Ubudot magunk mögött hagytuk és másfél órányi buszút után Padangbai-ben találtuk magunkat. Ez a kis falu, Bali délkeleti partján, elsősorban arról ismert, hogy innen indulnak a kompok és kisebb hajók a szomszédos Lombok-szigetére és a közvetlen közelükben található Gili-szigetekre. A padangbai-i szállásunkon egy nagyon kedves kisfiú volt a mindenes, aki tényleg a takarítástól kezdve, a vendégek kiszolgálásig, minden feladatot ellátott, az apukája, csak a legfontosabb dolgokat intézte. A kissrác egészen jól beszélt angolul és a jelenlegi focihírekkel, elsősorban a Barcelonával kapcsolatban lényegesen jobban képben volt, mint Gábor. Balin egyébként az emberek nagy rajongói a spanyol ligának és sokan hajnali 2-3-ig is fentmaradnak, hogy élőben megnézzék a meccseket, ha a Barcelona vagy a Real Madrid játszik, az előbbinek egyébként lényegesen nagyobb a rajongótábora.

Miután az első délutánt végighenyéltük, másnap ismét motorra szálltunk, hogy felfedezzük Bali ezen részét. Először Sidemen felé vettük az irányt, egész pontosan a Sidemen Road felé, mely utat mindenhol a végtelenbe nyúlóan rizsföldek szegélyeznek. Utunk továbbra is felfelé vezetett, a Bali középső részén található hegyek közé, ahol a sziget legjelentősebb templomegyüttese, a Pura Besakih található. Ezek a templomok közel ötven hektár területen szóródnak szét, nekünk csak a legfőbb templomokat volt lehetőségünk meglátogatni.

A látogatásunk pont a telihold ünnepére esett, így a templomok zsúfolásig voltak emberekkel, akik imádkoztak, ételt hordtak az isteneknek, hogy azt megáldják, virágokat és egyéb tárgyakat hoztak a templomba.

Besakih egyébként jól ismert a templom közelében található rengeteg szélhámosról, akik el akarják hitetni veled, hogy a templomba csak az ő kíséretükben mehetsz be, és mindezért pénzt is kérnek; bármennyire is erősködnek, egyszerűen csak figyelmen kívül kell őket hagyni. Maga Pura Besakih egyébként lenyűgözött minket, a szép templomoknak ez a ködös hegyvidéki éghajlat egy különleges, misztikus hangulatot is kölcsönöz.

A templomok után elmentünk Tirtaganggába, ahol nagyon szép rizsföldek találhatók. Az út elég hosszú volt, tele lejtővel és emelkedővel, úgyhogy sajgott is a hátunk az út végén, de az élénkzöld színű rizsföldek látványa kárpótolt minket a fáradalmakért.

Mivel az egész sziget a telihold napját ünnepelte, több helyen is a vallásos hagyományoknak megfelelő ruhába öltözött emberek hosszú menete mellett haladtunk el. A hosszú nap fáradalmai után a szokásos, a helyiek által látogatott olcsó étterem helyett, megengedtünk magunknak egy tál grillezett tintahalat az egyik étteremben. Padangabiból eredetileg a Gili-szigetekre igyekeztünk, de több utazóval való eszmecsere után végül is először a Balitól délre fekvő Nusa Lembongan-sziget felé vettük az irányt.