Már régen ki akartuk próbálni a kajakozást, és itt remek alkalom kínálkozott erre, lévén hogy a közeli tengerpartok egy részét kajakkal sokkal könnyebben lehet megközelíteni, mint gyalog a dzsungelen keresztül. Az egyik reggel így kajakba ültünk és elindultunk a sziget nyugati oldala felé.

Az elején nem nagyon voltunk összeszokva, olyannyira Gábor kétszer még fejbe is verte Rachelét a lapáttal. Aztán kezdtünk belejönni a dologba, a problémát csak az okozta, hogy végig árral szemben eveztünk. Hamar pihenőt is kellett tartanunk, amire a Romantic Beach éppen megfelelő volt.

Miután pihentünk egy órát, úgy döntöttünk folytatjuk az utat, bár a tenger mintha jobban hullámzott volna. Így még nehezebb volt haladni és bár minden erőnket beleadtuk, közel 45 percig tartott míg eljutottunk a Quiet Beachre, amely a következő tervezett megálló volt. Ekkora már eléggé elfáradtunk az evezéstől, ráadásul beborult és a hullámok is egyre ellenségesebbek voltak. Amikor a Quiet Beachre értünk, úgy terültünk el a homokban, mint a hajótöröttek, akiket végre partra vetett a víz.

Az eredeti tervünk az volt, hogy a sziget északkeleti csücskében található D’Lagoon-öbölben ebédelünk majd, de odáig esélyünk sem volt eljutni fáradtan, ilyen körülmények között. Rachele tényleg elkészült az erejével, úgyhogy Gáborra maradt, hogy gyalog nekivágjon az ösvénynek a sziget másik oldalára, hogy legyen valamit ennünk és innunk. Természetesen túrára nem készültünk, úgyhogy az oda-vissza összesen másfél órás dzsungeltúra strandpapucsban különösen nagy élmény volt…

De legalább így nyugodtan megebédelhettünk a parton, csak az egyre jobban beboruló ég aggasztott minket, és a hullámokat látva tudtuk, hogy nem fogunk tudni kajakkal visszamenni a Coral Baybe. Azt láttuk a korábbi napokban, hogy vannak taxihajók, amelyek időnként felkeresik a sziget tengerpartjait, úgyhogy ebben bíztunk mi is. Körülbelül egy órán át álltunk ott a parton, mint Robinson Crusoe, időnként az eget kémlelve, vártuk hogy feltűnjön egy hajó. Szerencsére egy bő órányi várakozás után feltűnt egy kis taxihajó, amit egy tizenhatéves fiú navigált. Bemásztunk a motorcsónakba, miközben ő a hajó végéhez kötötte a kajakot.

A srác mondta nekünk, hogy az utóbbi napokban most volt a leghullámzóbb a tenger, láthatóan „bravúrosan” sikerült napot választanunk arra, hogy a kajakozást kipróbáljuk. A motorcsónakkal is eléggé óvatosan kellett menni, mert időnként a hullámok igen csak megemelték a hajó elejét.

A mai nap mindenesetre megmutatta, hogy mindig felkészülten kell útnak indulni és lennie kell B tervnek. Különösen ha a tenger is szerepel a tényezők között, ahol a körülmények egyik pillanatról a másikra változhatnak meg. Tanulságos nap volt!