Chiang Mai közelében az egyik legfontosabb látnivaló a Wat Phra That Doi Suthep, amely Thaiföld egyik legkultikusabb tiszteletnek örvendő buddhista temploma. A templom 16 km-re található a várostól egy hegy tetején, úgyhogy motort béreltünk és irány a kaptató hegynek fel. Az út maga széles és nagyon jól karban tartott, úgyhogy mindenféle gond nélkül, se perc alatt ott találtuk magunkat. A parkolótól egy nagyon hosszú lépcsősör vezet fel a templomhoz, amely mentén mindenféle portékát árultak a helyiek, ételtől, vallási kegytárgyakon át ruháig. Emelett iskolások kisebb csoportokban énekeltek és adományt gyűjtöttek iskolaépítéshez. Volt néhány nagyon aranyos kislány, akik helyi népviseletbe voltak öltözve.

Elképesztő mennyiségű ember hömpölygött fel-le ezen a lépcsőn (zömmel helyiek), valószínűleg mivel szombat volt. Maga a templomegyüttes egy hatalmas aranyozott sztúpa köré rendeződik, rengeteg helyi imádkozott, kért áldást a buddhista szerzetesektől, az egésznek a sok ember ellenére volt valami méltóságteljes hangulata. A templom melletti teraszról pedig az ember rátekinthetett Chiang Mai városára.

Miután nyugodtan körbejártuk a templomot és környékét, ismét motorra ültünk, hogy célba vegyük Chiang Mai környékének egy másik turista látványosságát, a Tiger Kingdomot. Megálltunk közben egy útszéli kis étkezdében, ahol az eddigi legjobb pad thait ettük. A Tiger Kingdom, ahogy neve is mondja, a tigrisek királysága, amely eltér a szokásos állatkerttől, hiszen lehetőség van bemenni a ketrecbe a tigrisek közé, persze mindezt az állatkert személyzetének egyik tagja kíséretében. Az ember maga választ a kicsi, a közepes vagy a nagy tigrisek közül, nekünk nem volt kérdés, hogy ha már itt vagyunk, akkor ezen fennséges állatok közül a kifejlett példányokkal akarunk találkozni. A ketrecbe lépés előtt aláíratnak veled egy papírt, hogy a saját felelősségedre mész be, ami elsőre kicsit ijesztőnek tűnik, de annak az esélye hogy valami történik nyilván minimális, ugyanis egy baleset után valószínűleg azonnal bezárnák a helyet.

Ahogy beléptünk a ketrecbe, rögtön szembesültünk is vele, hogy nem elaltatott, félholt tigrisekről van szó, az egyik tigris ugyanis a ketrec túloldalán álló kislányt láttán kétlábra ágaskodva ugrott neki a ketrecnek, miközben vicsorítova mordult fel. Rachele meg is ijedt egy kicsit, és kellett némi idő, mire valóban meg merte simogatni, a földre visszafekvő tigrist. Azt egyébként el is mondták, hogy a tigrisek egyáltalán nincsenek begyógyszerezve, egyszerűen már fogságban született példányokról van szó, amelyek hozzá vannak szokva az emberek jelenlétéhez. Így is figyelmeztetnek azért bizonyos szabályokra, a fejük közelébe nem szabad menni és különösen nem szabad azt megérinteni. Összesen három tigris volt a ketrecben, két hím és egy nőstény, mindegyikkel töltöttünk valamennyi időt, simogattuk őket, azt különösen szeretik, ha a hasukat cirógatják. Utána oda is bújtunk hozzájuk, fantasztikus érzés, ahogy az ember rájuk fekszik és hallgatja, ahogy ezek a hatalmas állatok lélegzenek.

Egy abszolút turista látványosságról van szó, amelyeket általában nagyban elkerülünk, de ez tényleg hatalmas élmény volt, úgy jöttünk ki a ketrecből mint két elégedett kisiskolás!