Bukit Lawangból Berastagiba teljesen zökkenőmentés utunk volt, annak ellenére, hogy Medanban át kellett szállnunk. Láthatóan a helyi buszsofőrök tudják, hogy az a kevés turista, aki van, az éppen hová is tarthat, így mindenhol készségesen irányítanak tovább. Az ember úgy érkezik meg egyik helyről a másikra, hogy kis túlzással észre sem veszi.

Berastagi egy kisváros, nem éppen a legszebbek közül való. A várost egy főút szeli ketté, amelyen egész nap nagy a forgalom, dudálás hallatszik minden felől. Egyenesen a hostel felé vesszük az irányt, amit Bukit Lawangban ajánlottak nekünk, amely a várossal ellentétben egy nagyon kellemes hely, a tulajdonosnő nagyon készséges volt. Az alapárban csak a hideg zuhany van benne, a melegvízért külön fizetni kell. A megérkezésünk napján esett az eső és olyan hideg volt, amivel régen találkoztunk, az összes nálunk lévő réteget magunkra kellett vennünk. Rachele már kezdte megbánni, hogy idejöttünk.

Berastagiba mindenki a közelben található két vulkán, a Gunung Sinabung és a Gunung Sibayak, miatt jön. Az előbbi három évvel ezelőtt kitört, és csak nemrég nyitották meg ismét az ösvényt, míg az utóbbi egy alvó vulkán, amelyet sokkal könnyebb megmászni. Mi maradtunk az utóbbinál, amelyre ráadáasul közvetlenül Berastagiból indul a túra. Állítólag négy napja folyamatosan ilyen vacak idő volt, úgyhogy csak reménykedtünk, hogy a dolog másnapra jobbra fordul.

Reggel hálistennek sokkal bíztatóbb időre ébredtünk, és bár a bárányfelhők szélsebesen rohangáltak az égen az erős szél miatt, nem úgy nézett ki, mintha esni készülni. Hátizsák a hátra, kamera a kézbe, vettünk némi gyümölcsöt, kekszet és csokit, majd irány a túra! Az út első része betonúton vezet egy ellenőrző pontig (ide a lustábbak busszal is eljuthatnak), ahol a belépődíjat kell fizetni. Egy darabig még ezután is aszfaltozott az út, kanyarogva visz fel a hegyre, aztán egyszer csak véget ér.

Az ösvényt megtalálni nem volt egyszerű dolog, mivel természetesen turista jelzésnek nyoma sincsen, és az ösvény elejét eléggé takarja a növényzet. Azért megtaláltuk, és innentől kezdett a túra igazából élvezetessé válni. Hosszú, eléggé hiányos lépcsősör vezet meredeken felfelé, majd egyszer csak feltűnik a kráter oldala.

Trekking vulcano Gunung Sibayak a Berastagi | Viaggio IndonesiaBizonyos helyeken a gőzök elég nagy robajjal törnek fel, hatása alá is kerül az ember a dolognak, mégis csak egy vulkánról van szó.

Gunung Sibayak fumarolas

Gunung Sibayak fumarolas

Sziklák között vezet az út, amíg fel nem ér az ember a vulkánkráter karimájára. A kráterben egy kisebb tó, kénlerakódás sok helyen, növényzetnek nyoma sincsen, holdbéli táj fogadja az embert.

Felmásztunk egy közeli kisebb csúcsra, ahonnan 360 fokos panoráma tárul az ember szeme elé, lenyűgöző!

Sul cratere del vulcano Gunung Sibayak a Berastagi | Viaggio Indonesia

Erősen fújt a szél, de azért találtunk egy kisebb menedéket, ahol nyugodtan megebédeltünk, majd irány lefelé egy másik úton. A lefelé út eleje sziklák között haladt, majd beértünk az erdőbe, ahol egy erősen megrongálódott lépcsősör vezet lefelé. Időnként csúszós, sáros az út, de semmi nehézséget nem okoz. Az út végén egy kis faluba érkeztünk, ahol állítólag van egy kisebb termálfürdő, amit a melegvizes források táplálnak. Beledugtuk az ujjunkat a vízbe és látván, hogy a víz jó indulattal langyosnak mondható, kihagytuk a dolgot és visszatértünk Berastagiba a meleg zuhanyról álmodozva. Egy finom meleg levest bekanalaztunk a hazatérés előtt, és még jó, hogy így tettünk, mert egy pár órát várnunk kellett a meleg vízre a szokásos áramszünet miatt.

Ez volt valószínűleg az utolsó túránk ezen az utazáson, úgyhogy, ünneplés gyanánt, este kerestünk egy helyet, ahol árultak martabakot, egy helyi tipikus ételt, amit annak idején Jogyakartában már nagyon megszerettünk. Most búcsút mondunk a hidegnek, irány a Toba-tó!