Egy ilyen hosszú utazás során természetes dolog, hogy az útvonal folyamatosan alakul. Egyrészt előre csak nagy vonalakban lehet tervezni, másrészt az ember új információkhoz jut helyben, más utazók történeteit hallgatva. Így kerülnek fel előre nem tervezett állomások a térképre, míg felejtődnek el eredetileg biztosnak tűnő megállók. Sokszor a rögtönzés is előkerül, ami olyan szintet is elérhet, mint ami Satunban történt velünk, ahol bementünk az egyik utazási irodába, hogy megvegyük a jegyeket a malajziai Langkawiba induló hajóra, míg ki az irodából Koh Lipére, egy thai szigetre szóló jegyekkel jöttünk. Semmi újat nem tudtunk meg Koh Lipéről a hölgytől az irodában, sok mindent olvastunk már erről a szigetről és az előző nap még elvetettük a dolgot, aztán valahogy még is úgy éreztük, hogy nem hagyhatjuk ki ezt az utolsó állomást, mielőtt magunk mögött hagyjuk Thaiföldöt. Egymásra néztünk és csak annyit mondtunk, Langkawi várhat még, megyünk Koh Lipére!!!

Reggel már a minibuszban ültünk útban Pak Barrába menet, a kikötőbe ahonnan a hajók indulnak Koh Lipére. Az esőszezon szerencsére itt is csak az utazásunk napján mutatta csúnyább arcát, zuhogott az eső egészen addig, amíg a hajóval meg nem érkeztünk a szigethez. Koh Lipén nincsen móló, hanem a parttól pár száz méterre át kellett szállni a már megszokott típikus thai hajóba, amely partra tett minket. A hajón kívül rajtunk kívül nem sok európai volt, ellenben tele volt helyi és kínai turistával. Szerencsére a nagyjuk valamelyik drága üdülőbe készült (ahonnan persze az orrukat is alig dugják ki a szigeten való tartózkodás idején – az ázsiai turisták nem szeretnek az európaikkal vegyülni), az olcsóbb bungalók nagy része üresen álldogált, úgyhogy szabadon válogathattunk. Hamar találtunk is egy klassz bungalót közel a parthoz, a tulaj egy barcelonai srác volt, Roberto, aki külön árengedményt adott nekünk.

Ezen a szigeten tényleg kiélvezhettük a nyugalmat, amit az okoz, hogy a turista szezon már véget ért. Sok üdülő és étterem már bezárt május elején, így mindenütt hihetetlenül nyugodt légkör uralkodott. A szigeten két nagyobb homokos tengerpart található: a Sunrise Beach és a Pattaya Beach, míg a sziget belsejében van egy aszfaltozott utca, a Walking Street. Az a kevés nyüzsgés, ami ilyenkor van a szigeten, gyakorlatilag erre a zónára korlátozódik.

Miután kicsit körbejártuk a szigetet, itt is hamar megtaláltuk a kedvenc helyeinket, ahol az idő nagy részét töltöttük. A Sunrise Beach végén van egy keskeny földnyelv, amely viszonylag messze van a resortok nagy részétől, így itt szinte mindig egyedül vagy csak nagyon kevés ember társaságában lehettünk.

A víz a kék több különböző árnyalátban tündöklik, csend van, alig vannak hajók, így tényleg tökéletes hely volt arra, hogy pihenjünk és jókat fürödjünk, el is töltöttünk itt minden nap néhány órát.

A part közelében több helyen szép korall található, így többször is voltunk snorkellingezni. Vagy a parttal szemben lévő egyik sziget közelébe úsztunk át vagy pedig a saját kedvenc partunk közelében úsztunk kicsit beljebb.

Mindkét helyen rengeteg némót láttunk, annyit, hogy már szinte meguntuk a velük való játékot. Vicces egy állat a bohóchal, nagyon kíváncsi természet, így amikor a közelébe úszol, nem bújik el, hanem úgy néz a szemedbe, mintha valamit közölni szeretne veled!

Találtunk egy kellemes helyet, ahol a legtöbbször az ebédet és a vacsorát elköltöttük. A szigeten az éttermek és a boltok is elég drágák, de a Lady Pancake étterem megfizethető volt és nagyon jól főztek benne. Thaiföldtől való búcsúzás gyanánt még élveztük kicsit a pad thai, a helyi curryk ízvilágát, a nutellás rotit (ez a helyi palacsinta) illetve a kókuszból készült shake-et, ami ezen a helyen csúcskategóriás volt.

Az egyik délután sűrű fekete felhők gyülekeztek az égen, úgyhogy fogtuk is a törülközőt és irány haza, nehogy elkapjon minket a vihar. Útközben láttuk, hogy végül nem fog esni, ellenben a sötét felhők következtében a víz színe egészen különleges kékes zöld lett, amely az ég sötét színével nagyon érdekes kontrasztot adott. Egy jó darabig fotózgattunk itt, hogy megörökítsük ezt a különlegesen szép színhatást.

Ezzel valóban eljött a pillanat, hogy elbúcsúzzunk Thaiföldtől, ahol több részletben, közel ötven napot töltöttünk. Egy nagyon változatos országról van szó, az északi tartományok, Bangkok és a déli országrész, három teljesen különböző világot jelentenek. Nekünk mindenesetre felejtehetlen élményeket adott ez az ország a gyönyörű tájaival, a kedves embereivel és a délkelet-ázsiai szinten is kiemelkedő konyhájával! Thaiföld, a remélhetőleg nem túl távoli viszontlátásra!