Bagani kalandjaink, már úgy is mondhatnánk szokás szerint, azzal indultak, hogy a busz hajnali 3-kor, a beígérthez képest 3 órával hamarabb érkezett meg a Nyaung U-ban (a Baganhoz legközelebbi városkában) található poros buszpályaudvarra. Egészen nevetséges dolog ez, de már rutinos rókaként fel voltunk erre készülve, úgyhogy magunkhoz ragadtunk egy párat az állomáson található kerti székek közül, és kényelembe helyeztük magunkat, várva a reggelt. Az állomáson megismerkedtünk Gyöngyvérrel és Zolival, egy nagyon szimaptikus magyar párral, akikkel együtt, nagy nevetések közepette ez a pár óra gyorsan el is repült. Együtt mentünk a szállásra is, amelynek előterében lévő padokra lefekve húztuk ki az időt, amíg felszabadultak a szobák.

A megérkezés napján nem sok mindenre futotta az energiánkból, azon kívül, hogy tettünk egy rövidebb sétát ebédidőben, majd estére vettünk egy fél grillcsirkét és hamar nyugovóra is tértünk, hogy a következő három napot valóban a templomok látogatásának tudjuk szentelni.

1.nap
Úgy döntöttünk, hogy a legjobb módja a templomok felfedezésének a bicikli lesz, még ha tudtuk is, hogy az utak egy része homokos, így időnként tolni kell majd a bringát. Reggel felültünk a szálláson kölcsönzött biciklire, bár meleg volt, nem annyira, mint gondoltuk, így nem esett annyira nehezünkre a tekerés. Számos kisebb-nagyobb pagodát meglátogattunk ez alatt a három nap alatt, név szerint azokat emeljük ki, amelyek valamiért megmaradtak az emlékezetünkben.

Az egyik első templom a Gubyauknge volt, ahol rögtön nagyon kellemes meglepetésben volt részünk. A templom zárva volt, sehol egy turista, és már éppen indultunk volna vissza a főútra, amikor megjelent egy helyi asszony az aranyos kislányával és megkérdezte, hogy szeretnénk-e megnézni a templomot belülről is. Mi először is ajándékoztunk egy karkötőt a kislánynak, majd természetesen éltünk a lehetőséggel. A templomot kinyitotta nekünk a kulcsával, majd a bent található érdekes falfreskókat a zseblámpájával világította meg nekünk.

Néhány kisebb templom után a Buledi-templomegyüttesnél kötöttünk ki, amelyek közül az egyikre kívülről fel lehet mászni. Innen először láttuk azt, ami igazán lebilincselt minket Baganban, több száz kisebb-nagyobb pagoda, bármerre is néz az ember (összesen 4300 van belőlük), néhány a közvetlen közelben, a nagy részük messze látszik csak a horizonton. Innen nemcsak körbetekinthettünk, hanem kicsit tájékozódhattunk is, hogy mely templomok felé folytassuk utunkat.

A következő megállónk a Sulamani-pagoda volt, amely talán a legjobban tetszett nekünk, szép kertje van és belülről gyönyörű falfreskók díszítik.

Meglátogattuk a Dhammayangyi-templomot, amely a legnagyobb az összes közül, kívülről piramis formájú, belülről pedig inkább egy erődre hasonlít, mint templomra.

Az első körutunkat a North Guni és South Guni templomaival zártuk. Itt miközben a North Gunira másztunk fel kívülről, találkoztunk egy csoport szerzetes tanonccal, akik utána a szomszédos South Gunira is felmásztak és onnan üdvözöltek minket hangos kiáltásokkal, miközben pózoltak a fotókon, vicces pillanat volt!

Késő délután ismét útra keltünk, hogy megtekintsük a naplementét a Pyathada-pagodáról. Elég nehezen jutottunk el ide, mivel az utat vastag homokréteg fedte és sokszor hosszabb darabon tolni kellett a biciklit. Nem volt nagyon tiszta az ég, de így is látványos volt, ahogy a nap alábukott a horizonton látszó rengeteg templom mögött.

Mivel utolsók között hagytuk el a templomot, rendesen ránk is esteledett, így a sötétben, a fejlámpa segítsével kellett visszamanőverőzni magunkat a főútra, elég kalandos volt!

