A Fiji-szigetek összesen több, mint 300 szigetből áll, amelyek közül a legszebbek a Mamanuca-szigetcsoport és a Yasawa-szigetcsoport kisebb-nagyobb szigetei. Első megállónk a Mana-sziget volt, amely a Mamanuca-szigetcsoporthoz tartozik. Reggel Amyvel együtt hajóra szálltunk, és hamarosan megérkeztünk a szigetre, ahol hatalmas Bula kiáltással fogadtak minket a srácok a hostelből, majd pedig mikor partra szálltunk egy dallal köszöntettek minket és virágot tűztek a hajunkba.

A Ratu Kini Hostel nagyon barátságos hangulata fogadott minket, majd elfoglaltuk a helyünket a 17-ágyas szobában. Az egyik legjobb dolog a szigeteken töltött napokban az volt, hogy a szállással együtt az étkezést is kifizettük teljesen vállalható áron, így most egy szűk hét erejéig nem kell azon törni a fejünket, hogy mit veszünk vagy főzünk, hanem csak vártuk, hogy az asztalhoz hívjanak minket. A szigeteken egyébként nincsenek boltok vagy konyha a hostelben, ahol főzni lehet. Itt Manán az ebédre adott adagoktól nem telt el az ember, úgyhogy Gábornak rendszeresen repetát kellett kérnie.

A turisták által látogatott szigetek közül Mana az egyetlen, ahol a hostel a fiji faluban található, így mindenféle megkötés nélkül sétálhat az ember a faluban és figyelheti a helyiek életét. Ebéd után tettünk is egy sétát, beszélgettünk a helyiekkel, akik rendkívül barátságosak, megkérdezik honnan jöttünk, meddig maradunk, stb.. A gyerekekkel pedig egyszerűen nem lehet betelni, csak meglátnak és rohannak feléd, hogy játsszál velük. Miután a gyerekek egymással is veszekedni kezdtek, hogy kit emelgessünk a magasba, Rachele egy körtánccal vonta be őket egyszerre, és a gyerekek utánozni is próbálták az olasz éneket.

A nap további részét a parton való henyéléssel töltöttük, a tenger varázslatos kék színét órákig is el bírtuk bámulni. Ezen a szigeten egész jó kis társaság is volt, a már korábban említett Amy mellett Steph, egy angol lány és Philip, egy osztrák srác személyében. Este elsétáltunk a Sunset Beachre, ahonnan, a névhez méltóan, nagyon szép naplementében gyönyörködhettünk. Azt eléggé mókásnak találtuk, hogy a szigeten, a kis mérete ellenére, van egy pici repülőtér, amelynek kifutópályája még körül sincs kerítve és egy kis házikó jelenti a terminált. Kora este a rengeteg madár mellett hatalmas méretű denevérek repkedtek el a fejünk fölött, amelyekhez hasonlót még nem láttunk. A szigettel kapcsolatos érdekesség, hogy a közvetlenül mellettünk található kis szigeten forgatták a Számkivetett című filmet Tom Hanksszel.

Másnap reggel Stephfel együtt átsétáltunk a szigete túloldalán lévő Dream Beachre (a tengerpartoknak itt mindig nagyon hangzatos neveket adnak), ahol nem volt rajtunk kívül senki. Itt élveztük a napsütést, a tenger színeit és végre egy kis snorkellingre (búvárúszás pipával) is volt lehetőségünk, bár itt sok halat nem láttuk. Ezek után visszatértünk a hostel előtt található partra, ahol a parttól nem messze található a korallzátony, ahol végre láthattunk mindenféle színes halakat, kék tengeri csillagokat. Az ebéd után párórás szieszta után körbesétáltuk a szigetet, amely egy bő két óra alatt körbejárható a délutáni apály idején.

Egy kutyus csatlakozott hozzánk a Sunset Beachen (valahogy mindig akad egy kutya, aki elkísér minket). Amikor egy olyan pontra értünk, ahol kicsit mászni kellett, a kutya nem tudott tovább követni minket, de amikor felértünk a dombtetőre, ahonnan ráláthattunk az egész szigetre, a kutya ismét ránk talált, látszik, hogy ismeri a szigetet!

Vacsora után szokás szerint a „Bula Hour” keretében a srácok fiji dalokkal szórakoztattak minket, majd pedig az est további részét kártyázással töltöttük. A Stephtől tanult, nagyon épületes „Bullshit” nevű játék után, a nemrég Christchurchben tanult kanalas játékkal szórakoztattuk magunkat.

Holnap búcsúzunk Manától, és a Bounty Island vár ránk!!!