Miután elbúcsúztunk a Mackey családtól, a Spaceship cég telepére mentünk, ahol „Red” várt ránk, az autó/furgon, amely az útitársunk volt az elmúlt szűk egy hétben. Az eredeti tervünk az volt, hogy Sydneyből Melbourne-be a tengerpartot követve jutunk majd el, de mivel a tervezett szombati helyett csak hétfői indulás lett a dologból, inkább az egyenes utat választottuk az autópályán. Két nap alatt el is jutottunk Melbourne-be, ezen két nap nagy részét az autóban töltöttük, csak ebédelni és éjszakára aludni álltunk meg. Ausztráliában szerencsére (Új-Zélanddal ellentétben) a nagyobb autóutak melletti pihenőhelyek jelentős részén engedélyezett egy éjszakát ingyen eltölteni, és sok helyen zuhanyzási lehetőség is áll rendelkezésre.

Az első két nap vágtája arra volt jó, hogy a Great Ocean Road kb. 300 km-es útjára maradt három teljes napunk. Ez a tengerparti útvonal Melbourne-től délre Torquayban kezdődik, és a világ egyik leghíresebb tengerparti útja. Sajnos az időjárás nem volt valami biztató, nagyon erős szél fújt és sötét fellegek gyülekeztek az égen. Az első megállónk Bells Beach volt, ez a tengerpart a szörfösök mekkája. Ahogy gondolom mindenki, aki Ausztráliába látogat, mi is szerettünk volna koalákat és kengurukat látni a saját élőhelyükön, nem pedig csak az állatkertben. A következő állomásunk Anglesea volt, ahol az egyik golfpályát kibérelte magának egy kengurukolónia, sajnos az eső miatt rejtőzködtek, így mi semmit nem láttunk belőlük. Megálltunk egy világítótoronynál, ahonnan remek kilátás volt a partszakasz egy darabjára. A Great Ocean Road partvonalát szinte végig hatalmas, szinte függőleges sziklafalak jellemzik. Lorne közelében letértünk az útról hogy megnézzük az Erskine Falls vízesést, majd pedig a Teddy’s Lookout kilátópontból nézhettünk szét.

Az állatokkal eddig nem volt szerencsénk, de Kennet Rivernél befordultunk a Grey River Road nevű földútra, ahol állítólag képtelenség nem kiszúrni néhány koalát. Némi bámészkodás után meg is láttunk egyet az egyik fa felső ágán, majd még kettőt, mindez Rachele határtalan örömére. Sajnos vissza kellett fordulnunk, mert az erős szél több fát is kidöntött, és az egyik erdész közölte velünk, hogy az út le van zárva a kidőlt fák miatt. Már esteledett, úgyhogy Apollo Bay közelében keresnünk kellett valami helyet éjszakára. A Great Ocean Roadon csak kevés hely van, ahol ingyen lehet az éjszakát eltölteni, ezek nagy része is az erdő mélyén, ahová az egyre erősödő viharban nem volt kedvünk menni. Maradt így az egyik útmenti pihenőhely, ahol az éjszakai ott tartózkodást tiltó tábla mellett parkoltunk le, reménykedve, hogy a rendész ebben a viharban nem fog járőrözni. Éjjel valódi vihar tombolt, a zuhogó eső mellett olyan orkán erejű szél fújt, hogy sokszor azt hittük felemeli az autót.

Reggelre szerencsére elállt az eső, és a nap is félénken előbújt. Az első utunk a Cape Otway Lighthouse Roadra vezetett, ahol a térkép szerint szintén lehet koalákat látni. Az egyik fán megpillantottunk egyet, amelyik a kicsinyét vitte a hátán, hihetetlenül aranyosak voltak!

Az utat folytatva pedig eljutottunk arra a helyre, amely a koalák szerelmesei számára a Paradicsomot jelenti, a Koalafa, mi csak így neveztük el. Egy fa, amelynek szinte minden ágán egy koala ült, aludt vagy éppen lakmározott. A közeli fákon is jó néhány jószágot láttunk még, az egyiket különösen mulatságosnak találtuk, ugyanis az út felé hajló ágon aludt, miközben az autók pár méterrel alatta haladtak el, ő rájuk sem hederített. Itt is volt egy anyuka a picivel az ölében, akit nem győztünk fényképezni.

Az utat folytatva találkoztunk két koalával a földön, akiket meg is tudtunk érinteni, bár az ábrázatukat látva, nekik nem volt annyira kedvükre való mindez. Rachele mindenesetre nem lehetett volna boldogabb ennél!

Visszatérvén a Great Ocean Roadra, a Wreck Beach volt a következő megállónk. A partnak ezen a szakaszán több hajó is zátonyra futott, és több horgonyt is lehet látni a parton apály idején. Mivel dagály volt, mi ebből nem láthattunk semmit. Folytattuk utunkat a Great Ocean Road talán leghíresebb sziklás képződményei felé, a 12 Apostoles (Tizenkét apostol) és a Loch Ard Gorge valóban lélegzetelállító látványt nyújtanak. Az élményt jelentősen rontja, hogy ide busszal hordják a japán turistacsoportokat, akik nem járulnak éppen hozzá, hogy nyugodt hangulatban bámulja az ember a természet ezen alkotásait.

Az éjszakát egy tóparti ingyenes kempingben töltöttük, ahol azonban nem volt senki és a WC zárva volt, úgyhogy WC-re a közeli falu iskolájába kérezkedtünk be. Az utolsó napon, az egyik közeli nemzeti parkba, Tower Hillbe látogattunk el. Azt a tippet kaptuk, hogy itt sokféle állatba lehet botlani. Az idő elég vacak volt, hol esett, hol elállt. Először láttunk néhány emut, majd pedig több helyen is végre láttunk kengurukat. Először csak messzebbről, de utána volt olyan szerencsénk, hogy az egyik tisztáson a bokor mögött alig pár méterről néztek ránk. Hihetetlen hogy bámulnak az ember szemébe, láthatóan tartanak tőlünk, de nem szaladnak el egyből, ha az ember nem tesz hirtelen mozdulatot. A szemünk előtt láthattuk, amint az egyik kicsi belebújik az anyja erszényébe, ez tényleg leírhatatlan élmény volt!

Az éjszakát egy Melbourne-höz közeli pihenőhelyen töltöttük, majd pedig reggel a városba érve találkoztunk Nickivel, az új-zélandi lánnyal, akivel Fijin ismerkedtünk meg. Nicki volt olyan kedves és eljött velünk megmutatni nekünk a várost. Sétáltunk egy jót a belvárosban, több helyen is láthattunk a Melbourne-re oly jellemző utcai művészetből (színvonalas graffitik, utcai zenészek), majd pedig felszálltunk az ingyenes villamosra, amely egy kört tesz a belváros körül.

Felmentünk a Sofitel Hotel 35.emeletére, ahol a WC üvegfalán keresztül remek kilátás nyílik Melbourne egy részére. Zárásként pedig Gábor pillanatai következtek, elsétáltunk a Rod Laver Arenához, ahol az Ausztrál Nyílt Teniszbajnokságot játszák. Gábor örömmel pózolt a stadion előtt, Rod Laver szobra mellett.

Melbourne nagyon kellemes városnak tűnt nekünk, bár nem volt időnk olyan szinten megismerni, mint Sydneyt. Este utunk a reptérre vezetett, ahonnan Brisbane-be repülünk, Ausztrália északkeleti partja és remélhetőleg a meleg illetve napsütés vár most ránk!