A buszút a laoszi Négyezer sziget vidékéről a kambodzsai Siem Reapig talán a leghosszabb és legfárasztóbb utazás volt mióta Délkelet-Ázsiában vagyunk. A tizenötórás buszút persze csak rövid kis buszozgatásnak számít a Dél-Amerikában átélt végtelen buszutakhoz képest, de éjfélkor, amikor a buszpályaudvaron leszálltunk, hulla fáradtnak éreztük magunkat. A határon ráadásul másfél órát töltöttünk el a melegben, megharcolva a kambodzsai korrupcióval, amiről már sokat olvastunk. Fizettetni akartak velünk az útlevélbe nyomott pecsétért, amit mi határozottan megtagadtunk és szerencsére jól sült el a dolog, mivel a határtőrtiszt azon kívül hogy azt mondta fogjuk be a szánkat, a stóc aljára tette az útlevelünket és végül megkaptuk a pecsétet. Ami igazán gusztustalan, hogy mindebben a busz teljes személyzete is közreműködik. Ha valaki azt akarja, hogy ők vigyék le az útlevelét a többiekével együtt, azért annyi pénzt kérnek, amiből a határőrök megvesztegetésén túl, még a saját kis jutalékukra is futja.

Siem Reapban a tuk-tukkal egyenesen a Yellow Guesthouse hostelbe vitettük magunkat. Ezt a hostelt annak idején Walt ajánlotta nekünk, akivel Muang Ngoiban ismerkedtünk meg. Velünk tartott Miguel Ángel is, egy benidormi spanyol srác, akivel a buszon ismerkedtünk össze. Szerencsére az előző nap küldtünk egy emailt a hostelnek, így fenntartottak nekünk egy szobát. A hostel személyzete nagyon kedves volt, igazán családias hangulatban éreztük magunkat az itt töltött napok során.

A megérkezés utáni nap nem sok mindent csináltunk. Délelőtt pihentünk a hostel teraszán, ahol egyébként ismét összetalálkoztunk Walttal, aki miután nem tudott Burmába repülni, ismét Siem Reapban kötött ki. Délután Miguel Ángellel együtt béreltünk egy tuk-tukot, ami elvitt minket az Angkor Wat templomegyüttes területére, ahol egy domb tetejéről megtekintettük a naplementét, miközben megváltottuk a jegyünket három napra. Azt rögtön láttuk, hogy jól meg kell terveznünk a templomok látogatását, ha nem szeretnénk azt, hogy minden fotónkon egy rakás kínai takarja el azt, amit éppen fotózni akarunk. Ennyi kínai turistát életünkben nem láttunk összesen, mint itt. Este sétáltunk egyet a belvárosban, az éjszakai piac környékén. A laoszi nyugalom után fura érzés volt ilyen nyüzsgő, hangos éjszakai élettel találkozni.

Hajnalban pedig fél 5-kor már talpon voltunk, útban az Angkor Wat főtemplomhoz, hogy megtekintsük a napfelkeltét. Az elsők között ott voltunk, így le tudtunk ülni közvetlen a kis tó partjára, annak a veszélye nélkül, hogy valamelyik kínai barátunk egy hatalmas fényképezőgép-állványt állít majd elénk. A napfelkelte valóban lenyűgöző, ahogy a templom hátterében fokozatosan intenzívebbé válnak a színek, majd a templom tornyai mögül előbújik a nap, ez a kép örökre rögzült az emlékezetünkben.

Erre a napra Miguel Ángellel együtt béreltünk tuk-tukot a hostelben. Először körbejártuk a főtemplomot, majd az Angkor Thom templomegyütessel folytattuk, ahol a leghíresebb templomok találhatok, köztük Bayon, amely talán a leginkább lenyűgöző az összes közül, és a Dzsungel könyvében a majomkirály templomára emlékeztet. Ezen a részen túl sokan voltak, így hamar továbbálltunk, tudván hogy a következő napokban majd visszajövünk a napnak abban a szakában, amikor kevesebben vannak.

Kihasználtuk, hogy ezen az első napon rendelkezésünkre állt a tukt-tuk, így azokat a templomokat látogattuk meg, amelyek a templomegyüttes belső centrumától messzebb helyezkednek, gondolván hogy a közelebbieket, majd biciklivel is kényelmesen be tudjuk járni. Felkerestük a Preah Khan, Neak Pean és Pre Rup templomokat, ahol kevesen voltak és így nyugodtan tudtuk élvezni a hely hangulatát.

A templomok mellett mindenhol kisebb éttermek sorakoznak. Megálltunk az egyiknél és az étlapra nézve elszörnyülködtünk az árakon, amit láthatott az egyik szomszédos étterem tulajdonosa, aki rögtön beinvitált minket, miközben mondta, hogy legyünk csendben. Ekkor előhozott egy étlapot, és kiderült, hogy a drága étlap mellett van egy másik, amelyen ugyanazok az ételek szerepelnek, de minden harmadannyiba kerül. Eléggé lehidaltunk, hogy van egy külön étlap a turistáknak, akiknek mindegyik mennyibe kerül az ebéd, míg egy másik a hátizsákos turistáknak (ezen az olcsó étlapon is minden angolul volt, úgyhogy nem a szokásos, helyieknek szóló olcsóbb étlapról volt szó), akik inkább kibírják estig evés nélkül, minthogy 5 dollárt fizessenek egy tányér zöldséges sült tésztáért.

Befejezésként felkerestük a Ta Prohm templomot, amely szintén a legismertebbek közé tartozik, ugyanis itt több helyen a természet teljesen benőtte a templomokat. Remekül szórakoztunk ebben a templomban, Miguel Ángel ugyanis egy konkrét részt keresett, ahol a templomra egy fa nőtt rá. Többször is azt hittük megtaláltuk a keresett motívumot, de utána mindig találtunk egy újabb pályázót, amely lehetett az a részlet amit Miguel Ángel korábban egy fotón látott.

Este hármasban bementünk a belvárosba és kipróbáltuk most először a masszázst Kambodzsában is, majd egy közös vacsora után elbúcsúztunk Miguel Ángeltől, aki másnap már Bangkokba utazott tovább.

A következő nap a Rolous templomokat kerestük fel, de erről majd egy külön bejegyzés szól.

Az utolsó napon biciklit béreltünk, hogy felkeressük a korábban kihagyott templomokat. Bár nagyon meleg volt, a templomok nagy része erdőben található, így az árnyékban nem esett olyan nehezünkre pedálozni. Meglátogattuk a Banteay Kdei és néhány kisebb templomot is, majd visszatértünk a Bayon templomhoz. Dél körül valószínűleg mindenki éppen ebédelt vagy egy másik templomban járt, de szerencsére ez alkalommal szinte egyedül voltunk.

Egyébként mindenhol kisebb gyerekek próbálnak neked képeslapokat és egyéb tárgyakat eladni, akik azon kívül hogy nagyon aranyosak, általában több nyelven tudnak kommunikálni a turistákkal. Mielőtt búcsút vettünk volna Angkor Watól, még egyszer felkerestük a főtemplomot. Bár egy turisták által elözönlött műemlékegyüttesről van szó, mégis az embert hatalmába keríti egy különleges érzés, ahogy végigjárja ezeket az építészetileg egyedülálló templomokat.

Az utolsó estén Siem Reapben kipróbáltuk a helyi khmer barbecuet az éjszakai piacon. Ehhez egy kis kemping tűzhelyet adnak egy speciális edénnyel, és az ember maga készíti el az ételt levessel, tésztával, zöldséggel, rákkal, kalamárival és marhahússal. Remek búcsúvacsora volt!!!