Manaosból több mint tíz óra utazás után érkeztünk Limába, Peru fővárosába. Hajnali 4-kor indult a gépünk, és Panamában várt ránk átszállás. Ha az ember a térképre néz, ez nem tűnik valami logikusnak, de ez a változat alig a felébe került bármilyen egyéb kombinációnak.

Lima

A repülőtéren várt ránk Veronica, Gábor egyik kedves perui ismerőse Barcelonából. Lima éghajlati szempontból nem volt éppen pozitív változás, mivel igencsak hozzászoktunk a napos, meleg időhöz. A limai tél hidegnek nem mondható, de az égbolt szürke és csak nagyon ritkán bújik elő a nap. Veronica és a férje, Philip társasága kárpótolt minket a szomorkás időért, és rögtön elvittek minket egy nagyon klassz étterembe, ahol kipróbálhattunk néhány perui specialitást. A legérdekesebb talán az ital volt, amit “chicha moradának” hívnak, és a kukorica lilaszínű, általunk korábban nem ismert változatából készítik. Az előző éjszakai repülőúttól hulla fáradtak voltunk, és koraeste már aludni tértünk. Másnap is inkább csak pihenéssel töltöttük az időt, az amazonasi intenzív napok után szükségünk volt egy kis feltöltődésre.

Harmadnapra már kipihentük magunkat valamennyire, úgyhogy ellátogattunk a Miraflores negyedbe. Limában a taxi nem túl drága, és mivel a tömegközlekedésre a kaotikus szó is enyhe jelző, ezért sokszor nincs is nagyon más megoldás. Taxióra nem létezik, és az ár a beszállás előtt kerül megállapodásra, egy kicsit mindig kell alkudni. Rögtön a tengerpartra mentünk, ahol van néhány szép park, köztük a Parque del Amor, amelynek közepén lévő nagy szobor a csóknak állít emléket. Az óceánból a ködös, felhős idő miatt nem sokat lehetett látni. Azt már az első napok után láttuk, hogy Peruban sokkal olcsóbban és változatosabban ehetünk majd, mint az eddigi országokban, ennek igencsak örülünk. Sétáltunk egy jót a Kennedyről elnevezett park közelében, ahol rengeteg bár, étterem és plaza van.

A Szerelem Parkja Limában

A Limában töltött utolsó napunkon felkerestük a történelmi belvárost. Ide egy metrónak nevezett busszal lehet eljutni, amely saját sávval rendelkezik, így tényleg a metróhoz hasonlóan nagyon gyorsan halad. Először a Plaza de las Armasra mentünk, amely a belváros főtere, itt található a katedrális mellett számos fontos történelmi épület. Körbejártuk a belvárost és elsétáltunk egészen a kínai negyedig, amelyet nagyon hangulatosnak találtunk. Az utolsó estén Veronicával és Philippel elmentünk a Barranco negyedbe, amely a város bohém negyede, tele bárral és szórakozóhellyel. Itt található egy Sóhajok-hídja névre hallgató híd is, ahonnan remek kilátás van a negyed fényeire, és a közelből az óceán is látszik. Egy típikus perui itallal, a “pisco sourral” búcsúztunk a perui fővárostól.

A katedrális a limai Plaza de Armas téren

Paracas Nemzeti Park

A hétvégét végre együtt tölthettünk vendéglátóinkkal, és reggel autóba szálltunk Ica felé. Útközben megálltunk Paracasnál, ahol a Ballestas-szigeteket akartuk meglátogatni, de a hajókirándulás árát túlzónak találtuk arra, hogy néhány fókát és pingvint megnézzünk, amiket már amúgy is láttunk. Így a Paracas közelében található természetvédelmi park felé vettük az irányt, amelynek tája színes hegyvonulatokból, illetve sziklás tengerparti szakaszokból áll. A legszebb rész elvileg a “Katedrális” elnevezésű sziklás képződmény a tengerparton, amely azonban a 2007-es földrengésben elég súlyos károkat szenvedett, és közel sem nyúlt olyan impozáns látványt, mint korábban.

A Paracas Nemzeti Park sziklái

Huacachina

Icába érve végre kipróbáltuk a híres perui sült csirkét az egyik étteremben, majd Huacachina felé vettük az irányt, ahol az éjszakát töltöttük. Huacachina egy oázis a sivatag közepén, elvileg a nyugalom szigete. Mi még sem fogunk tudni rá így emlékezni, mert a hostelben, ahol az éjszakát töltöttük egy egész éjszakás bulit tartottak, iszonyatos hangzavarral, ami miatt nem aludtunk túl jól.

Másnap reggel elég álmosan keltünk, majd a reggeli után járkáltunk egy jót a homokdűnék között. Gábor nem tudta megállni, hogy fel ne másszon a legmagasabb dűne tetejére, ahonnan remek kilátás volt az oázisra és a környező homokdűnékre.

Huacachina homokdűnéi

Az oázis Huacachinában

Délben elbúcsúztunk Veronicától és Philiptől, akik hazaindultak Limába, míg mi a délutánt az egyik bár teraszán töltöttük, a buszunk ugyanis este indult Cuzcóba. Egy kellemes kis tizenhét órás buszút várt ránk, szinte már hiányzott ez…

Barátokkal