Bangkok egészen biztosan Délkelet-Ázsia legemblematikusabb városa, egy hatalmas metropolisz, amely nem hagyja hidegen az ide utazókat. Sokan imádják, mások egy túlzottan zajos, kaotikus városnak tartják, minket egyszerűen lebilincselt. A város egy fantasztikus keveréke a 21. századi modernitásnak, hatalmas felhőkarcoló-erdővel, megszámolhatatlan bevásárló központtal, amellyel viszont mindenhol együtt van jelen az ázsiai városokra jellemző utcai forgatag, egymást érő utcai ételárusokkal, rengeteg emberrel és zsivajjal. A zaj és a forgatag elől könnyen elmenekülhet az ember a városban található számtalan park egyikébe. Bangkok a fények városa is, éjszaka az ember csak bámul a kivilágított felhőkarcolók, a rengeteg neonfény láttán, vagy éppen csak megáll nézni ahogy az autók színes fényei egymást követik hangyaként a többsávos főutcákon. Emellett, abban a szerencsében volt részünk, hogy Nandh, egy helyi srác, elszállásolt minket ezekre a napokra, aki Bangkok egy nyugodt, csendes kerületében lakik. Nandh nemcsak kényelmes szállást adott nekünk, hanem rengeteg hasznos tanácsot is, hogy a legérdekesebb dolgokról nehogy lemaradjunk.

1.nap Isten hozott egy hipermodern városban
Miután az elmúlt két napot gyakorlatilag buszon töltöttük, amely során például érthetetlen módon több mint három órát vártunk a rekkenő melegben a kambodzsai-thai határon, hogy egyik mikrobuszból a másikba rakjanak át minket, elég későn keltünk fel első bangkoki napunkon. A délutánt a város modern negyedeinek, Silomnak és Sukhumvitnak szenteltük. Bangkokban a metró mellett (MRT), több belvárosi vasút (Skytrain) is található, amelyek sínje az utak felett fut. Silom vagy Sukhumvit utcáin sétálva az ember talán egy sci-fiben érzi magát, ahol felhőkarcolók emelkednek az úttest két oldalán, a Skytrain vonata az ember feje felett suhan el, éjszaka pedig fényáradat önti el a környéket.

Mi eredetileg egy kellemes sétára készültünk – nem így lett. A fényképezőgép táskájának a csatja elengedett, és a táska leesett a földre. Először reménykedtünk, hogy a kamerának semmi baja, de kivéve láttuk, hogy a lencsére a fedő teljesen rányomódott, a kamerát megemelve pedig egyértelműen hallhattuk, hogy valami eltört. Nem akartunk hozzányulni, hogy ne rontsunk a dolgon, ezért először egy műszaki boltba mentünk, ahol nem tudtak segíteni, de elküldtek minket a Nikon szervízbe, amely viszont szombat révén zárva volt. Nem maradt más, mint megpróbálni óvatosan eltávolítani a fedőt, és hálistennek csak az UV-szűrő tört ripityára, a kamera és a lencse is karcolás nélkül élte túl a dolgot. Micsoda megkönnyebülés és micsoda mázli!

Ezután a pánikjelenet után, folytattuk a sétát, és felkerestük a Terminal 21 nevű plazát, amelyet egészen zseniálisnak találtunk. Egy olyan bevásárlóközpontról van szó, amelynek minden szintje egy nagyváros stílusát imitálja, közben pedig a táblák és sok minden más egy repülőtérre emlékeztetnek. A legjobban a londoni szint tetszett nekünk, ahol vannak boltok egy tipikus londoni buszban, metrókocsiban, és még a WC is londoni dizájnt kapott.

2.nap A történelmi Bangkok és Chinatown
Reggel Nandh tanácsát követve buszra szálltunk, amely elvitt minket a történelmi belvárosba. Ide a tömegközlekedési eszközök közül csak a busz jut el, amely egyébként hihetetlenül olcsó. A busz közvetlen a Grand Palace (Nagy Palota) mellett hagyott minket, amelynek szomszédságában van a Wat Phra Kaew, amely egy hatalmas templomegyüttes, aranyozott és színes sztúpákkal. A belépő elég drága, de egy különleges építészeti alkotásról van szó.

A templomok után utunk az egyik közeli mólóhoz vezetett a Chao Phraya-folyó partján. Itt felszálltunk az egyik, tömegközlekedési eszközként szolgáló hajóra, anélkül hogy bármi konkrét úticélunk lett volna. A folyóról egy újabb perspektívából láthattuk a várost. A folyóparton egymást váltogatják az összeomlás előtt álló régi épületek és a híres hotelláncok felhőkarcolói. A folyóról megtekintettük a piramisos formájú Wat Arun templomot is, amely a város egyik leglátványosabb temploma.

