Salvador de Bahíából tovább folytattuk utunkat észak felé és repülővel érkeztünk Fortalézába, ahol Jericoacoarába igyekezve csak egy szükséges megállót tartottunk a másnap reggeli buszig. A hostel, amiben megszálltunk nem volt rossz, a tulajdonos hölgy is kedves volt alapjában véve, de tele volt a hostel olyan dolgokkal, amit eléggé megmosolyogtunk. Ki volt írva, hogy este 10 után csendes pihenő, és ilyenkor már senki ne fogyasszon alkoholt, az ajtókra ki volt téve, hogy ha valaki kárt tesz hostel berendezéseiben, azt a videófelvételek alapján, amit a hostelben elhelyezett kamerák rögzítenek, fogják megbírságolni. Ilyen marhaságokat még egy hostelben sem láttunk. Este megismerkedtünk egy florinapolisi (dél-brazil) párral, akik úgy döntöttek, hogy másnap reggel velünk tartanak Jeriocacoarába.

Reggel korán keltünk, és mivel a buszállomás elég messze volt a hosteltől, ezért négyesben fogtunk egy taxit. Már előző nap megváltottuk a jegyünket, és Angela, egy német couchsurfinges lány tanácsára, aki Jericoacorában él, csaj Jijoca de Jericoacoaráig váltottuk meg, majd pedig Jijocába érve, az egyik ott várakozó terepjáróssal vitettük magunkat Jericoacoaráig. Így gyakorlatilag az ár felét meg lehet spórolni. Az út Jijoca és Jericoacoara között csak terepjárók számára járható, földút csak bizonyos helyeken van, az út nagyrészt homokdűnéken és lagúnákon keresztül vezet.

Homokdűne a tengerparton Jericoacoarában

Nagyon élveztük az utat, azt leszámítva, hogy időnként azért aggódtunk hogy a terepjáró tetejére rögzített hátizsákjaink valamelyik pocsolyában landolnak majd.

Az alábbi VIDEÓN látható, hogy milyen is volt ez az utazás.

A terepjáró egyenesen az általunk kért hostelhez vitt minket. Jericoacoara, a barátoknak csak Jeri, egy kis falu, ami összesen négy párhuzamos utcából áll. A világtól való elzártság ellenére a falu speciális hangulata rengeteg turistát vonz a száraz évszakban. Mivel éppen az esős évszak tart, ezért ilyenkor általában nagyon kevesen vannak, de a május 1-i hosszú hetvége miatt, a megérkezésünk napján elég sok ember nyüzsgött az utcán. Az első benyomásunk kicsit a csalódottság is volt emiatt. Az egyik kis keresztutcában azért találtunk egy nyugis kis helyet, ahol egy család főzött, és körülbelül három féle dologból lehetett választani. Estefelé felsétáltunk a nagy homokdűnére, ami a falu mellett taláható. Ez a legjobb hely, ha valaki a naplementét akarja megtekinteni, ami különösen szép, mivel a Nap egyenesen a tenger mögött tűnik el a horizontról. Vicces volt látni, ahogy a sok ember mintha valami népvándorlás lenne, úgy vonult fel a dombtetejére. Már kezdtem azt hinni, hogy minimum Mózes tart beszédet fent a hegytetőn.

A naplementére várva, Jericoacoara

Másnap délelőttre a falu képe szerencsére nagyon előnyére változott. Véget ért a hosszú hétvége, és délelőtt a faluban sétálva a kihalt utcákon már szinte csak a kevés helyivel találkoztunk.

Utcakép Jericoacoarában

Felsétáltunk a falu melletti hegyen található világítótoronyhoz. Útközben elkapott minket egy, az esős évszakra jellemző tízperces felhőszakadás, amitől gyakorlatilag bőrig áztunk, de ebben a melegben sokáig nem tartott, hogy megszáradjunk. A világítótorony maga nem egy nagy szám, ellenben a kilátás nagyon klassz odafentről. Egyik oldalt a hosszú homokos tengerpart látszik, a másik oldalt pedig a homokdűnék messze elnyúló erdeje. Fent a hegytetőn egyébként néhány szamár legelészett illetve láttunk néhány nagyobb kaktuszt is.

Kaktuszok között a hegytetőn Jericoacoarában

Lesétáltunk a tengerparta, ahol van egy rövidebb sziklás tengerpart rész is. Itt található a Pedra Furada, ami gyakorlatilag lyukas követ jelent, egy elég nagy, érdekes formájú szikla, aminek egy hatalmas lyuk van a közepén. Ez a kő, a tengerben található közvetlenül a part mellett, és jól néz ki, ahogy a hullámok átcsapnak a lyukon keresztül.

A Pedra Furada sziklája

Gondolkoztunk, hogy maradjunk-e még egy pár napot Jeriben, de a kirándulások, amikre a faluban lehet befizetni elég drágák, és mivel a következő állomásunk a Leçois Maranheses Nemzeti Park lesz, ahol hasonló természeti formákat láthatunk sokkal kevesebb turistával, ezért inkább a másnapi továbbutazás mellett döntöttünk. Délután el is kezdtük az út megszervezését, mivel a tömegközlekedés ebben a régióban több, mint bonyolult a homokos, a hagymányos járművek számára járhatatlan utak miatt. Este ismét elsétáltunk a faluhoz közeli nagy homokdombhoz, de ez alkalommal lent maradtunk a parton és innen élveztük a naplemente hangulatát.

Naplemente Jericoacoarában

A parton egy csoport capoeirázott, voltak gyerekek és felnőttek is közöttük, némelyikük eszméletlen dolgokat művelt.

Az alábbi VIDEÓN meg is örökítettünk ebből egy kicsit.

Este még egyet sétáltunk a faluban, majd viszonylag hamar nyugovóra tértünk, másnap reggel egy jeep várt ránk reggel 7-kor, hogy folytassuk utunkat a Leçois Maranheses Nemzeti Park felé.