Sukhotaiból busszal utaztunk tovább Chiang Maiba, amely Észak-Thaiföld egyértelműen legfontosabb turisztikai központja. Vicces volt, mert amikor a tuk-tukkal a sukhotai buszállomásra értünk, az éppen aktuális busz már kifordult a buszállomásról, de a tuk-tuk sofőr és a buszpályaudvar egyik alkalmazottja közös erővel, nagy csindrattattával megállították a buszt, hogy minket is felvegyen. A thai emberek néha kicsit sokat nyomulnak, amikor valamit el akarnak adni neked, de legtöbbször nagyon sokat segítenek a turistáknak.

Chiang Maiban először egy nagyon jó hostelben szálltunk meg, amelynek személyzete viszont eszméletlen antipatikus volt. Mivel nem állt szándékunkban az általuk kínált drága kirándulások egyikére sem befizetni, csak két napra adták ide a szobát és utána gyakorlatilag kitették a szűrűnket. Mi erre átköltöztünk egy másik hostelbe, amely nem volt olyan csillogó-villogó, de az ott dolgozók nagyon szimpatikusak voltak.

A városban összesen öt éjszakát töltöttünk és egy igazán lebilincselő helyet ismertünk meg. Bár elég sok a turista, a város régi része, ahol mi is megszálltunk, nagyon nyugalmas, tele kis utcával, buddhista templomokkal, barátságos éttermekkel és rengeteg hellyel, ahol kevesebb mint ezer forintért egy órás thai masszázsban lehet az embernek része.

Az egyik nap körbejártuk a város történelmi negyedét, amely számtalan, szebbnél szebb buddhista templomot rejt. Csak néhányat a legfontosabbak közül látogattunk meg, köztük a Wat Chiang Man templomot, amelyben a buddhista szerzetesek éppen falatoztak és a vendégeknek is volt egy asztal, ahol 10 Bahtért (70 Ft) bárki csinálhatott magának egy 3 az 1-ben kávét. A buddhista templom koncepciója határozottabban szimpatikusabb mint a katolikus társaiké. Ezen kívül még nagyon kedvünkre volt a Wat Chedi Luang több templomból álló együttese és a Wat Phra Singh is.

A thai konyha már eddig is nagyon a kedvünkre volt, de Chiang Maiban tényleg nagyon jókat ettünk. A konyha rendkívül változatos: többféle curry (vörös, zöld, fehér), különleges levesek és tésztaételek mellett az utcán mindenfelé különböző dolgokat sütöttek. Minden alkalommal elégedetten álltunk fel az asztaltól. A kedvenc helyünk, ahová többször is visszamentünk, egy kis étkezde volt, ahol egy hölgy a saját garázsában főzte a különböző finomságokat. Már a második alkalommal mint törzsvendéget üdvözölt minket, és még azt is a fejébe vette, hogy Gábort már tavaly nyáron is látta, amin persze jót mulattunk.

Esténként mindig megélénkül az élet a város új részén található éjszakai bazárban. Itt a különféle standokat a járdán állítják fel és bár rengeteg a turista, a hangulatért így is megéri ellátogatni ide, főleg az ételárusokkal zsúfolt utcákba.

Az utolsó nap (részben ezért is toltuk ki az itteni tartózkodásunkat még egy nappal) volt szerencsénk részt venni a vasárnap délutáni, éjszakába nyúló vásárban, amely Sunday Market néven fut. Egy hihetetlen kavalkádról van szó, amelyhez több nagyobb utcát is lezárnak, amin hömpölyög a tömeg a különféle árusok között. Árultak itt mindenféle dolgot, ruhát, kézműves termékeket, rengeteg giccset is, nem hiányozhattak a helyi ínyencségnek számító sült rovarok és férgek sem.

Egyszer már délután körbejártuk a bazár egy részét, amikor éppen csak kirakodtak még és kevesebb ember volt, majd este visszamentünk, amikor a különféle ételt áruló standoknál próbáltunk ki mindenféle finomságot.

Nem állhattunk tovább Chiang Maiból anélkül hogy kipróbáltunk volna egy órányi thai masszázst, amely során az embert teljesen ellazítja a masszázs, és a test mintha újjá születne. Chiang Mai annak ellenére, hogy egy turista célpontról van szó, elvarázsolt minket és bármikor szívesen visszatérünk majd. A következő bejegyzésekben pedig elmeséljük a Chiang Mai közelében tett kirándulásainkat.