Több egyéb dolog mellett, amit nagyon szerettünk a Perhentian-szigeten, az a rengeteg különböző tengerpart volt, amelyekre viszonylag könnyen eljuthattunk és amelyeken szinte mindig egyedül voltunk. Maláj barátaink, ahogy az ázsiaiakra ez általában jellemző, nem szeretnek gyalogolni, hanem azon a tengerparton maradnak, ahol a szállásuk van. A „kalandot” pedig a snorkelling-kirándulás jelenti, ahol mindegyikőjük mentőmellényben úszik a vízben, mivel úszni alig tud közülük valaki. Az egyik nap beszédbe elegyedtünk egy csapat fiatal sráccal, akik Kota Bharuból, vagyis a tengerhez közel lévő városból származnak, az egész csapatból csak egy tudott úszni, számunkra ez egészen elképesztő dolog.

A szigeten három különböző útvonalon haladva fedeztük fel a tengerpartokat, amelyek közül néhányat többször is felkerestünk. Az első két útvonal gyalog követhető, míg a harmadik hajóval (kajakkal vagy taxival).

1. A Coral Bay és a halászfalú közötti tengerpartok

A Coral Bay végén egy aszfaltozott ösvény vezet a dzsungelbe, amely elvezet egészen a sziget déli szegletében található halászfaluba. A kellemes séta során az ember élvezheti egyik oldalról az erdő nyugalmát, a másik oldalról pedig a tenger hullámzását. Az út bár fel-le halad, egyáltalán nem nehéz, csak időnként kell egy-egy kidőlt fát kikerülni. A rengeteg lepke mellett itt gyakran összefut az ember a szigeten élő gyíkok egyikével (ez ugyanaz a faj, amit először Bangkokban láttunk a Lumphini parkban), amelyek némelyike elég komoly méretre megnő. Mi láttunk egy közel kétméteres példányt, de szerencsére ezek az állatok nagyon félnek tőlünk, úgyhogy ez is bepucolt az erdőbe egy szempillantás alatt.

Körülbelül félóra gyaloglás után eljuthatunk az első tengerpartra, amely teljesen érintetlen. Ide többször is visszatértünk, hogy megmártózzunk a kristálytiszta vízben vagy csak pihenjünk a parton feküdve (délután nincsen árnyék).

Csak újabb öt percet kell a falu irányba haladnunk, hogy elérjünk a Mira Beachre, ahol van néhány bungaló. Az itt megszálló emberek nagy része a kis faházakhoz tartozó teraszon lévő függőágyban tölti az idejét, úgyhogy a parton szinte sosincs senki. A faluba érés előtt az utolsó tengerpart a Petani Beach, amely egy hosszú tengerpart pálmafákkal. Itt is van egy üdülő néhány bungalóval, de embert szinte nem láttunk.

A parttól alig két méterre találtunk egy némó családot, akikkel eljátszadoztunk egy jó darabig. Kicsit beljebb nagyon klassz korallt is találtunk, ahol egy nagy „map puffer fish” (egy hal a gömbhalak családjából) rejtőzött a szikla alatt. Sosem láttunk még halat ebből a fajból, úgyhogy egy ideig itt maradtunk, próbáltuk a víz alá merülve lefotózni és találgattuk, hogy miféle halról lehet szó (a búvárcentrumban aztán felvilágosítottak minket).

2. Tengerpartok a sziget másik oldalán

A sziget északi részén is található néhány homokos tengerpart, amelyeket érdemes felkeresni, mivel a nap jelentős részében ezeken is gyakorlatilag egyedül lehet az ember. Ha az ember el akar jutni a szigetnek erre a részére, az nagyobb erőfeszítést igényel, először fel kell ugyanis mászni egy kisebb hegyre, amelynek a tetején két szélmalom található. Az út eleje az erdőben vezet, utána viszont a villanypóznák mellett vezet az ösvény, és sehol sincs árnyék, úgyhogy az ember igencsak leizzad amire felér. A kilátás fentről viszont mindenért kárpótol, a tenger a kéknek több különböző árnyalatában tündöklik a lábaink alatt, egyszerűen gyönyörű!

A hegytetőről egy nagyon hosszú lépcsősor vezet le a partra, ahol a parthoz közeli részen végig gyönyörű áttetsző a víz a fehérhomokos vízfenék miatt.

Egy másik ösvény bevezet az erdőbe, és ezt követve három tengerpartot is felkerestünk. A D‘Lagoon-öbölben egy csoport bungaló is található, ellenben a Turtle Beach és az Adam&Eve Beach mindegyike érintetlen tengerpart. Ezek közül is az utóbbi tetszett jobban nekünk, itt hosszabban is elidőztünk.

3. A Romantic Beach

Ha valaki a kedvenc partunkról kérdez, akkor gondolkodás nélkül a Romantic Beach lenne rá a válasz. Először a snorkelling-kirándulás során jártunk itt, de akkor tele volt emberrel és felhős is volt az ég, így nem élveztük igazán a szépségét. Másodjára pedig kajakkal jártunk itt, de ekkor inkább a kajakozás bonyodalmaival voltunk elfoglalva, úgyhogy az egyik nap úgy döntöttünk, hogy taxihajóval odavitetjük magunkat és megkérjük, hogy délután jöjjenek értünk.

Ezen a napon minden tökéletes volt, délután 1-ig teljesen egyedül voltunk, sütött a nap, így a tenger színei és a homok fehér színe is sokkal intenzívebb volt.

Boldogok voltunk, hogy a Paradicsom ezen darabja néhány óráig csak a miénk volt, hideg téli éjszakákon biztos gyakran odaképzeljük majd magunkat erre a tengerpartra.

A Perhentian Kecil-szigeten az összes sziget közül a legtöbb időt töltöttünk, majdnem két hetet. A tengerpartjai, a teraszunk nyugalma és az esti halvacsorák hangulata a tengerparton, tényleg rabul ejtettek minket!