A Mekong-folyó a laoszi-kambodzsai határ közelében rengeteg kisebb-nagyobb szigetet hozott létre a hordalékával, amelyeket a Négyezer sziget megnevezéssel illetnek. A szám szimbolikus, egész biztosan kevesebb szigetről van szó, amelyek közül a kisebbek eltűnnek, majd újra előbukannak a Mekong vízállásától függően. A turisták által leginkább látogatott szigetek közül a Don Khong a legnagyobb sziget, míg a Don Det és a Don Khone két kisebb sziget, amelyeket híd köt össze. A Don Deten nagyobb a mozgolódás, míg a Don Khone egy sokkal nyugalmasabb sziget.

Mi előbb a Don Khong sziget felé vettük az irányt, amely a szigetcsoport legnagyobb tagja és amelyen néhány hostelen és éttermen kívül, amelyek a kikötő közelébe csoportosulnak, nem sok jele van a turistáknak. A szigeten a helyiek élik a saját megszokott életüket, és a turisták számára sincs túl sok látnivaló, ellenben nyugalom az van minden mennyiségben.

Gábor ezekben a napokban meg volt kicsit fázva, valószínűleg a háromnapos motorozás eredményeképpen, úgyhogy két napot intenzív láblógatással töltöttünk itt. Rachele az egyik délután bérelt egy biciklit, hogy kicsit körül nézzen a szigeten. A táj nagyon szép, a rizsföldeken dolgoznak a helyiek, és a gyerekek lépten-nyomon rádköszönnek. Az egyik kisebb faluban találkozott néhány különösen aranyos kisgyerekkel, akiknek ajándékozott az általa fonálból készített karkötőkből.

Két nap után hajóra ültünk, amely elvitt minket a Don Khone-szigetre, amely közvetlen a kambodzsai határ közelében fekszik. Ez a sziget is nagyon nyugis, de itt azért van mit csinálni. Béreltünk egy rozoga bringát, amivel felkerestük a Khone Phapheng-vízesést, amely Ázsia legnagyobb vízhozamú vízesése, és a világon is az ötödik.

A Mekong ezen szakaszán él egy kihalástól veszélyeztetett delfinfaj is, amelyet azonban a partról nem lehet látni, úgyhogy mi erről lemaradtunk. Este ismét gyönyörködhettünk a már sokadik gyönyörű naplementében. Itt Délkelet-Ázsiában a Nap már egész magasan a horizont felett elkezd előbb narancssárga, majd vörös színt ölteni, és naplementekor, amikor tiszta az ég, mindig egy hatalmas vörös Napot láthatunk a horizonton (a fotók nem adják ezt vissza), minden alkalommal felejthetetlen élmény!

Az estét Dennysszel és Angelyval, egy chilei párral töltöttük, akiket még Luang Prabangban ismertünk meg. Velük együtt vacsoráztunk egy másik chilei pár társaságában, úgyhogy ennyi chileit nem láttunk Chilén kívül az egész utazás alatt összesen, mint ezen az estén.

A következő állomásunk már Kambodzsában lesz, magunk mögött hagyjuk ezzel Laoszt, ahol a tervezett két-három hét helyett majdnem egy hónapot töltöttünk. A videón a laoszi gyerekek búcsúznak most tőletek!!!