Utazásunk utolsó napjait Kuala Lumpurban töltöttük, ebben a városban, amely ázsiai kalandjaink során a fix pontot jelentette, ahová sokszor és mindig örömmel tértünk vissza. Ezeket a napokat az ajándékvásárlásnak szenteltük, illetve kihasználva a leértékeléseket felújítottuk kicsit a ruhatárunkat.

Eljött a hazatérés ideje és a vége ennek a csodálatos időszaknak. Nem mondhatjuk azt, hogy szomorúak lennénk, hiszen magunk döntöttünk úgy, hogy véget vetünk az utazásnak. Végre újra találkozhatunk a családjainkkal, a barátokkal és próbálunk majd visszatérni az utazás előtti, stabilabb életformához. Azt sem mondhatjuk, hogy teljes mértékben örülnénk, hiszen utazni, gyönyörű helyeket látni, új kultúrákat és embereket megismerni, ez az, amit legjobban szeretünk csinálni, és őszintén szólva egyelőre nehezen tudjuk elképzelni, hogy a közeljövőben lehetőségünk lesz hasonló hosszú utazásra. Vegyes érzések kavarognak bennünk.

De az átélt élményekre gondolva nagyon elégedettek vagyunk. Hányszor beszélgettünk korábban a barátainkkal vagy egymás között az álmokról, az ébren álmodásról? És hányan vannak, akik tényleg megpróbálják valóra váltani álmaikat? Mi megtettük! Ez alatt a tizenhét hónap alatt tizenhét országban jártunk és a szó szoros értelmében körbejártuk a világot, miközben felejthetetlen életünk volt!

Az utazás során megismert barátaink számára elképzelhetetlennek tűnik, hogy visszatérünk majd egy „normális” élethez, és mindannyian arra fogadnak, hogy hamarosan ismét útra kelünk majd. Nem lesz egyszerű dolog a visszailleszkedés, de egyik felünk azért vágyik erre a „normális” életre, egy otthonra, egy konyhára, ahol a saját kedvenceinket főzhetjük, egy ruhásszekrényre, amelybe nyúlva nem csak 5 pólót és 2 mindig gyűrűt nadrágot találhatunk.

Visszatérve Európába mindent újra kell kezdenünk, nem tudjuk még hol folytatódik az életünk, hol találunk majd munkát. Egyelőre abban reménykedünk, hogy az Európában szinte mindenütt jelen lévő válság ellenére itt találunk munkát, és nem kell messzebb vidékeken keresnünk majd. Ez a bizonytalanság nyilván kicsit nyugtalanít minket, de minden változatás ilyen, akkor is ezt éreztük, amikor a hátunk mögött hagytuk a barcelonai életünket.

Egy biztos, rengeteget változtunk ez alatt az út alatt, és bár magunk ezt belülről nehezebben tudjuk megítélni, az biztos, hogy ez az utazás megerősítette bennünk annak a tudatát, hogy mit is akarunk és mit nem saját magunk számára. Ez az utazás még eltökéltebbé tett minket azzal kapcsolatban, hogy a jövőben, ha nem érezzük majd magunkat elégedettnek azzal az élettel, amit éppen élünk, akkor mindig új utat keresünk majd, mint ahogy azt már megtettük és bebizonyítottuk magunknak, hogy képesek vagyunk rá. Az élet túl rövid ahhoz, hogy az ember akár csak egy időszakot is ne boldogan éljen!

Az utazás egyik nagyon különleges élménye életünk első blogjának írása volt. Azért kezdtünk bele, mert szerettük volna megosztani veletek a kalandjainkat, a jó és rossz élményeinket, a félelmeinket, a boldog pillanatokat és persze így magunkhoz közelebb érezzünk benneteket, még ha messze is voltatok. Azt is szerettük volna a blogon keresztül bemutatni, hogy egy világkörüli út egyáltalán nem elérhetetlen dolog. Nem kellenek hozzá különleges képességek, hozzánk hasonló normális emberek is képesek lehetnek rá. Ha az ember képes alkalmazkodni, akkor pedig sokkal kevesebbe is kerül mindez, mint amit sokan elképzelnek.

Szeretnénk megköszönönni mindenkinek, aki követett minket a blogon keresztül, a visszajelzések nagyon sok örömöt okoztak nekünk és ez motivált minket a blog folytatására, illetve arra, hogy továbbra is három nyelven írjuk azt. A blogírást pedig egyre jobban megszerettük, így nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy bár az utazásnak most vége, a blog nem zár be. Rengeteg anyag, kép, tapasztalat gyűlt össze ez alatt a másfél év alatt, aminek csak egy töredékét tudtuk veletek megosztani, mivel utazás közben nem volt idő annál sokkal többre, mint hogy a történteket elmeséljük. Más típusú bejegyzéseket is szeretnénk majd írni, de ezekhez több időre és gondolkodásra lesz szükség, mint amivel út közben rendelkeztünk. Folytatjuk a blogon tehát az utazási élményeink bemutatását, és persze lesznek újabbak is, mivel a jövőben is biztosan sokat utazunk majd, még ha nem is ebben a formában. A blogon keresztül pedig a jövőbeli utazóknak is szeretnénk tanácsokat adni, útvonalakat javasolni. Emellett pedig számos újítást tervezünk a blogon a közeljövőben, úgyhogy kövessetek minket továbbra is!

Ezeket a napokat a családjaink nyugalmában tölthetjük, úgyhogy Rachele Olaszországból, én pedig Debrecenből küldök egy baráti ölelést minden kedves olvasónknak!