Amikor az ember partraszáll Luang Prabangban, rögtön észleli a hatalmas különbséget ezen város és minden más egyéb között, amit Észak-Laoszban látott. Csak néhány utcát kellett végigjárni szállást keresve, hogy láthassuk itt gyönyörű, rendben tartott házak díszelegnek mindenfelé, és csak nehezen tud az ember kiszúrni olyan egyszerű viskókat, mint amiket eddig láttunk. A hostelek nagy része is igényes kinézetű épületben található, ebből következően nagy részük lényegesen drágább, mint amit korábban tapasztaltunk. Azért így is sikerült egy elfogadható árú vendégházat találnunk, melegvízzel és internettel.

Összesen négy éjszakát töltöttünk ebben a városban, és ha valaki arról kérdez minket, hogy mivel is töltöttük az időt, elég nehéz lesz sok mindenről beszámolnunk. Egyszerűen csak élveztük ennek a szép városnak a hangulatát, amelyben lépten-nyomon tetten érhetők a jegyei, hogy egy korábbi francia gyarmat egykori fővárosában járunk. Az épületek lehetnének Párizs akár valamelyik kerületében, a városban több helyen vannak kétnyelvű (laoszi-francia) iskolák, mindenhol „crèpe”-et sütnek, tele van a város hangulatos éttermekkel és a hozzájuk tartozó teraszokkal.

A város emelett Laosz legfontosabb buddhista centruma, minden második utcasarkon van egy szép templom és a hozzá tartozó monostor. Néhányba fizetni kellett a belépésért, mi inkább maradtunk az ingyenesen látogathatóaknál, ahol egyik este 6 után leültünk a templomba a földre a szerzetesek mögé és hallgattuk ahogy énekeltek, imádkoztak. Nagyon bennsőséges hangulatú volt a dolog, a szerzetesek többször is hátra néztek, sokan ránk is mosolyogtak. Érdekes látni, hogy mennyi a fiatal srác, egész kisgyerekek is már szerzetesnek öltöznek és együtt imádkoznak a nagyobbakkal. A város utcáin is annyi buddhista szerzetes sétál fel-alá narancssárgába öltözve, hogy ez a szín uralja a városképet. Hosszú sorokban vonulnak imádkozni, ebédelni vagy éppen az iskolájukba.

Kellemes dolog a Mekong partján sétálgatni, ahol van egy csomó étterem és bár, szerencsére vannak köztük a helyieknek fenntartott étkezdék is, ahol fillérekért megehet az ember egy tányér levest vagy sült tésztát, miközben alatta hömpölyög a Mekong-folyó. Igazán jó dolog ilyen kilátás mellett ebédelni.

A város egyik turista látványossága az éjszakai piac, ahol eszméletlen mennyiségű ember árulja a mindenféle színekben pompázó portékákat. A mi kedvenc részünk természetesen az ételárus szekció volt, egy sikátorszerű keskeny utcában több stand is van, ahol 1 euróért az ember telepakolhatja a tányért mindenféle vegetáriánus finomsággal. Emellett ha van kedve valakinek ehet még grillezett kolbászt vagy halat, mi ezt is kipróbáltuk, a faszénen grillezett friss hal egészen zseniális volt.

A város talán legkülönlegesebb látnivalójához hajnal korán kell kelni. Reggel hat körül ugyanis a szerzetesek hosszú sorokban kígyóznak végig az utcákon, miközben az emberek ételt adományoznak nekik. A szerzetesek nem vásárolhatnak vagy főzhetnek, hanem ezekből az adományokból élnek. Mivel a város főutcáján rengeteg ember gyűlik össze, hogy figyelje az eseményt, mi inkább egy kisebb utcában húzódtunk meg, ahol nyugodt körülmények között tekinthettük meg ezt a nagyon érdekes rituálét.

Hogy a relax teljes legyen, többször is voltunk lao masszázson, ami során valamivel finomabban masszíroznak mint a thai masszázsnál. Ha az ember akarja, akkor testolajat is használnak, nagyon megnyugtató élményről van szó.

Immáron búcsút mondunk Luang Prabangnak, amely egész biztos nem arról marad emlékezetes, hogy hatalmas erőfeszítéseket tettünk volna. Ennek ellenére remek emlékeink maradnak erről a barátságos városról, ahol a sok turista ellenére is könnyű megtaláni a városnak azon szegleteit, ahol az ember ki tud kapcsolódni.