Amikor az utazást terveztük, szóba került, hogy jó lenne a cetcápákkal úszni, amelyek a Fülöp-szigetek egyik nevezetességét jelentik. Az útikönyvek azonban csak olyan helyeket említenek (elsősorban Donsolt), amelyek távol esnek attól a régiótól, aminek ezt a három hetet szenteltük, így nagyjából letettünk a dologról. Amikor Rubennel felvettük a kapcsolatot, említette nekünk, hogy nem kell Donsolig menni, hanem a Cebú-szigeten is lehet őket látni, egész pontosan Oslobban. Ez a hely egyáltalán nem szerepel az útikönyvekben, internetünk meg nem nagyon volt Malapascuán, így csak az utolsó pillanatokban tudtunk internetről némi információt szerezni róla.

Oslob egyébként is útba esett nekünk Siquijor-szigete felé menet, úgyhogy megálltunk itt hogy utána járjunk a dolognak. Amikor a buszon a jegyet kiállító srácnak mondtuk, hogy hová is tartunk, rögtön tudta hogy mi járatban vagyunk és felvilágosított minket, hogy egész pontosan Tanawanban kell majd leszállnunk, amely a tengerparti országúton Oslob után található 5 kilométerrel.

 Az út mentén egymás mellett sorakoznak a szálláshelyek, amelyek mindegyike hirdeti a találkozást ezekkel a gigantikus állatokkal. Mi miután körbejártuk a szállásokat, az MB’s Sunrise View Resort mellett döntöttünk, amelyben egy nagyon szimpatikus srác részletesen elmagyarázta nekünk hogy egész pontosan hogy is működik a dolog a cetcápákkal. Egy pár éve a halászok elkezdték etetni a parttól nem messze élő cetcápákat, amelyek hozzászoktak ehhez, és bár teljesen szabadon élnek, minden reggel kiúsznak a part közvetlen közelébe, ahol reggel 6 és 12 között etetik őket. Donsolban a nyílt tengeren kell őket megkeresni, és sokszor szerencse is kell hozzá, hogy az ember kiszúrjon egyet, itt viszont egészen biztos, hogy az ember találkozik velük.

Reggel fél 7-kor már készen álltunk, és a vízbe ugrás előtt a minisztérium kiküldött emberei tájékoztatót adtak arról, hogy miként is kell viselkedni ezekkel az állatokkal. Bár alapjában véve jámbor jószágokról van szó, nem szabad fogdosni őket, ezt és ehhez hasonló dolgokat mondtak, mi pedig kis híján gúnyos nevetésben törtünk ki, amikor a saját szerepét kissé eltúlzó srác közölte velünk, hogy aki megsérti ezeket a szabályokat, az komoly pénzbüntetésre, akár hat hónap börtönre is számíthat. A minisztériumi alkalmazottak hogy el tudnak szállni mindenhol a hülyeségtől!

7-kor már a vízben voltunk, és hamarosan feltűntek a cetcápák a közelünkben, ahogy követték a kis halászhajókat, amelyekből etetik őket. Összesen nyolccal találkoztunk a vízben töltött idő alatt!

Hihetetlen érzés, ahogy ezek a hatalmas jószágok, amelyek legalább 3 méter hosszúak, de némelyikük majd 6 méteres, közvetlenül melletted vagy éppen alattad úsznak el.

Amikor közel jönnek, főleg amikor hatalmasra nyitott szájjal teszik ezt, egy kicsit bent is marad a levegő, de az ember tudja belül, hogy nagyon barátságos állatokról van szó, amelyektől nem kell egyáltalán tartani.

Csak a hallal vannak elfoglalva, amit enni adnak nekik, követik a halászhajókat, de ha nem akarnád, akkor is sokszor a közvetlen közeledben úsznak el, úgyhogy többször hozzánk is értek.

Amikor azt mondták, hogy lejárt az idő, amit a vízben tölthettünk, megkértük a hajón a szimpatikus srácokat, hogy maradhassunk még egy pár percet, így egy utolsót még úszhattunk az egyik hatalmas példánnyal. Az egész dolog nem tartott egy órát, de egy életre szóló élmény volt, az egészen biztos, amely minden érte kifizetett pesót megért!!