Ilha Grande egy sziget Rio de Janeiro államban, ahol öt zseniális napot töltöttünk. Paraty és Ilha Grande között végre nyugis utunk volt, mindenféle bonyodalom nélkül. Reggel buszra szálltunk Paratyban Angra dos Reis felé, ahonnan indulnak a hajók az Ilha Grande szigetre. Több forrásból tudtuk, hogy napi egy alkalommal, délután fél 4-kor indul az a hajó a szigetre, ami mint tömegközlekedés szolgál a szigeten lakók számára, és ez a hajó az ötödébe kerül annak, amit bármilyen más transzferért kérnek. Nyugisan megebédeltünk Angrában, majd felszálltunk a „barcára”, ahogy ezt a hajót hívják a helyiek. A hajó egy szűk másfél órás út végén Abraaóban hagyott minket, amely a szigeten található egyetlen falu. A szigeten nincsenek autók az egyik pontból a másikba gyalog vagy hajóval lehet eljutni. Mivel péntek délután érkeztünk és Ilha Grande elég kedvelt pihenőhely a brazilok körében, nem volt egyszerű elfogadható szállást találnunk. Szerencsére miközben szállás után érdeklődtünk, belebotlottunk egy német lányba és chilei barátjába, akik azt mondták, hogy egy nem túl ismert, kicsit eldugott hostelben vannak, és még vannak üres szobák. A Harmoni Hostelben, az első pillanattól otthon éreztük magunkat, José Agnaldo, a tulaj egy remek fickó, jó humorérzékkel, és szép nagy szobánk volt saját fürdőszobával, egy nagyon új és tiszta hostelben. Mivel jó néhány estét ott töltöttünk, az árat egy kicsit még lejebb tudtuk alkudni. Az első este Gábor és José sakkoztak jó néhány partit, valószínűleg az 5-0 nem volt a legjobb módja a barátság elmélyítésének.

Másnap elkezdtük a sziget felfedezését, amely nemcsak a nevében nagy, hanem valóban sok időre lenne szükség, hogy az ember úgy igazándiból bejárja. Összesen tizenhat túraútvonal köti össze a számtalan homokos tengerpartot (több mint száz van). Mi első nap azzal a túrával kezdtünk, amely talán a leghíresebb partra, a Lopes Mendes nevűhöz vezetett. A túra, amely nekünk szűk három órát tartott, végig a dzsungelben vezet, amelynek élővilágával továbbra sem tudunk betelni. Néhány nehezebb emelkedőt is tartalmazott a túra, miközben több másik homokos tengerparton keresztülhaladtunk, de ami igazán fárasztó volt az a meleg és a lehetetlenül magas páratartalom. A Playa Lopes Mendes világhírnek örvend, egy több mint három kilométer hosszú fehérhomokos érintetlen tengerpart. Néhány órát eltöltöttünk itt fürdéssel és napozással, majd visszaindultunk a faluba.

Lopes Mendes, az Ilha Grande legszebb tengerpartja

A visszaúton több említésre méltó dolog is volt, egyrészt két és fél hónapnyi utazás után először botlottunk magyarokba, egy testvérpárba, akik a családdal néhány hetet töltöttek Brazíliában. Az egyikőjükről kiderült, hogy vegyészként végzett, bár már nem a szakmában dolgozik, jó volt egy kicsit velük beszélgetni. Mivel már késő délután volt, ilyenkor az erdő is éberebb, végre két különböző majomfajtát, is sikerült látnunk és lefotóznunk. A kisebbet egész közelről láttuk, és ő gyakorlatilag szemezett velünk, míg a nagyobbakat a fák lombja között vettük észre, mivel irtó hangosak voltak. Nagyon örültünk, hogy végre sikerült ezekkel a jószágokkal találkozni, nemcsak a hangjukat hallottuk. A nap során összebarátkoztunk Jean-Baptiste-tal, egy nagyon szimpatikus francia sráccal, aki a mi hostelünkben lakott, és néhány sétát illetve vacsorát is közösen töltöttünk a következő napokban.