Amikor meguntuk a hajózást, leszálltunk a Khao San Road közelében. Ez a név legenda a hátizsákos turisták körében, Bangkoknak ugyanis ezen részén található a legtöbb olcsó hostel, és a legtöbben itt húzzák meg magukat éjszakára. Ezen az utcán és a környéken sétálva valóban nem nagyon találkoztunk helyiekkel, az ételárusokat és a tuk-tuk sofőröket leszámítva. A helynek megvan a hangulata, de azért mi örömmel nyugtáztuk, hogy nem ezen a környéken, az egymást érő szórakozóhelyek közvetlen közelében van a szállásunk.

Mindenesetre ettünk egy pad thait (majd két hónapja elhagytuk Thaiföldet, úgyhogy már hiányzott) az egyik utcai büfében, majd folytattuk sétánkat a régi Bangkok utcáin. Sok helyen itt hajózható csatornák is vannak, nem véletlen hogy a várost egykor a kelet Velencéjének hívták. Következő állomásunk az Arany-hegy volt, egy buddhista kegyhely egy domb tetején, amelyhez egy hosszú lépcsősor vezet fel. Felfelé menet az ember nem tudja megállni, hogy meg ne kongassa az utat kísérő kisebb harangokat, majd felérve pompás kilátás nyílik erre a hatalmas városra.

Késő délután, már jó néhány kilométerrel a lábunkban, Chinatown, a város kínai negyede felé vettük az irányt, amely elképesztően nyüzsgő, még a város többi részéhez képest is több az árus az utcán, és este a boltok cégére fénybe borul, ami különleges hangulatot kölcsönöz ennek a városrésznek.

Egy utcai árusnál vacsoráztunk, amely talán jól szimbolizálja Bangkokot. Egy fiatal francia srác és csinos thai felesége együtt készítenek finom tésztaételt, amely ötvözi a helyi ízeket, némi francia hatással. Miután egy pár szót franciául is mekegtünk a fickónak, azt kérdezte hogy kanadaiak vagyunk-e (a franciák rendszeresen gúnyolódnak a kanadai franciák akcentusán), amin mi jót derültünk. Miközben a két kirakott széken ülve vacsoráztunk, egy brazil fickóval beszélgettünk spanyolul, akiről kiderült törzsvendég, és éppen a cigiárust várta, aki ilyenkor szokott erre járni és olcsóbban adja a cigarettát, mint amennyibe a boltban kerül. Ez az össznépi kavalkád, ez Bangkok!

3.nap Fúzió
Reggel korán a Burmai Nagykövetségre vezetett az utunk, ahol kitöltöttük a papírokat a vízumhoz, amelyről megkaptuk az igazolást, hogy két nap múlva készen is lesz. Ezután a Silom közelében található Lumphini-parkban sétáltunk, amelynek érdekessége, hogy a park tavában hatalmas gyíkok élnek. Majd leesett az állunk, amikor láttuk az egyiket kimászni a vízből. A furcsa gyíkok után meg egy másik fura szerzettel töltöttünk némi időt, egy thai fickóval beszélgettünk, aki előadta nekünk hogy hány különböző nyelven tud köszönni és azt mondani, hogy „szeretlek”. És valóban, még magyarul is kitudta mondani a vicces kiejtésével, remekül szórakoztunk rajta.

Ezután az MBK névre hallgató plaza felé vettük az irányt, amely arról híres, hogy itt rengeteg kisebb-nagyobb butik árul hamisított termékeket, kamerákat, egyéb műszaki cikkeket. Mi elsősorban csak álmélkodni jöttünk a felhozatalon, a mobiltelefon-szekció egészen elképesztő volt, több száz kis butikkal, illetve egy szűrőt kellett vennünk, amit korábban sikeresen eltörtünk, hálistennek ez csak egy párezer forintos tétel. Ezután a Siam-tér közelében sétáltunk, amely a plazák mekkájának számít, tényleg egymást érik a csillogó áruházak, amelyek a legdrágább márkák butikjaival vannak tele. Láthatóan Bangkok jelentős jómódú lakossággal rendelkezhet, ha ennyi ilyen plázát el tud tartani, mindez csak a turistákból nem élne meg. Itt is megbámulhattuk a bangkoki forgalom színeit, amit elsősorban a taxik adnak. A barcelonai vagy a new yorki egyen külső helyett, itt a taxik az összes létező színben pompáznak, a rózsaszíntől, a lilán át, a narancssárgáig.

