Amikor leszállsz a buszról és csak egy tuk-tuk vár rád a megállóban, az jól mutatja, hogy olyan helyen jársz, ahol turisták nem igen szoktak. Pursatban, a helyi egyetlen tuk-tuk sofőr segítségével hamar találtunk egy kellemes szállást, ahol mi voltunk egyedül külföldiek, és a többi közeli szálláson sem találtunk senkit.

Minket sem Pursat maga vonzott, hanem a közelben található Kompong Luong, amely egy vízen úszó kisfalu a Tonlé Sap-tavon. Azt olvastuk, hogy sok hellyel ellentétben itt valóban láthatjuk hogyan élik a helyiek az életüket, anélkül hogy a turistákat kellene kerülgetnünk majd a hajóval. A kisfalu egyébként változtatja a helyét, a száraz és esős évszak között arrébb települnek néhány kilométert. Végül a korábban megismert tuk-tuk sofőrrel alkudtunk egy elfogadható árat, hogy elvigyen minket Kompong Luongba. Miközben ebédeltünk, megláttunk egy srácot az egyik hostelhez közelíteni. Wow, egy újabb külföldi, gyorsan oda is szaladtunk hozzá (egy német srác volt) és meggyőztük hogy tartson velünk a kiránduláson, így a társaság mellett mindannyian jobban járunk anyagilag.

Kompong Luong közel 50 kilométerre található Pursattól, így az út majd egy óráig tartott a tuk-tukkal. A fővárosba tartó főúton percenként előztek meg minket dudálva kamionok és buszok, apró hangyának tűntünk az elsuhanó járművek mellett.

A faluhoz érve hajóra szálltunk hogy felfedezzük ezt a kambodzsai Velencét, vagyis egészen pontosan egy vietnamita közösségről van szó Kambodzsa területén.

Valóban nem voltak turisták, így tényleg nyugodt körülmények között pillanthattunk bele a helyiek életébe. Elég megdöbbentő látványt nyújtanak elsőre ezek a fából összetákolt, egészen kicsi házak, amelyekben egész családok élnek.

Minden a vízen úszik, a házak, az iskola, a templom és a kis boltok is. A gyerekek kis hajóval mennek az iskolába, hajó nélkül a szomszédot sem lehet meglátogatni.

Láttuk ahogy az emberek szállítják az árut a piacra, láthattuk a buddhista és a keresztény templot, továbbá mindenféle kisebb-nagyobb boltot, köztük háztartási gépeket árulót is.

Ahol sekélyek volt a víz, meztelen kisgyerekek fürödtek, miközben a mellettük lévő ólban a disznók is mintha a vízfelszínen lebegtek volna.

A házaknak nincs ajtaja, így mindenhová be lehet látni, a kis konyhába és az egészen kicsi szobákba is. Az emberek mosolyogtak ránk, miközben nagyrészük a függőágyban múlatta az időt.

A templomban kisgyerekek játszottak, mikor odaértük az egyik kislány fogta a hátizsákját és már készült beszállni hozzánk, azt hitte a családja jött érte. Mikor észlelte, hogy nem erről van szó, hívta a barátait és mindannyian hosszasan integettek nekünk.

Nagy élmény volt hajóval körbejárni Kompong Luang, nagyon kellemes emlékeket hagyott bennünk ez a pár óra!