Őserdei élővilág Ilha Grande szigetén

Másnap egy újabb túrát csináltunk, ez alkalommal a Dois Rios nevű homokos partra. Korábban itt üzemelt az a börtön, amelyben Brazília legveszélyesebb elítéltjeit tartották, ezért ide egy földutat követve lehet eljutni, ahol korábban a rabokat szállították. Ez alkalommal láttunk néhány színes madarat és újra a kismajmokat. A Playa Dois Rios még a Lopes Mendesnél is jobban tetszett nekünk, főleg, hogy alig volt ember rajtunk kívül.

Dois Rios, egy tengerpart, ahol két folyó találkozik, Ilha Grande

Délutánra csúnya sötét felhők gyülekeztek az égen, úgyhogy mi is hazaindultunk, de alig félóra után elkezdett zuhogni az eső, mintha dézsából öntenék. Az igazat megvallva ebben a melegben az eső tényleg égi áldást jelent, még akkor is amikor nagyon esik. A dzsekiket mi is csak arra használtuk, hogy a hátizsákot betakarjuk vele, élveztük ahogy a víz ömlött ránk. Az esőtől az őserdő is felébred, úgyhogy az erdő mélyéről olyan hangos üvöltéseket hallottunk, mintha valami nagyvad bőgne, amit hallva sebesen szedtük a lábainkat. Azért amikor bőrig ázva megérkeztünk a hostelbe, jól esett a meleg zuhany és a vacsora, amit Jean-Baptiste főzött nekünk.

Egész éjszaka és másnap délelőtt is esett az eső, úgyhogy kora délutánig csak ebédelni mentünk le a faluba, az időt pihenéssel, blogírással töltöttük. Délután Gábor elment Jean-Baptiste-tal egy rövidebb túrára, ami néhány közeli partra vezetett, miközben Rachele folytatta a délelőtt már elkezdett relaxálást.

Az utolsó napra hagytuk az egész szigetet körüljáró hajókirándulást. Itt egy kisebb hajóval mentünk, ami a nagy motorjával nagyon gyorsan haladt, néha csak úgy ugráltunk a hullámok között. Először a Playa de Caxadaçónál kötöttünk ki, amely egy egész pici, eldugott partszakasz, ahol láttunk néhány színes halat a búvárszemüveggel, majd a következő megállónk a Playa Parnaioca volt, amely a korábbiakhoz hasonló hosszú homokos tengerpart, érdekességként egy kis templommal és temetővel a közvetlen közelében.

Vízalatti élővilág, Ilha Grande

A hullámok itt elég magasak voltak, úgyhogy nem volt egyszerű dolog visszamászni a hajóra. Folytattuk az utat a Playa Aventureiróig, ahol egy furán behajlott pálmafával fotózkodtunk, majd üldögéltünk a térdig érő krisztálytiszta vízben.

Parnaoica és Aventureiro, Ilha Grande legszebb tengerpartjai

A legjobban az utolsó part tetszett nekünk a Playa Meros, amely egy kis homokos tengerpart pálmafákkal, és itt a vízben, a sziklák közelében tényleg nagyon sok különböző színes halat láttunk a búvárszemüveggel. Az utolsó két állomás a Laguna Verde (Zöld lagúna) és a Laguna Azul (Kék lagúna) voltak, itt azonban már elég késő volt, és a nap sem sütött, úgyhogy csak rövid időt töltöttünk a vízben. Hogy valami kellemetlenség azért adódjon, a hajónkból pár kilométerrel a visszatérés előtt kifogyott a benzin, úgyhogy egy másik hajónak kellett jönnie hogy partravigyen bennünket. Közben besötétedett és eléggé esőre is állt, de hálistennek még az eső előtt kikötöttünk, és elégedetten szálltunk partra ezután a remek nap után.

Gyönyörű tengerpartok az Ilha Grande szigeten

Ezzel véget ért a tartózkodásunk az Ilha Grandén, ahol eredetileg csak 3 éjszakát akartunk maradni, de egyrészt a sziget nagyon tetszett nekünk, másrészt a hostelben remek volt a hangulat, úgyhogy végül 5 éjszakát maradtunk. Reggel elbúcsúztúnk Josétól és a kikötő felé vettük az irányt, Rio de Janeiro következik!