Bangkokba éppen a hétvégére értünk vissza Burmából, amikor is a legtöbb különféle piac kinyit a városban. Barátunk Nandh volt olyan kedves, hogy a következő hat napra is elszállásolt minket, amiért nagyon hálásak vagyunk.

A hétvégi piacok non plusz ultrája a Chatuchak Market, amely szombaton és vasárnap is egész nap nyitva van. Egy hatalmas piacról van szó, amely több mint tizenötezer(!) standból áll, a piacon több helyen is térképek segítik eligazodni a bámészkodókat, és láttunk sokakat nyomtatott térképpel a kezükben. Nem nehéz ezen a piacon egy egész napot is elidőzni.

Bangkok maga már nem éppen egy kisváros, ez a piac meg különösen nem az, mennyi esélye is van annak, hogy itt ismerősbe botoljunk? Nyilván semennyi, gondolná az ember, mi még is összefutottunk perui barátainkkal, Veronicával és Philippel, akik thaiföldi vakációjukat töltik éppen. Legutóbb tavaly májusban találkoztunk Limában, el lehet képzelni, hogy mind a négyünknek egyszerre esett le az álla, amikor megláttuk egymást. A világ tényleg nagyon kicsi!!!

A piac maga egyébként inkább látványos, mint arról híres, hogy nagyon olcsón lehetne bármit is venni. Az árusok nagy része fix árral dolgozik, nem hajlandóak alkudozni, ami elég kiábrándító egy olyan országban, ahol ahhoz szoktunk, hogy mindenhol alkudni kell. Mi így az evésre helyeztük a hangsúlyt, a rengeteg kis utcai büfében végigpróbálgattunk néhányat azokból a dolgokból, amiket eddig még nem ettünk, a thai finomságokat nem lehet megunni!

Rachele szeretett volna egy vízen úszó piacot is látni, amelyekből számos található Bangkok közelében. Gábornak erre a hétvégére már elég volt a piacozásból, úgyhogy inkább az otthon henyélés mellett döntött. Rachele a Taling Chan piacot választotta, ami elég nagy csalódás volt. Egy olyan piacot szeretett volna, ahol nincsen sok turista, ami teljesült is, ellenben a piac valójában csak néhány hajóból állt és inkább egy vízi étterem volt ez, mint piac.

Délután visszatértünk, immár együtt, a Chatuchak piacra, első sorban enni, majd a szomszédos parkban ücsörögtünk a fűben egy darabig, sok helyihez hasonlóan.

Mint azt már annyiszor írtuk, az ázsiai konyhát nagyon szeretjük, a thai azon belül is talán a legváltozatosabb, de több mint három hónap után nagyon vágytunk már valami saját magunk által főzött kajára. Így nekiálltunk carbonara tésztát főzni, még úgy is, hogy nem voltak lábosaink és a mikrohullámú sütőben kellett elkészíteni. Végül kifejezetten finom lett!

A következő napokban inkább csak pihentünk, élveztük a várost, újra és újra sétálgattunk a kedvenc helyeinken, miközben újabb és újabb finomságokat próbálgattunk ki az utcai árusoknál. Találtunk még egy utcai pizza-árust is, aki az utcán felállított kemencében sütötte az egészen finom pizzát.

Az egyik este megnéztük a Patpong éjszakai piacot, amelynek utcái a standok mellett tele vannak sztriptíz-bárokkal, amelyekbe kacér mosolyú lányok invitálják be az arra járókat.

Végül nehéz szívvel de búcsút mondtunk Bangkoknak, amelyről ennyi nap után nyugodtan állíthatjuk, hogy mindkettőnknél előkelő helyet foglal el a kedvenc városok listáján. Most pedig vár ránk a napsütés és a tengerpart, Koh Tao „here we come”!!