Az utazás Humahuacából Saltába elég kimerítő volt. Először is az első félórában állnunk kellett, mert csak Tilcarától volt hely a buszon. A busz már eleve késéssel érkezett, majd nem sokkal az indulás után mindenkit leszállítottak és a csomagok nagy részét (a miénket hálistennek nem) egyenként átvizsgálták. Ennek az oka az volt, hogy a busz a „La Quiaca” felől érkezett, amely a bolíviai határon található, és rendszeresen próbálnak itt drogot átcsempészni. A rengeteg késés miatt éjjel 1 után érkeztünk, szerencsére Candela már korábban megszállt itt egy jó hostelben, úgyhogy rögtön odamentünk és elfoglaltunk egy háromágyas szobát.

Reggel elég komótosra vettük a figurát, jól esett egy kicsit lustálkodni. Délben mentünk egy kört a belvárosban, érdeklődtünk a kirándulásokkal kapcsolatban, melyeket ezen a környéken terveztünk. Ezután Candela tanácsára elmentünk ebédelni egy nagyon kellemes parkba, amelyben egy kisebb tó is található. Itt számos kisebb büfé várja a vendégeket, amelyek bőséges és finom ételeket árulnak nagyon kedvező áron. Ebéd után folytattuk a város felfedezését, már csak kettesben. Salta nagyon magával ragadó város, a főtér rendkívül hangulatos és tele van szép épületekkel.

A saltai San Francisco katedrális

A séta után felkerestük Salta leghíresebb múzeumát (museo de Alta Montaña), amely tényleg egy nagyon különleges múzeum. Az inkák idején, mint az már többször leírtuk, gyakran mutattak be emberáldozatot az isteneknek. Mindig a legszebb, legtökéletesebb gyerekeket választották ki erre a célra. A gyerekeket bedrogozták, majd hogy az istenekhez közel kerüljenek, elkísérték őket a legmagasabb hegycsúcsokra, ahol a gyerekek egyszerűen megfagytak. Itt eltemették őket és felajánlották őket az isteneknek. Az egyik legmagasabb vulkán csúcsán egy expedíció során három kisgyerek több mint 500 éve eltemetett testét találták meg. Az állandó mínusz húsz fok körüli hőmérséklet és a kevés oxigén révén a gyerekek teste gyakorlatilag olyan állapotban maradt, mint amikor eltemették őket. A három közül mindig csak egyet állítanak ki, és nagyon szigorú laboratóriumi körülményeket kellett, hogy teremtsenek. Mi a kisfiút láttuk, és úgy néz ki, mint aki alszik, egészen elképesztő belegondolni, hogy több, mint 500 éves. A nagyon szigorú biztonsági rendelkezések miatt fényképezni szigorúan tilos, ezért az internetről kellett képet letöltenünk.

A Magashegyi Múzeum többszázéve megfagyott inka kisfiú

Este, miután megszerveztük a másnapi kirándulást, Candela volt olyan kedves és meghívott minket vacsorázni Salta egyik leghíresebb „peñájába”, ahol a vacsora mellett népzenei és néptánc bemutatót is megtekinthettünk. A vacsora nagyon finom volt, a show szórakoztató, úgyhogy remek kis este volt.

Másnap reggel nagyon korán keltünk, jött értünk a minibusz, amely Cachiba vitt minket kirándulni. Elbúcsúztunk Candelától, akivel remek napokat töltöttünk. A kirándulást a Guadalquivir ügynökségnél intéztük, akik nagyon készségesen segítettek az utunk folytatásának a megszervezésében is. Cachi a Calchaquíes völgyben található, az odafelé vezető úton több helyen is megálltunk, hogy a tájban gyönyörködjünk.

A Calchaquies-völgye

Cachi havas csúcsai

Láttunk különböző színű sziklaképződményeket, havas hegycsúcsokat, hatalmas kiterjedésű völgyeket és keresztül haladtunk egy nemzeti parkon, amely a parkban található kaktuszerdőről kapta a nevét.

A Los Cardones Nemzeti Parkban

Kaktuszerdő a Los Cardones Nemzeti Parkban

Cachi egy hangulatos kistelepülés, lehetne egy Dél-Spanyolország apró falvai közül.

Cachi régi városa

Az úton remek társaság volt a mikrobuszban Argentína különböző részeiből, úgyhogy jól szórakoztunk. Saltába visszaérve egyenesen a buszpályaudvarra vettük az irányt, ahonnan tovább indultunk Cafayate felé. Salta kicsit a bolíviai Sucréra emlékeztetett minket, és tényleg nagyon élhető városnak tűnik. A Cafayate és a nagyon várt Quebrada de las Conchas következik most.