Miután a délutánt pihenéssel töltöttük Nyaungshwében, majd este „gnocchit” vacsoráztunk az egyik helyi olasz étteremben, másnap biciklit béreltünk, hogy felderítsük az Inle-tó környékét Caroline társaságában.

A szokásostól eltérően, a hostelben fejedelmi reggelit kaptunk, így teljes erővel indultunk útnak Ming Thauk felé. Útközben rizsföldekkel, cukornád ültetvényekkel és kisebb településekkel találkoztunk. Az út érdekességeként egy igen méretes kígyó ment át az úttesten az orrunk előtt. Ming Thaukban először a piac felé vettük az irányt, amely egy különleges vásár, ugyanis az emberek kis hajókkal hozzák az árut a tó különböző szegleteiben található falvakból. Mi pont a piac végére értünk oda, ami a lehető legjobb momentum volt, ugyanis láthattuk hogyan rakodják vissza az árut a kis hajókra, majd a csatornákon keresztül a tó felé hajóznak. Egy valódi színkavalkád volt ez, ahogy a rengeteg kishajó elhagyta a kikötőt a megmaradt áruval.

A kikötő közelében egy zöldellő rizsföld állt, amelynek szomszédságában gyerekek játszottak a sárban. Odamentünk velük kicsit barátkozni, és nem maradhatott el a karkötő ajándékozás sem. A legkisebb volt közülük a legaranyosabb és a legbarátságosabb velünk.

Miután kicsit felfrissültünk az egyik bolt árnyékában ücsörögve és a tulajjal, illetve a kislányával beszélgetve, elsétáltunk Ming Thauk másik része felé, amely nem a szárazföldön van, hanem a vízben, és a házak cölöpökön állnak. Ide egy 400 méter hosszú, nagyon szép fahídon keresztül vezetett az út, amelyen ráadásul nagyon kellemes volt sétálni, ugyanis bizonyos helyeken fedett kis faházikókon haladt keresztül az ember, ahol megpihenhetett az árnyékban.

Az Inle-tó halászai egy nagyon speciális technikával halásznak, ugyanis egyik kezükben a halászhálót tartják, míg a másik kezükkel illetve az egyik lábukkal eveznek. A híd mellett sok ilyen kisebb hajó haladt el, ahol láthattuk hogyan emelgetik a hajósok a lábukat evezés közben, igazán különleges látvány!

A híd végén találtunk egy hajóst, akivel megegyeztünk, hogy elvisz minket egy kis hajókázásra a cölöpökön álló faluban.

A meleg ellenére nagyon élveztük a hajózást a faluban, amelynek utcái kisebb csatornák, és amelyben a cölöpökön álló házak kertjei a vízen lebegnek. Az emberek messziről üdvözöltek minket a házaik ablakából, láttuk hogyan is építik ezeket a cölöpökre épített házakat és láttunk rengeteg gyereket, akik a vízben játszottak.

A falu körbehajózása után egy kis helyi étteremben ütöttük el a nap legmelegebb óráit, amelyben nagyon kedves személyzettel találkoztunk. A véletlen folytán több társunkkal is összetalálkoztunk itt a túracsapatból, nagyon kellemes órákat töltöttünk el ebben a nyugodt környezetben. Hazafelé menet többször is megálltunk, hogy nézzük amint a nők aszfaltozzák az utat, illetve sarlóval vágják a cukornádat (típikus és szomorú dolog Délkelet-Ázsiában, hogy az ilyen munkákat szinte kizárólag nőkkel végeztetik). A naplementetét egy domb tetejéről néztük, ahol szőlőültetvények és a hozzájuk tartozó borászat található.

Az esti búcsúvacsora Carolinenal egy jó kis pizzériában volt, kihasználván hogy Nyaungshwe volt az első hely Burmában, ahol nyugati éttermek is voltak, ráadásul az utóbbi időben gyakrabban megkívánjuk az európai ételeket. A következő megállónk Hsipaw lesz!