2.nap
Ezen a napon Zolival és Gyöngyvérrel együtt tekintettük meg Old Bagan templomait. Itt találhatóak a leghíresebb, kívülről leginkább díszített templomok. Első állomásunk az Ananda-pagoda volt, amelyet kívülről és belülről is körbejártunk. Éppen felújítják, eléggé elképedtünk az álványokon mezítláb dolgozó munkásokon, láthatólag a munkabiztonsági előírások teljesen másodlagosak a vallási szabályok mellett. A templomot belülről minden oldalon egy hatalmas aranyozott Buddha-szobor díszíti.

Felkerestük a Shwesandaw Paya nevű templomot, amelynek tetejére meredek lépcsősor vezet fel. Innen egyrészt remekül láthatóak Old Bagan templomai, másrészt az ellenkező irányban ismét gyönyörködhettünk a rengeteg kisebb-nagyobb templomban. Meglátogattuk a Thatbymnyu és Gawdaw Palin templomokat is, amelyek kívülről nagyon szépen díszítettek, de belülről nem voltak igazán érdekesek, ellenben a kis Shwegugyi-templom sötét folyosóit nagyon szép falfreskók díszítették.

Az ebédet a srácokkal közösen költöttük el a Fuji nevű étteremben, amelybe többször is visszatértünk ezekben a napokban. Délutáni lazítás után ismét bicajra ültünk, hogy ez alkalommal a Shwesandaw Payáról tekintsük meg a naplementét. Az Old Baganhoz való közelség miatt itt estefelé nagyon sok turista gyűlik össze, így hamar mentünk, hogy jó helyre tudjunk leülni. Ez alkalommal valóban gyönyörű naplementében volt részünk, különösen gyönyörű volt, ahogy a lebukó nap beragyogta a templomok mögött található folyót.

3.nap
Annyira tetszett a naplemente, hogy úgy döntöttünk bevállaljuk a hajnali ébresztőt, hogy a napfelkeltét is megnézzük. A nap rögtön nagy nevetésekkel indult, amint azon szórakoztunk, hogy az öreg fickó, akitől a biciklit béreltük, már ezen a kora hajnali órán ott állt vigyázban, nehogy véletlenül ne fizessünk a bicikli kölcsönzésért, mintha nem lehetne akkor kérni a pénzt, amikor visszaérünk.

Az út a pagodához elég eseménydús volt, először is Rachele otthon hagyta a fényképezőgépet, amiért vissza kellett menni, majd Gábornak leesett az egyik pedálja. Először megpróbálták Zolival visszatenni, de hamar ismét lejött, úgyhogy az utolsó szakaszt Gábor futva tette meg a biciklit tolva, mintha valami triatlon versenyen lettünk volna.

A napfelkelte kedvéért nagyon megérte ez a reggeli tortúra, fantasztikus volt látni, ahogy a napfény fokozatosan kezdi megvilágítani a templomokat, amelyek előtűnnek a sötétből. A leglátványosabb pillanat pedig az volt, amikor a távoli láthatáron felemelkedett néhány légballon, amelyek különleges körítést adtak a felkelő nap és az ezernyi templom látványának. Ez a kép egész biztosan mélyen bevésődött az emlékezetünkbe!

Visszatértünk a hostelbe reggelizni, majd felkerestük a Thanaka Múzeumot, amely Nyuang U-ban található és részletesen bemutatja a Burmában olyannyira kedvelt arcfesték kinyerésének és felhasználásának titkait. Rachele természetesen nem tudta megállni, hogy ne kenjen az arcára belőle.

A múzeum után a Shwezigon Paya aranyozott sztúpája volt a következő megállónk, de ilyenből azt hiszem már túl sokat láttunk Burmában ahhoz, hogy nagyon felvillanyozzon minket.

Búcsúzóul visszatértünk a korábban már felkeresett Buledi templomhoz, amelynek tetején egy bő órán keresztül egyedül üldögéltünk az árnyékos oldalon és élveztük még utoljára az ezernyi templom látványát illetve a nyugalmat, amit magukból sugároznak.

Bagan egészen biztosan az a hely, amely leginkább megfogott minket Burmában, igazán szép búcsú volt ettől a nagyon különleges országtól, mielőtt visszatértünk volna Yangonba, majd ismét repülőre szálltunk volna Bangkok felé. Zolival és Gyöngyvérrel pedig remek napokat töltöttünk itt és remélhetőleg hamarosan újra találkozunk majd!