Az elmúlt hat napot Jogyakartában töltöttük, mely város Java kulturális központjának tekinthető. Egy rendkívül érdekes városról van szó, sok történelmi épülettel, múzeumokkal és nyüzsgő utcai élettel. A városban elég sok a turista, de csak a város bizonyos részeiben, sokan eltöltenek jó néhány napot ebben az autentikus légkörben, ahol a nagyvárosnak első sorban a pozitív elemei érezhetők, a nagy kulturális és gasztronómiai felhozatal formájában, de közben egy kezelhető méretű városról van szó. Jogyakarta, vagy ahogy a helyiek hívják Jogja, közelében található Java két legfontosabb templomja, Borodubur és Prambanan.

Mi Solóból vonattal érkeztünk és a vasútállomáshoz közeli Sosrowiajan negyedben szálltunk meg, ahol az ember kedve szerint válogathat a szállások között. Az elmúlt napok elég spártai szállásai után a Gang II utcán található Andrea Hotelben szálltunk meg, amelyet egy svájci férfi vezetett, aki húsz éve itt ragadt és azóta már családot is alapított idekint. Bár egy hotelről volt szó, az ár nagyon kedvező volt, miközben a szoba nagyon kényelmes volt, saját fürdőszobával, reggelivel és a megszokottnál sokkal gyorsabb wifi kapcsolattal. Azért is választottuk ezt a helyet, mivel Rachelének továbbra is fájt a füle, és ezen a helyen pihenni is tudott.

A város maga nagyon kedvünkre volt, sokat sétáltunk a Malioboro utcán, amely egy széles sugárút tele emberrel a nap bármely szakában. Az utca egyik oldalán az ételt áruló kis standok sorakoznak, míg a másik oldalon ajándéktárgyakat, ruhát árulnak. Az egyik nap meglátogattuk a Szultáni Palotát, amely a város legfontosabb történelmi emléke, de igazából nem hagyott bennünk mély nyomot.

Próbáltunk minél több helyi specialitást kipróbálni, ha éppen akartuk, ki sem kellett mozdolnunk a hotel teraszáról, az utcán ugyanis dél körül és este is jöttek számolatlanul a kis ételárusító járművek. A hotel tulaja ajánlott nekünk egy nagyon jó kis helyet, ahol rendkívül finom Martabakot ettünk, amely egy lepényféle, amit tojással, zöldségekkel és csirkével töltenek meg, majd ott helyben olajban sütnek ki. Eszméletlenül finom volt, ráadásul a martabakot áruló helyeken mindig frissen készítenek Terang Bulant, ami egy csokoládés sütemény. Gonndolom nem kell mondani, hogy ebből is benyomtunk egy adagot, és másnap visszatértünk repetázni.

Az egyik nap motort béreltünk és hajnali fél ötkor már úton voltunk hogy elkerüljük a forgalmat Borodubur felé. Valóban nem volt senki az úton, lehetett hatvannal-hetvennel repeszteni a viszonylag egyenes úton, és a 6-kor nyitó műemlékben nem voltak sokan még ezen az órán. Boroduburban található a világ legnagyobb buddhista temploma. A belépő a templomba elég borsos, indonéz mértékkel különösen, de maga a templom tényleg elég lenyűgöző, ráadásul festői környezetben fekszik, hegyes-erdős vidéken.

A templom körüljárása után meglátogattunk néhány kisebb közeli falut, ahol szemlélhettük a nyugodt vidéki életet, miközben az egyik faluból remek kilátás volt a templomra is. Ezek után visszatértünk Jogjába és ellátogattunk a közeli Prambanan templomhoz. A drága belépőt nem volt kedvünk kifizetni, főleg hogy a templom bizonyos része kívülről is látszanak. Itt is tettünk egy kört a közeli falvakban, felmásztunk egy kisebb dombra, ahonnan festői látványként tárultak elénk a templom tornyai, ahogy kiemelkednek az őket körülvevő erdőből. A visszaút Jogjába nem volt egyszerű menet, a forgalom ebben az órában elég őrült volt, és a közlekedési szabályokat, amelyek szerint közlekednek, sosem fogjuk érteni!

Jogyakartában, ahogy Javán általában, nagyon kedvesek az emberek, rengetegen köszönnek, fotót akarnak veled csinálni, főleg Rachelével persze. Öt éjszakát töltöttünk ebben a remek városban, anélkül hogy rengeteg mindent csináltunk volna, egyszerűen csak élveztük a kis utcák hangulatát, a helyi ízeket és a hotel teraszát, ahol nagyon otthon éreztük magunkat.