betelni a helyiek kedvességével! Szó szerint mindenki mosolygott ránk, a lányok, akik a ruhát varrták vagy éppen a másik körmét lakkozták, mindannyian kedvesen néztek ránk és egyáltalán nem zavarta őket, hogy egy-egy fényképet is csináltunk.

A város legszebb része a folyóparton található, ahol a gyarmati időkből fentmaradt házak sorakoznak. Közben szerencsére találtunk egy szimpatikus német párt, akikkel együtt béreltünk tuk-tukot, hogy meglátogassuk a város közelében található két legérdekesebb látnivalót, a bambúvonatot és a „Killing Caves” barlangokat.

A bambúvonatot korábban helyiek használták a Battambangot és a környező kis falvakat összekötő vasútvonalon, mivel rendes vasúti szerelvényre nem volt anyagi lehetőségük. Egy bambusznádból készült tábláról van szó, amit a fémkerekekre helyeznek és egy motor segítségével halad a vonat előre a síneken. Ma már nincs nagy jelentősége ennek a közlekedési eszköznek, de azért így is utazott velünk néhány helyi egy darabon.

A vasúti sínek gyalázatos állapotban vannak, olykor több centiméteres rések vannak a girbe-gurba síndarabok között, úgyhogy a 25-30 km/h-s sebesség mellett a vonat gyakran nagyokat ugrat! A másik vicces dolog az az, hogy mivel csak egy sín van, ezért ha jön egy másik szerelvény szemben, akkor az egyikőjüknek meg kell állni, szétszedni a vonatot, majd újra összerakni a sínen, miután elment a másik. Mi mindenesetre remekül szórakoztunk!

Az út végén egy kis faluba érkeztünk, ahol sétáltunk egyet, és hamar akadt egy nagyon aranyos kísérőnk, egy kislány személyében. Mikor meglátott minket, odaszaladt hozzánk, hogy megmutassa az Angry Birdös füzetét, majd Rachelével karkötőt cseréltek. A kislány a karjára kötött egy pálmalevélből készült karkötőt, Rachele pedig ugyanazt tette az általunk készített fonálkarkötővel. Ezután felmászott Rachele karjaiba, és így sétáltunk együtt a faluban, legszívesebben magunkkal vittük volna ezt a tündéri teremtést. Közben találkoztunk egy másik kislánnyal is, aki a Gangnam Style-ra szeretett volna velünk táncolni.

A vonatozás után Phnom Sampeuaba vezetett az utunk, ahol több érdekes látnivaló is akadt. Először is itt találhatók az úgynevezett „Killing Caves” barlangok (szó szerint gyilkos barlangok), ahol a Khmer Rouge vörös diktatúrája során rengeteg ember lelte halálát. Miközben a hegy lábánál ebédeltünk, a tuk-tuk sofőrje mesélt nekünk egy kicsit erről a gyalázatos korszakról, amely során alig néhány év alatt közel hárommillió ember lelte halálát a rezsim által. Itt a barlangokban is láthattunk emberi koponyákat és csontokat. Az embereket lelőtték, elvágták a torkukat, majd egyszerűen ledobálták őket a barlangokba.

A hegy tetején lévő buddhista templomegyüttes mindezek ellenpontjaként a békét és nyugalmat szimbolizálja, ráadásul remek kilátás nyílik a környező vidékre. Naplemente után a hegy lábánál egy másik barlanghoz mentünk, ahol egy egészen elképesztő természeti jelenséget láthattunk. Egyik pillanatról a másikra széles fekete csíkban denevérek kezdtek kirepülni a barlangból, és mindez húsz percen keresztül tartott. Meg sem próbáljuk tippelni hány denevér lehetett összesen, felejthetetlen élmény volt!