Észak felé tartó útunk egy újabb chilei kitérővel folytatódott. Reggel fél 8-kor indultunk Barilochéből és a hatórás útból ismét nagyjából két órát a határon töltöttünk. A chilei oldalon ismét átvizsgálták a csomagjainkat, de ez alkalommal sokkal kevésbé kekeckedtek. Vicces volt, ahogy a kutyával szagoltatták végig a csomagokat, és a kutya sokszor nem akart engedelmeskedni. Ilyenkor a főnök eldobott valami játékot, amelyet a kutya visszahozott, és ezután a kutyus pár percig ismét a „munkájára” koncentrált.

Puerto Montt nem tartozik a legkedveltebb városok közé az utazók körében. Igazából egy nagy kereskedelmi csomópontról van szó, elsősorban a kikötője hatalmas, ahonnan nagy hajók és kompok indulnak különböző chilei városok felé (a Punta Arenasba tartó különösen népszerű a turisták körében, mert a chilei fjordvidéket a tengerről lehet legjobban látni). Puerto Monttot a chileiek csak Muerto Monttnak hívják, ami halott Monttot jelent, és sokat elmond a kisváros unalmas mivoltáról. Mi csak egy rövid ebéd erejéig maradtunk, illetve utána érdeklődtünk az autóbérlésnek, mivel a Chiloé-szigetre való kiránduláshoz kocsit akartunk bérelni. Az árak nagyon magasak voltak, úgyhogy Alexszel együtt, aki továbbra is velünk tartott, egy kis mikrobuszra szálltunk, ami elvitt minket a szállásra. Alex révén ismét volt ingyen szállásunk, Puerto Varas közelében egy bungalowban, amely kétszintes volt, és ha akartuk volna mindenkinek lett volna külön szobája.

Délután bementünk Puerto Varasba, amelybe első látásra beleszerettünk. A kisváros a Llanquihue-tó partján található, és tisztább napokon az Osorno-vulkán is látható, amihez mondjuk nekünk nem volt szerencsénk. Puerto Varas egy nyugodt, nagyon eredeti stílusú kisváros. A város tele van színes faházikókkal, amelyek nagy részét a huszadik század elején építették a német bevándorlók. Míg Argentínában egyértelműen az olasz bevándorlók jelentették a többséget, olyan mértékben, hogy a legtöbb argentín fel tud mutatni olasz jelenlétet a családfájában, Chilében inkább a német befolyás érződik. Az építészet mellett, rengeteg chileinek van németes hangzású vezetékneve, az egyik tortájukat „kuchennek” hívják, stb.. Puerto Varas egy autentikus kisvárosnak tűnt nekünk, ahol turisták hiányában (a szezon február végén végetért) közelről szemlélhettük, ahogy az emberek az életüket élik. Miközben végigjártuk a térkép által jelölt útvonalat, amely mentén a legérdekesebb házak találhatók, lépten-nyomon az emberek mosolyával, egy-két kedves szóval találtuk szemben magunkat.

Korabeli színes házak Puerto Varasban

Szerencsére a kocsibérlés is sokkal olcsóbb volt mint Puerto Monttban, így hármasban béreltünk autót a következő három napra. Az ügynökséget egy elég mókás idős bácsi vezette, aki egyrészt nagyon lazának tűnt, másrészt mosolyt fakasztóan dadogott. Miután a kocsit elintéztük, vettünk néhány olyan gyümölcsöt, amit korábban nem próbáltunk, de egyik sem nyerte el nagyon a tetszésünket.

Furcsa gyümölcsök

Másnap reggel korán mentünk az autóért, amely elég öreg jószágnak tűnt, és a hátsó ülés mögött valami irdatlanul nyikorgott, de az öreg szerint a kocsi tökéletes állapotban volt, úgyhogy mást nem tehettünk, mint hittünk neki. Búcsút vettünk Puerto Varastól, bár csak ideiglenesen, mivel tudtuk, hogy a Chiloé-szigeten töltött napok után egy éjszakára még visszatérünk, de ez már egy másik történet.