Ha a térképre nézünk, akkor láthatjuk, hogy Patagónia beutazása magával vonja az argentín-chilei határ átlépését jó néhány alkalommal. Ushuaiától 15 órás buszút vezetett Puerto Natalesbe, amely kedvelt kiindulópontja a kb. 200 kilométerre található Torres del Paine Nemzeti Parkba tett kirándulásoknak. A Chilébe tartó buszra felszállva kellemetlen meglepetés ért minket, a sofőr közölte, hogy semmiféle friss élelmiszert nem lehet a határon átvinni, még a sonkás szendvicseket sem, úgyhogy a buszút első néhány órájában meg kellett ennünk az összes sajtot és sonkát, amit az útra vásároltunk. A határon valóban nagyon tüzetesen megnézték a csomagokat, mint a repülőtéren. Elég vicces ez a cécó, de beleillik abba a képbe, amit a chileikről sokan mondanak Dél-Amerikában, mármint, hogy szeretnek különcködni, félnek hogy betegségeket hoznak be a szomszédos országokból,stb. A buszút egyébként a tervezettnél is egy órával tovább tartott, mivel elromlott a busz féke, és le kellett szállnunk, amíg meg nem javították.

Este későn érkeztünk Bastiánhoz, akiről úgy tudtuk, hogy a vendéglátónk lesz, de mint kiderült ő csak a nevét adta a Couchsurfinges profiljához, valójában ő az idő nagy részében a nemzeti parkban dolgozik, viszont a családja rengeteg embert elszállásol egyszerre. Gloria és Óscar (Bastián szülei) a megérkezésünk estéjén velünk együtt tizennégy embert szállásolt el a saját lakásukban. A légkör annyira barátságos volt, hogy a sok ember ellenére hamar mi is otthon éreztük magunkat, beszélgettünk egy kicsit, majd hamar nyugovóra tértünk a hosszú utazás után. Másnapra pihenőt terveztünk, hogy felkészüljünk a ránk váró három napos túrázásra, így az egész napot Puerto Natalesben töltöttük. A kisváros láthatóan a turizmusból él elsősorban, számtalan szálláshelyet, kisebb utazási irodát láttunk a városban,mást meg nem nagyon. Ezekben a napokban elég sok időt töltöttünk Alexszel, egy szlovák lánnyal és Lailával, az amerikai barátnőjével, mivel ők is a miénkhez hasonló programot terveztek a következő napokra. Óscar a megérkezésünk estéjén megemlítette, hogy egy kompon dolgozik, amely Puerto Natalest köti össze a szemközti szigettel, úgyhogy éltünk az alkalommal és átvitettük magunkat a szigetre, ahonnan remek kilátás nyílt Puerto Natalesre.Végre váltottunk chilei pesót, amit az argentín után nem lesz nehéz követni, nagyjából 1:100 az átváltás a kettő között. Egy tipikus helyi étteremben ebédeltünk, ahol igazi csigalassúsággal szolgáltak ki minket, de nem igazán siettünk, úgyhogy nem volt miért háborognunk. Délután elkezdtük az előttünk álló háromnapos túrát szervezni, Gloria hálistennek ebben is nagyon sokat segített nekünk térképekkel, egyéb hasznos tanácsokkal. A túra utáni továbbutazásunkhoz is megváltottuk a jegyet, még épp időben, mert már csak négy hely volt a buszon. Az előkészületek során az okozott igazán fejfájást hogy miként rendezzük át a hátizsákokat, hogy a két nagy közül csak az enyémet vigyük magunkkal, legyen nálunk minden, ami szükséges és minden nehezék, amire nem lesz szükség, az maradjon a szálláson. A pakolás fáradalmait egy igazi grandiózus vacsorával feledtettük, Óscar igazán finom halételt főzött az általa fogott halból, az asztalnál körülbelül húszan voltunk, voltak franciák, amerikaiak, egy orosz srác, egy szlovák lány, egy máltai, spanyolok, a család és mi. Remek kis este volt.
Vacsora a CS vendéglátóknál Puerto Natalesben

Túra a Torres del Paine Nemzeti Parkban

1.nap: Pehoé-tó – “Italiano” Kemping – Francia-kilátó

Hétfőn korán keltünk, a busz már fél 8-ra jött értünk, hogy elvigyen minket a Torres del Paine Nemzeti Parkba, amely Puerto Natalestől mintegy 200 kilométerre található. Miután kifizettük a már megszokott borsos belépőt a nemzeti parkba, Gloria tanácsát megfogadva az egyébként klasszikus iránnyal szemben haladva kezdtük el a túrát, amihez a parkon belül először buszra, majd hajóra kellett szálnunk. Az első nap valódi csapnivaló idő volt, végig esett az eső és időnként olyan erős szél fújt, hogy majd levitt minket az ösvényről. Főleg Rachelének kellett időnként egy fába vagy belém kapaszkodnia. Az útunk első részén áthaladtunk a parknak azon részén, ahol a nemrég okozott erdőtűz felbecsülhetetlen károkat okozott. Elég gyomorszorító volt ennyi szénné égett fát, felperzselt földet látni.