A város ezen része is tartogatott egy különleges helyet, az Erawan Shrine-t, amely két világ találkozása. Egy szabadtéri hindú vallási szentélyről van szó, amely a felhőkarcolók között található, és amelynek az egymással itt találkozó skytrain vasút égen futó sínei adják a háttért. Mint megtudtuk, erre a helyre az emberek köszönetet mondani jönnek az isteneknek ha valami siker érte őket, amely abból áll, hogy fizetés ellenében néhány, hindú vallási ruhába öltözött hölgy táncot jár és énekel az illetőnek, miközben ő imádkozik. Sokan öltönyös bankárnak tűntek, akik valószínűleg egy jól sikerült befektetést jöttek megköszönni, a modern világ és a tradíciók egy furcsa keveréke volt ez.

Este ellátogattunk a város egyik elég kétséges hírű utcájába, amely a Soi Cowboy névre hallgat. Egy fényekkel tarkított utcáról van szó, ahová az emberek szexuális szolgáltatásért mennek. Mi még korai órán jártunk ott, úgyhogy a hölgyemények nagy része az evéssel vagy a sminkeléssel volt elfoglalva, így csak néhányan kacsintgattak Gáborra.

4.nap Bangkok az égből letekintve
Miután az előző két napban eléggé lejártuk a lábunkat, ezen a napon csak délután keltünk útra. Sétáltunk egyet a város egyik kellemes parkjában, majd pedig a felé a felhőkarcoló felé vettük az irányt, amelynek a tetőteraszán a város egyik legismertebb bárja található. A Skybar, amellett, hogy innen felülmúlhatatlan látvány nyílik a városra, különösen ismertté vált a Hangover 2. című vígjátékból, amelynek az egyik jelenete itt játszódik.

A bárba bejutni nem volt egyszerű dolog. Mint ilyen helyeken az lenni szokott, nem engedik be az embert akárhogy felöltözve. Ami vicces volt, hogy Gábor lestrapált túracipője megfelelőnek bizonyult, Rachele szandálja nem ütötte meg a szintet. Tanakodtunk egy darabig, hogy mit is tegyünk, a kilátást nem szerettük volna kihagyni. Végül Rachele leliftezett a 64. emeletről a földszintre, hogy szétnézzen a környéken, hátha sikerül egy pár olcsó cipőt találni. Bangkokról van szó, így nem véletlen, hogy pár perc alatt a fényűző hotel közvetlen közelében talált egy használtruha-piacot, ahol ötszáz forintért sikerült is egy pár kifogástalan magassarkú cipőt vásárolni. Az öltözéket ellenőrző hölgyek csak lestek, amikor meglátták Rachelét ismét a bejáratnál az új cipőjében.

A bár egyébként a terasznak csak egy kis, kör alakú részét foglalja el, ahol nem lehet leülni és eléggé összezsúfolódik a tömeg, miközben a terasz nagy részét elfoglaló étterem üresen kong. A kilátás azonban mindenért kárpótol, naplemente után fokozatosan kigyúlnak a város fényei, mindez felejthetetlen élmény marad!

5.nap A közeli viszontlátásra, Bangkok!
Az utolsó nap, amelyet Bangkokban töltöttünk, mielőtt Burmába repültünk, ismét sétáltunk egy jót először a régi városrészben, ahol megtekintettük a Wat Pho templomot, amelyben egy hatalmas, aranyozott, fekvő Buddha-szobor található. A Buddha-szobor mellett nagyon tetszett nekünk a templomudvaron található különböző színű sztupák egyvelege is.

Ismét sétáltunk egyet a mindig nyüzsgő kínai negyedben, majd délután értementünk a burmai vízumunkért. Már csak egy dolog hiányzott az utazáshoz, Burmában csak a hibátlan, vadonat új dollárokat váltják be, ilyen bankjegyekből pedig mint kiderült, csak bizonyos helyeken rendelkeznek készlettel. Végül a Super Rich nevű pénzváltó oldotta meg a gondjainkat.

Zárásként egy hosszú séta végén az egyik folyóparti mólón találtuk magunkat, ahonnan ingyenesen visznek a hajók az Asiatique nevű szabadtéri bevásárlóközpontba. Élveztük a város fényeit a hajóról, majd tettünk egy sétát a bevásárlóközpontban, ahol van egy óriáskerék is, amely ki is van világítva, a londoni óriáskerék mintájára.

Ezzel búcsút vettünk Bangkoktól, de igazság szerint örömmel gondolunk rá, hogy három hét múlva újra találkozunk!