Először életünkben hajóval keltünk át a határon, amikor komppal tettük meg az utat a thai Tammalang kikötője és a malajziai Langkawi-sziget között. Langkawi egy nagy sziget, nem éppen Koh Lipe-méretű, amelyet gyalog körbe lehetett járni egy óra alatt. A kikötőből taxival mentünk a Cenang Beachre, ahol a legtöbb szálláshely található. Elég későn érkeztünk, így az első elfogadható hostelnél meg is álltunk, aztán másnap kerestünk egy jobb szállást a következő napokra és találtunk is a Kampung Hostelben.

A Cenang Beach egy hosszú fehérhomokos part, amely mentén egy várossal vetekedő infrastruktúra épült ki. Van itt ezerféle étterem, McDonalds, rengeteg szálloda és a sziget védjegye, Duty Free-boltok. A sziget adómentes övezet, így sok minden nagyon olcsó, köztük a sör, ami körülbelül a harmadába kerül mint az ország többi részén, ahol a muzulmán vallásnak köszönhetőeng agyonadóztatják az alkoholt. Elég furcsa volt egy ilyen típusú szigettel találkozni, a szigetek, ahol eddig időt töltöttünk, legtöbbször a civilizációtól kicsit eltávolodott, limitált infrastuktúrával rendelkező helyek voltak, míg itt erről szó sem volt, így egyáltalán nem volt „szigetérzésünk” az elején ezen a helyen. Maga a Cenang Beach nem tűnt nagyon csábítónak nekünk (persze Koh Lipe után a mérce nagyon magasan volt), ellenben hamar élvezni kezdtük a bőséges és olcsó választékot, ami az étkezést illette.

Mindenki azt mondta nekünk, hogy a legjobb dolog Langkawin motort bérelni és körbejárni azt, mi sem tettünk másként. Végre ismét automata scootert vezethettünk, ráadásul a szigeten az utak minősége egészen kiváló, úgyhogy valódi élmény volt a motoron ülni! Mivel a motor szinte magától ment, gyönyörködhettünk a tájban, amely valóban csodaszép. Sűrű esőerdő, ahonnan majmok ugrálnak elő úton-útfélen, miközben az út jelentős része a parton megy, így a tengerben is gyönyörködni lehet.

Először a Seven Wells-vízesésnél álltunk meg, amely szép volt, még ha nem is volt benne annyira sok víz. A parkolótól körülbelül négyszáz lépcsőfokot kellett másznunk felfelé, hogy felérjünk a vízesés tetejére, ahonnan remek kilátás volt, és itt kis természetes medencék alakultak ki, amiben meg is lehetett fürödni.

Ezután a Pantai Kok nevű tengerparton ebédeltünk egy kis büfében, miközben élvezhettük a melegben a tenger felől fújó hűs szellőt.

A délutánt pedig a szigeten található legszebb tengerpartoknak szenteltük. Először a Pantai Pasir Tengkoraknál álltunk meg, amely egy kis öbölben található, és néhány helyi család fürdőzött itt békésen. A tengerpart szépsége mellett érdekes történettel rendelkezik, Koponya-partnak hívja a népi legenda, aminek az eredete az, hogy a parttal szemközt található thai szigeten (Koh Tarutao) régen egy börtön működött. Erről a szigetről, ahol egyébként nem is olyan rég megálltunk Koh Lipére menet, a szökött fegyencek megpróbáltak átúszni Langkawira, de ezen a részen régebben rengeteg cápa és krokodil élt, úgyhogy sokójuknak csak a koponyája érte el a partot.

A toronymagasan kedvenc partunkat a Datai-öbölben találtuk. Ez tengerpart magántulajdonban van, és engedélyt kellett kérnünk az itt működő hotel recepcióján, hogy lemehessünk a partra. A személyzet minden tagja kedvesen mosolygott ránk, a luxusüdülőtől meg egyébként tátva maradt a szánk, ilyen színvonalú hotelt közelről még nem láttunk. Az úszómedence melletti matracon fetrengő gazdag józskák néztek is ránk, hogy mit keressünk mi ilyen öltözékben ebben a hotelben. A kilométer hosszú tengerparton egy lélek sem volt, és a parttal szemben lévő szigettel együtt az egészet nagyon szépnek találtuk.

Megálltunk még a feketehomokos Pantai Pasir Hitam tengerparton, ahol szintén gyönyörködhettünk a parttal szemben lévő kisebb szigetekben, amelyek annyira hozzátartoznak Langkawihoz (összesen 99 szigetből áll a szigetcsoport).

A napot pedig a Tanjung Rhu Beachen fejeztük be, amely szintén részben magántulajdonban van, úgyhogy egy papírt alá is kellett írnunk. Ebben a szép kis öbölben egy remek fürdővel zártuk a napot, figyelve a medúzákra, amelyekből van itt bőven az évnek ebben az időszakában.

Langkawin jól éreztük magunkat, a természeti környezet tényleg gyönyörű, de valahogy nem fogott minket meg a hely annyira, hogy hosszabb időt is maradjunk. A következő megálló George Town!