Erdő a tűz után a Torres del Paine Nemzeti Parkban

Az első nap hálistennek ezt a részt a hátunk mögött hagytuk és elértünk az első kempinghez, ahonnan még fel akartunk menni az egyik kilátóhoz, de csak az út feléig jutottunk el. ent annyira hideg lett, havazni is kezdett, hogy gyakorlatilag visszafordították az embereket, még ha esetleg folytatni is akarták volna a túrát.
Torres del Paine Nemzeti Park

Így is eljutottunk egy kilátóig, ahonnan remek kilátás nyílt a folyóvölgyre és a szemközti gleccserre. A túra során jó néhányszor kisebb patakokon kellett átgázolni a köveken ugrálva, míg máskor olyan hídakon kellett átkelnünk a patakok felett, amelyek a Gyaloggaloppban szereplő „Halálnak hídjára”hasonlítottak, úgy inogtak alattunk. A parkban egyébként van néhány ingyenes kemping, amiket mi is használtunk. Ezek gyakorlatilag WC-n kívül semmivel nincsenek felszerelve, a vizet is a folyóból kellett vennünk mindig, aminek a vize egyébként rendkívül jóízű volt. A hideg ellenére nappal és éjszaka is viszonylag kevésszer fáztunk, ezen a túrán valóban teszteltük a ruházatot, amit erre a célra vettünk.

Lagúna a Torres del Paine Nemzeti Parkban

2.nap: “Italiano” kemping – “los Cuernos” menedékház – “Chileno” menedékház – Torres del Paine alaptábor- Torres del Paine kilátó

Másnap szerencsére sokkal jobbra fordult az idő, ennek különösen örültünk, mert ezen a napon közel tíz és fél órát túráztunk. Az út első tíz kilométere kellemes lankás útvonalon haladt a tavak mellett, a nap kisütött, csak az Andok felől érkező szél élénkült meg időnként, hálistennek általában minket támogatva. 8 és fél óra túrázás után érkeztünk a kempingbe, ahol az éjszakát terveztük,és mivel nagyon szép derült idő volt, ezért nem tehettük meg, hogy a kilátóhoz ne másszunk fel aznap. Szerencsére erre az utolsó egyórás, eléggé mászós részre a hátizsákot nem kellett magunkkal vinnünk, hanem ott hagytuk a kempingben. A körülbelül 300 méter szintkülönbség, ami még ránk várt, nyolc és fél óra után már eléggé nehezünkre esett, látszott is ez valószínűleg az arcunkon, mert a lefelé jövők közül többen bíztattak minket, hogy már nem sok van hátra. A felérkezés pillanata minden fáradtságért kárpótolt minket, a Torres del Paine impozáns tornyai, az előtte található kis hegyi tóval tényleg gyönyörű látványt nyújtanak. Nem kell mondani, hogy az egész napos túra után, este az elalvással nem volt gond.

Impozáns tornyok - Torres del Paine

Torres del Paine Nemzeti Park

3.nap: Torres del Paine kemping – Laguna Amarga

Másnap reggel láthattuk, hogy megérte este felmászni, mivel megint esett az eső reggel és a csúcsok teljesen elbújtak a felhők között. Sátorbontás után szép kényelmesen lesétáltuk a tizenöt kilométert a Laguna Amarga (szó szerint “keserű lagúna”) ponthoz (még egy meleg italra meg is álltunk az egyik menedékházban), ahonnan a busz visszavitt minket Puerto Natalesbe. Ez a lefelé séta különösen gyorsan eltelt, mert először találkoztunk egy szimpatikus svéd-amerikai párral, majd pedig Alexékkel futottunk össze az utolsó kilométereken.
A kirándulásról visszatérve ismét jött a hátizsákok átrendezése a másnapi induláshoz (lassan kezdünk már belejönni és néha már arra is emlékszünk, hogy mit hova tettünk:).Utolsó esténk Puerto Natalesben egy újabb finom halvacsorával telt, miközben olyan érdekességeket tudtunk meg Chiléről, mint például azt, hogy az USA után ők fogyasztják a legtöbb Coca-Colát (erről meggyőződhettünk mi is, az asztalon mindig volt egy háromliteres(!) kóla) illetve Németország után ők a másodikok kenyérfogyasztásban. Végül elbúcsúztunk a családtól és a többi vendégtől, nagyon hálásak vagyunk a vendégszeretetért, amit Óscartól és Gloriától kaptunk. Holnap folytatjuk az útunkat északnak, ismét Argentína földjére lépünk.
CS család Puerto Natalesben