Malajziai körutunk során az utolsó állomás Melaka vagy másik nevén Malacca volt, egy város amely többször tulajdonost cserélt a gyarmati időnk során. Megtalálhatók itt a holland, a portugál és az angol gyarmatbirodalom emlékei is, egy igazi európai város ez Ázsián belül.

Az utazás a Perhentian-szigetekről Melakáig eltartott egy darabig. Először Kuala Besutban kellett buszra szállnunk (buszpályaudvar híján az országút mellett várva állítottuk meg a helyi buszt) Kuala Terengganu felé. Ez utóbbi a keleti part egyik legjelentősebb városa, itt töltöttük a délutánt várva az éjszakai buszt. Sétáltunk egyet a kínai negyedben, nem sok egyébre futott az időnkből. Az éjszakai buszon ez alkalommal nem tudtunk igazán pihenni, és ez nem a busz hibája volt, amelyen a Malajziában megszokott módon kényelmes helyünk volt. Ellenben a buszvezető nagyon unhatta az utat, ugyanis nagyjából óránként megállította a buszt és felkapcsolta a villanyt, így a hajnali órákban igencsak álmos fejjel kászálódtunk le a buszról Melakában.

A Melakában töltött 6 napot nagyon élveztük, ebben a városban minden megvolt ahhoz, hogy jól érezzük ott magunkat. Először bejártuk a város történelmi negyedét, amelyet egyébként az UNESCO a világörökség részeként tart számon. A várost kettészelő folyó egyik partján, a Town Square közelében találhatók az európai hódítók korából fennmaradt épületek, így a hollandok által épített vörösszínű Stadhuys és a mellette található Krisztus-templom. Egy közeli domb tetején fekszenek a portugálok által épített Szent Pál-templom romjai, ahonnan egyébként remek kilátás nyílik a tengerre és a tengerparti városrészre.

A domb túloldalán lévő lépcsősor alján pedig megtekinthettük a város leginkább fényképezett műemlékét a Santiago-kaput, az egykori portugál erődítmény egyetlen fennmaradt darabját, amelyet a köznyelv csak a „A Famosa” névvel emleget. Mivel az iskolai szünidő még mindig tart Malajziában, időnként küzdenünk kellett, hogy egy-egy rendes fényképet tudjunk csinálni a műemlékekről. Malaj barátaink, a többi ázsiai néphez hasonlóan, imádnak több száz képet csináltatni saját magukról valamilyen érdekes látnivalóval a háttérben és láthatóan egy nagyobb csoportban mindenki ugyanazt a képet szeretné magáról.

A Chinatown, a folyó másik partján fekszik, és ennek a városrésznek az utcáin rengeteget sétáltunk. A legfontosabb utcák a Heeren utca rengeteg szép korabéli épülettel, a Jonker utca, amely a városnegyed ütőere, rengeteg étteremmel és butikkal, illetve a Harmony utca, amelyen több különböző vallás templomai állnak. Ezek közül is kiemelkedik a Cheng Hoon Teng, egy 17. századi kínai buddhista templom. A városrész legszebb része a folyóparti sétány, amelyen még akkor is a legnagyobb nyugalomban sétálgathat az ember, amikor egyébként az előbb emlegetett utcák hemzsegnek az embertömegtől. A folyóparti házak jelentős része ízléses graffitikkel van díszítve, amelyek nagyon eredeti hangulatot kölcsönöznek a sétánynak.

A Little India névvel illetett indiai negyed valójában két utcából áll, és úgy általában itt lényegesen kevesebb indiai él mint a másik két nagyvárosban a nyugati parton, Kuala Lumpurban és George Townban.

A hétvégi estéken a Jonker utca és környéke éjszakai piaccá változik, ahol rengeteg kis standon árulnak mindenféle portékát. Azt itt is megállapítottuk, hogy az utcán árult ételek változatossága meg sem közelíti a szomszédos Thaiföldét. A városban itt is megtalálhatók a szokásos rickshawk, a különlegességet itt az adja, hogy elképesztően giccsesen vannak feldíszítve (éjszaka rengeteg színes izzó világítja ki őket) és a legtöbből hangos zene bömböl.

Ami nagyon meglepett minket Melakában az a plazák mennyisége és azok mérete. A szállásunk közelében volt két hatalmas is, amelyekben eltévedt az ember, és további szintekkel bővítik őket. A maláj gazdaság szárnyalása itt is tetten érhető. Mi is kihasználtuk, hogy az áruházak szinte mindegyikében komolyabb leértértekelések voltak, és az európai gyakorlattal szemben itt a férfi ruházatra is hasonló kedvezmények voltak, mint a nőire.

Melaka George Townhoz hasonlóan híres a konyhájáról. Elsősorban az ún. nyonya konyha emelkedik ki, amely a 16. században bevándorolt kínaiktól eredeztetik. Nem kell mondani, hogy itt is komoly „erőfeszítéseket” tettünk hogy a lehető legtöbb helyi finomságot kipróbáljuk. Nem szabad kihagyni az egyik fő helyi specialitást a laksát, amely egy nagyon finom leves. Több változatát is kipróbáltuk, valamelyiknek savanykás íze van, míg más változatok kókusztejjel készülnek.

Másik helyi specialitás a cendol, amely egy jégkása alapú édesség, rengeteg különböző változatát eszik az édesszájú malájok, csak úgy, mint mi. A Jonker 88 nevű étteremben gyakorlatilag csak laksát és cendolt készítenek, mindkettő mennyei. A Chinatown bejáratánál van egy kis helyi étterem, a Kedai Kopi Chung Wah, amelynek étlapja igen rövid, egy étel található rajta, főtt csirke rizsből készült kis golyókkal. Minden alkalommal, amikor elhaladtunk az étterem mellett, láttuk a helyi kínaiak hosszú sorát a bejáratnál, így mi sem tudtuk megállni, hogy egyszer se próbáljuk ki ezt a helyi finomságot. Valóban megérte a várakozást, a rizslabdákba nem tudjuk milyen fúszert tesznek, de egészen mennyei volt.


Az egyik utcában a belvárostól nem túl messze, a Mimosa Hotel szomszédságában található egy utcai büfé, ahol a zöldségtekercsnek egy nagyon speciális változatát, a Popiah-t, készíti egy férfi. A szokásoktól eltérően nem az olajban kisütött változatról van szó, a hatalmas tekercsbe rengeteg nyers és párolt zöldséget tesz, igazi ínyencség. A sokszor csípős ételek után mindig jól esett egy Cendol vagy egy másik hideg édesség az Ice Kacang, amelyek elveszik utána a csípősíz-érzetet a szájból.

Miután megint ennyit ettünk, ideje visszatérni Kuala Lumpurba, hamarosan repülünk Szumátra-szigetére!