Perhentian egyike azoknak a helyeknek, ahová abban a hitben érkezik az ember, hogy eltölt ott néhány napot és végül alig tud szabadulni onnan. Mi egy nap híján két hetett töltöttünk ezen a szigeten, amely tényleg minden elképzelhető vágyunkat kielégítette.

A Perhentian-szigetek két szigetből állnak, a Besar (nagy sziget) és a Kecil (kis sziget). Az előbbi elsősorban a maláj családok között népszerű, mivel itt főleg luxusüdülők és magasabb színvonalú szálláshelyek találhatók, míg a Kecil-sziget egyszerű bungalói a hátizsákos turisták és a helyi fiatalok között népszerűek. Mi pont időben érkeztünk, miután Taman Negarán egy srác felhívta a figyelmünket arra, hogy pár nap múlva kezdődik egy kéthetes iskolaszünet és a Perhentiant is ellepik a helyiek, így a tervezettnél két nappal hamarabb már a szigeten voltunk. Ezáltal még pont elkerültük a főszezon kezdetét és találtunk olcsó szálláshelyet.

A mi bungalónk volt a legjobb az egész szigeten!!! Közvetlenül a tengerparton, egy klassz terasszal és ráadásul olcsó volt. Ahogy egész Malajziában, a trópusi éghajlat révén még a szárazabb évszakban is szinte minden nap esik itt is valamennyit az eső, de a teraszon minket ez kicsit sem zavart!

Minden délután rituális módon elfogyasztattunk egy lassit (ez egy helyi ital, amit friss gyümölcsből, yoghurtból és darált jégből készítenek) a teraszon. Egész délelőttöket vagy délutánokat képesek voltunk a teraszon üldögélni, miközben csak bámultuk a tengert, a helyieket akik muszlim viseletben fürdenek meg a tengerben vagy a naplementét.

Az egyik nap befizettünk egy snorkelling kirándulásra, amely során számos helyre elvittek minket a két sziget körül. Az első megálló a Shark Point volt, ahol szerencsénk volt és 6-7 cápát is láttunk, némelyiket egészen közelről.

A Coral Gardenben a szép korall és a megszokott trópusi halak mellett láttunk egy ráját is.

Majd pedig a Turtle Bay öbölben úszhattunk hatalmas tengeri teknősökkel. Az egyik nagyobb példányt egy jó darabon elkísértük, miközben az orrunk előtt úszott fel levegőt venni.

A szigeten található egy kisebb halászfalu is, ahol megálltunk ebédelni. A halászfalu nem a Délkelet-Ázsiában megszokott poros kis falucska volt, ismét csak láthattuk hogy Malajzia fejlettség terén mérföldekkel jár a környező országok előtt. Megálltunk a világítótorony közelében, ahol szintén szép és változatos korallt láthattunk, majd az utolsó megállónk egy gyönyörű tengerparton, a Romantic Beachen volt, amelynek közelében kis cápákkal úszhattunk. Remek nap volt, ráadásul nagyon jó társasággal, akikkel utána este együtt is vacsoráztunk.

Rachele végre itt részt tudott venni egy merülésen is, először mióta sikeresen letette az „Open Water” búvárvizsgát. A Temple nevű merülési helyhez mentek, ahol egy gyönyörű korallal benőtt sziklafal található a víz alatt. Nagyon élvezte a merülést, amely során a szép korall mellett rengeteg halat látott, köztük bambuszcápákat és több ráját is.

Az egyik dolog, amit leginkább élveztünk a szigeten, tőlünk nem meglepő módon, az a kaja volt, különösen a barbecue-n sütött hal. Minden este a tengerparti éttermek halat sütöttek, és egy menü, ami egy nagy szelet halból, szószból, héjában sült krumpliból, rizsből, gyümölcsből, süteményből és üdítőből állt, alig 1000 Ft-ba került! Mondani sem kell, hogy szinte minden este ez volt a vacsora, ahol végigpróbáltuk az összes lehetséges halat, a tintahal például egészen zseniális volt! És mindezt a közvetlenül a tengerpartra kitett asztaloknál ülve, ahol a tenger majd az ember lábát csapdosta, ennél többet nagyon nem lehet kívánni sem!

A szigeten töltött időszakra esett Rachele szülinapja, úgyhogy itt méltóképpen tudtuk ezt ünnepelni. A tengerparton töltött lustálkodás után este a halvacsora mellé valódi torta híján egy helyi banános csokishake szolgáltatta a szülinapi tortát, gyertyával meg minden!

A következő két bejegyzés még a Perhentian-szigetről szól majd!