Miután Doggyval megejtettük a nagy bevásárlást a következő napokra, elkezdtük az utat Cairns felé a keleti parton, az első tábla amit láttunk „Cairns 1693 km”-t mutatott. A főúton, a Bruce Highwayen, az első nap csak keveset haladtunk előre, mivel már elég késő volt, amikor útra keltünk. Másnap letértünk a Bruce Highwayről, hogy a Sunshine Coast névvel illetett tengerparti szakasz egy részét bejárjuk. A Sunshine Coast népszerű a gazdag turisták körében, tele van hatalmas resortokkal, azért így is találtunk olyan partszakaszt, ahol nyugisan reggelizhettünk. Megálltunk Sunshine Beachen, majd pedig Nossa Headnél. Nem rossz, homokos tengerpartok vannak itt, de túl sok az ember.

Nossa Head

A következő kitérőt Rainbow Beach felé tettük, ez a rész már sokkal inkább kedvünkre való volt. Rainbow Beach egy kis tengerparti falu, amely egy homokdűnés nemzeti partk közepén található. A tengerpart ezen szakasza nagyon klassz és viszonylag nyugodt. Rainbow Beach közeléből indulnak a kompok a Fraser-szigetre, amely a világ legnagyobb homokszigete. Mivel a sziget felfedezéséhez a mi furgonunk nem megfelelő, és a drága kirándulások egyikére sem volt ínyünkre befizetni, így beértük a sziget látványával.

Rainbow Beach

Sétáltunk egyet a homokdűnék között, majd folytattuk az utunkat a közeli Tin Can Bay településig. Itt nem találtunk olyan helyet, ahol szabad lenne éjszakázni a furgonnal, de összeismerkedtünk 4 francia sráccal, akik a saját maguk által vásárolt és klasszul berendezett furgonban járják az országot, és úgy döntöttünk, hogy velük együtt az egyik park melletti parkolóban töltjük az éjszakát, közvetlenül az éjszakai kempingezést tiltó tábla előtt, reménykedve, hogy a rendész nem jön. A parkok nagy részében van elektromos barbecue, amit ingyen lehet használni, úgyhogy a húst ezen sütöttük. Remek kis este volt!

Tin Can Bayben minden nap korán reggel a helyi önkéntesek megetetik az öbölben élő delfineket. Mivel több mint ötven éve csinálják ezt, a delfinek már hozzászoktak, kiúsznak egészen a partra, és a közelben álló csoportnyi ember sem zavarja őket. Vicces volt, mert a közelben ólálkodó madarak, főleg pelikánok, próbálták megzavarni az etetést és többször is kikapták a halat az emberek kezéből, mielőtt azt a delfin szájába tudták volna tenni.

Tin Can Bay

Elbúcsúztunk a srácoktól, majd folytattuk utunkat először Bundabergig, ahol csak ebédelni álltunk meg, majd a közeli Agnes Waterig, amely egy hangulatos kis falu a tengerparton. Agnes Water közelében található Town of 1770, ahonnan remek kilátás van az öbölre. A helység fura neve Cook kapitány 1770-es partraszállásának állít emléket. Az esténket a part közelében lévő kempingben töltöttük (Doggyval ez volt az egyetlen hely, ahol fizettünk az éjszakáért, itt sem sokat).

Town 1770

Reggel sétáltunk egyet az Agnes Beachen, majd folytattuk utunkat. Az alapján, amit olvastunk és más utazóktól illetve a helyiektől megtudtunk, a partnak a Townsville-ig tartó szakasza nem olyan érdekes, úgyhogy a következő napokban nagyobb távolságot tettünk meg egy nap alatt.

Australian Rural Landscape

Ezt a napot egy baleset tette érdekessé, ami a főúton történt, és ami miatt Marlborough előtt elterelték az autósokat egy, a parttól kb 60 kilométerre fekvő útra. Ezen az úton ízelítőt is kaphattunk abból, hogy milyen az ausztrál „outback” (a parttól távolabb eső részeket hívják így). Körülbelül száz kilométeren keresztül egyetlen település sem volt, csak néhány kisebb farm. Ezen az úton alig járnak autók normális esetben, így az állatok is merészebbek, egy csomó kengurut láttunk az út közveten közelében! Mikor végre Lotus Creekhez értünk, megkérdeztük a kempingben dolgozó kedves hölgyet, hogy a közelben hol tölthetnénk ingyen az éjszakát, mire ő volt olyan kedves és felajánlotta, hogy maradjunk az ő kempingjében. Nemcsak nem kért pénzt tőlünk, hanem a melegvizes zuhanyt is használhattuk, ami ezekben a napokban olyan mint az arany számunkra, révén nem sok helyen van, a fizetős és drága kempingeken kívül, amire viszont nem szeretnénk költeni. Gyönyörködtünk az „outback” naplementéjének különleges hangulatában, majd egy kenguru burgerrel zártuk a napot.

Sunset in the Outback

A következő két napot tényleg nagyrészt a furgonban töltöttük, keresztülhaladtunk Rockhamptonon, majd Mackayen, mielőtt Airlie Beachhez értünk. Innen indulnak a kirándulások a közeli Whitsunday-szigetekre, mi rövid mérlegelés után úgy döntöttünk, hogy inkább megspóroljuk ezt a pénzt a Nagy Korallzátonyra, mivel ezek a kirándulások méregdrágák. Townsville-be érkezés előtt volt egy kisebb incidens, amit érdemes elmesélni. Townsville előtt megálltunk egy McDonald’s-ban a szokásos internetezésre, amikor Gábor azt vette észre, hogy nincs meg a mobilja. Feltúrtuk a furgont és sehol sem találtuk, maradt a lehetőség, hogy visszamenjünk azokra a helyekre, ahol aznap jártunk. Az információs irodában és a benzinkútnál sem találtuk, így visszamentünk majd hetven kilométert az áruházig, ahol reggel vásároltunk. Nem sok reményt fűztünk a dologhoz, de csodák csodájára valaki megtalálta a telefont a parkolóban és leadta a portán, ahelyett hogy megtartotta volna. Gábor szerencsére ezt a bénázást itt követte el, nem kell mondani hogy Barcelonában vagy otthon mi lett volna a telefon sorsa. Több utazóval is találkoztunk itt, akivel hasonló dolog történt itt, az ausztrálok nagyon becsületesek és általában túl jól élnek ahhoz, hogy mások dolgaira fájjon a foguk.

Végül megérkeztünk Townsville-be, ahol a közelben lévő Saunders Beach ingyenes kempingjében töltöttük az éjszakát. Holnap a közelben lévő Magnetic Island szigetét fogjuk meglátogatni.