Egy külön bejegyzést megérdemelnek a kiwik és az autóutakon való viselkedésük. Állandóan kiwikről beszélünk a bejegyzésekben, de talán nem mindenki tudja, hogy az új-zélandiak nem a kiwi gyümölcsről, hanem az azonos nevű madárról kapták a nevüket, amit saját szimbólumuknak választottak. Egy ritka, éjszakai madárról van szó, amelyet élőhelyén csak nagyon ritkán lehet megpillantani. Bár sok helyen táblák figyelmeztetik az autósokat, mi egyelőre egyet sem láttunk. Ezt a fényképet az internetről töltöttük le.

A másik téma a közlekedés, valóban megér egy misét. Új-Zélandon valódi autópálya nagyon kevés helyen van, csak a nagyobb városok mint Auckland vagy Christchurch közelében. A belvárosban, Európához hasonlóan, 50 km/h a megengedett sebesség, míg azokon az autóutakon, ahol Európában 80-90-nel lehet menni itt szinte mindenhol 100-zal, annak ellenére, hogy általában kanyargós, emelkedőkkel és lejtőkkel teli utakról van szó. A kiwiknek mintha valami lelki sérülést okozna, hogy ennél a sebességnél lassabban hajtsanak, legalább 100-zal robognak mindenhol. Ez olyannyira így van, hogy egyszer egy civilruhás rendőr szirénával(!) megállított bennünket, amikor kb. 80-nal mehettünk, hogy mivel a megengedett sebességnél lényegesen lassabban megyünk, jó lenne ha félrehúzódnánk és elengednénk a mögöttünk haladókat, mert különben az emberek agya egy idő után eldurran és lehetetlen előzésekbe kezdenek. Azért ez nem semmi! Rachele büszkeségét meg is sértette, hogy gyorshajtás helyett azért állították meg, mert lassan ment, úgyhogy a következőkben igyekezett a sebességet valamivel emelni, de azért a kanyarokat inkább nem fogjuk úgy bevenni, mint kiwi barátaink és egyébként is, mi nézelődni is szeretnénk az utazás közben.

A másik elképesztő dolgot a kamionok jelentik. Nem tudjuk milyen motort tesznek beléjük, de mindegyik kamion legalább 100 km/h-val csörtet az utakon, és teszik mindezt azokon a lejtőkön felfelé is, ahol az európai kamionok (a dél-ameriakról nem is beszélve) nagy része úgy megy felfelé, mint a kezdő biciklista a kiemelt kategóriás emelkedőre a Tour de France-on. Mindezt megtapasztalva, nem lep meg minket, hogy rengeteg baleset van az utakon, az előzések miatt elsősorban. A turangi kempingben a hölgy, aki korábban buszsofőrként is dolgozott, elmesélte, hogy időnként olyan nevetségesen veszélyes előzési manővereknek volt a szemtanúja, sokszor havas-jeges utakon, hogy nem hitt a saját szemének. Az utak mentén lépten-nyomon jópofa, szemléletes táblák próbálják az autósokat ráébreszteni a veszélyekre.

Mindenesetre már tudjátok, ha Új-Zélandra készültök, meg kell tanulni gyorsan vezetni.