Rotorua és környezete az északi sziget egyik leglátogatottabb régiója. A vulkáni és geotermikus jelenségek megannyi formája megtekinthető errefelé, és a régió tele van jobbnál jobb termálfürdőkkel, amelyeket a melegvíz-források közelébe építettek. A térség központja Rotorua városa, amely maga is záptojásszagú, a feltörő gázok kénhidrogén tartalmától. A városban található Kuirau Park tele van kisebb-nagyobb gejzírrel és a parkban újabb és újabb helyeken törnek fel a gőzök és gázok, amelyeket az önkormányzat utána elkerít. Elég elképesztő dolog a városban sétálva számtalan helyen az úttest vagy a járda betonjából feltörő gőzt látni. A város az impozáns Rotorua-tó partján fekszik, ahová pont naplementekor érkeztünk, amelynek színeiben gyönyörködhettünk.

Naplemente a rotoruai tónál

Ezek után a Waikite Valley nevű völgybe igyekeztünk, amelyről olvastuk, hogy az egyik kempinghez termálfürdő is tartozik, amelyet az ott megszállók használhatnak. A két, hideg éjszaka után, amit a DOC kempingekben töltöttünk, nem kell mondani, hogy igen jól esett a hat különböző forróvizes medencében regenerálódni. A kempinget egyébként már messze látni lehetett az útról, a feltörő gőzfelhőt nem volt nehéz kiszúrni.

A Waikite-völgy gejzírjei, Rotorua

Másnap reggel kiélveztük még egy jó órán keresztül a termálvizes medencéket, főleg, hogy mivel a vendégek számára csak 10-kor nyit, a kempingezők viszont reggel 8-tól már fürödhetnek, tök egyedül voltunk. Mivel a medencék nem fedettek, a hidegben sietve tettük meg az utat a medencék között. Ezután a közelben található Wai-O-Tapu Park felé vettük az irányt, ahol a geotermikus jelenségek megannyi szebbnél szebb képződményét tekinthettük meg. Az „Artist’s Palette” elnevezésű forrongó tóban, valóban a festő palettájához hasonlóan különböző színű foltok találhatók, sárga, kék vagy éppen zöld színekben, hihetetlen alkotása ez a természetnek!

A Festő palletája, Wai-O-Tapu park

A park egyértelműen leghíresebb látványossága a „Champagne Pool”, amelynek forrongó katlanját élénk narancssárga színű lerakódások szegélyezik, amihez tényleg nehéz hasonlót találni az ember emlékezetében.

A csodás színű Pezsgőfürdő a Wai-O-Tapu parkban

A „Devil’s Bath” (az ördög fürdője) pedig egy olyan fluoreszcens zöld színű kis tó, ami a sci-fi filmek színvilágára emlékeztet.

Az Ördög fürdője, Wai-o-Tapu park, Rotorua

A parkban az ösvények mellett mindenhol magyarázó táblák találhatók, amelyek ismertetik a különböző formációk keletkezését, és amit persze a magunkfajta öt perc alatt elfelejt. A park túlsó végén található a Ngakoro Waterfalls vízesése által táplált tó, ahonnan csodás panoráma tárul az ember szeme elé. A parkon kívül található a „Mud Pools”, amely forrongó és bugyborékoló iszap, a magyar politikai élet gyakorlatilag összes szereplőjét örömmel beleképzelte az ember ebbe a fürdőbe. A park körbejárása a kis brossúra szerint 70 percet vesz igénybe, mi laza három órát eltöltöttünk bent, annyira tetszett!

Bugyborékoló mocsár a Wai-O-Tapu parkban

Délután folytattuk az utunkat délnek a Taupo-tó felé. Útközben megálltunk az impozáns Huka Falls vízesésnél, amely Új-Zéland legismertebb vízesése. Nem a magassága jelentős, hanem az áthaladó vízmennyiség lenyűgöző, 250 ezer liter másodpercenként, ezt az energiát természetesen ki is használják a kiwik. A hangrobaj tényleg brutális, és az örvények is amelyek keletkeznek a vízesés aljában, ráadásul a víznek élénk kék színe van.

A Huka-vízesésnél

A Huka-vízesés robogó víztengere

Ismét naplementekor érkeztünk meg a soros tóhoz, amely ez esetben a Taupo-tó volt, Óceánia legnagyobb tava. A naplementéket még mindig nem untuk meg, az ilyen helyeken minden alkalommal mintha valami újabb, nem látott mágikus pillanatot élne át az ember.

Naplemente a Taupo-tónál

Speddy számára már csak egy rövidebb útszakasz maradt erre a napra, végighaladni a tó ötven kilométeres észak-dél irányú partján Turangiig. Eredetileg egy DOC kempingbe akartunk menni, de az a sötét erdő közepén volt, ahol semmiféle fény nem volt, úgyhogy inkább ezt kihagytuk. Mint kiderült jól tettük, mert a turangi kempingben egy nagyon kedves hölggyel találkoztunk, aki nélkül a következő nap nem lett volna az új-zélandi kalandjaink eddigi legzseniálisabb napja. De erről majd szóljon a következő bejegyzés!