Már a Húsvét-szigetre utazás előtt eltöltöttünk két éjszakát a chilei fővárosban. Fernando, akivel Uruguayban ismerkedtünk meg, volt olyan kedves, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a lakását (a 17. emeleten), miközben ő a szüleinél aludt. Ez alatt a pár nap alatt nem sok mindent csináltunk, azon kívül, hogy Fernando elvitt minket vacsorázni és kicsit megmutatni a várost az autóból. Napközben próbáltuk kipihenni az alváshiányt, amit az utolsó két hétben összeszedtünk Argentínában.

A szigetről kipihenten visszatérve elkezdtük a város felfedezését. Santiago elsőre nagyon megtetszett mindkettőnknek, egy igazi európai hangulatú nagyvárosról van szó, amely a dél-amerikai nagyvárosok közül messze a legbiztonságosabb. Ha egy nap valamiért Dél-Amerikába kellene költöznünk, valószínűleg ez lenne a legideálisabb helyszín. A város fekvése is kedvező, az Andok hegyvonulatai körbeveszik a várost, míg a tengerpart egy bő órányira található. A belváros a hatalmas főtér, a plaza de Armas köré rendeződik, ahol a katedrális is található, emellett igazi pezsgő élet látható mindenféle. Van egy kis nyitott, kör alakú épület, ahol a helyi öregek sakkoznak egymás között illetve azokkal akiknek van kedve játszani, sokan sakkórával és ahogy Gábor belepillantott néhány játszmába, a színvonal is elég magas.

A Plaza de Armas, Santiago főtere

A városban jó néhány kisebb-nagyobb domb található, közvetlenül a belváros mellett található a Santa Lucia, ahonnan remek a kilátás a környékre, az egyik egyetemhez közeli Bellavista negyedben található a legmagasabb domb, a San Cristóbal, amelyre egy siklóval is fel lehet menni. Ezt lustaságból mi is igénybe vettük, főleg, hogy nem sokkal kerül többe, mint a metrójegy, majd le már gyalog jöttünk. A San Cristóbal tetején található egy nagy Szűz Mária szobor és egy nyitott templom, ahol elég idegesítő módon egész nap hallgatnod kell a prédikációt a hangosbeszélőn, ha érdekel, ha nem. Innen fentről nézve tényleg a lábunk előtt hevert a város, amelyet havas hegycsúcsok vesznek körül. Felülről remekül látható a város egyetlen komolyabb negatívuma is, a szürkés barna szmogfelhő, ami a hegyek jelenléte miatt és az ebből következő légmozgás hiánya miatt, nem tud kitisztulni.

Kilátás a San Cristobal-hegyről, Santiago de Chile

A városban nincsenek fantasztikus műemlékek, de például nagyon hangulatos a Párizs és London utcák által behatárolt negyed, amelyben azen európai városok hangulatát éreztetik az épületek. A Bellavista negyedben elképesztő mennyiségű étterem és bár van, amelyek teraszán ebben a hidegben is rengeteg diák sörözik esténként. A hely, amelyet legtöbbször meglátogattunk ezekben a napokban, az a helyi piac volt, ahol találtunk egy kis éttermet, ahol olcsón lehetett enni halat és tengeri herkentyűket. Ettünk például különböző halleveseket, parmezán sajttal töltött kagylót és persze utoljára ettünk még az általunk annyira kedvelt chilei húslevesből.

Egy napot, a Santiagótól másfél órányi buszútra, a tengerparton található Valparaíso és Viña del Mar látogatására szántunk. Valparaíso egy nagyon különleges város, amely rengeteg kisebb-nagyobb hegyre épült, amelyekre felvonó viszi fel az embert. Miután a kikötőt megtekintettük, felmentünk először a calle 21 de Mayo nevével fémjelzett dombra, ahonnan lélegzetelállító kilátás volt az egész öbölre és a városra. Sétáltunk egyet a Concepción és Alegre negyedekben, amelyek a város legrégebbi negyedei, tele érdekes, színes házzal.

Színes házak a domboldalon, Valparaíso

Egy, a sok graffiti közül Valparaísón

A város jellegzetessége a rengeteg művészi színvonalú graffiti, amely különleges hangulatot kölcsönöz a városnak. Valparaísóból egy kis helyi busszal átmentünk Viña del Marba, amely alig negyedórányira található Valparaísótól. Ez a város a santiagóiak kedvelt helye nyáron, a hosszú tengerparti szakasz fürdésre is alkalmas. A város teljesen más hangulatot áraszt mint Valparaíso, sokkal nyugodtabb és láthatóan lényegesen gazdagabb.

A tengerpart, Viña del Mar

A város főterének, a plaza Vergarának remek hangulatot kölcsönöz a rengeteg színes virág, míg a közelben található anfiteátrumban rendezik évenként Dél-Amerika egyik legfontosabb népzenei fesztiválját.

Az utolsó előtti napot, mindenki a saját kedve szerint töltötte, Gábor sorozatokat nézett otthon, Rachele meg elment butikokat nézni. Az utolsó napunkat pedig Fernandóval töltöttük, aki elvitt minket ebédelni az egyik barántőjével együtt, délután pedig összepakoltuk a cuccunkat és irány a reptér, ahová Fernando a húsvét-szigeti úthoz hasonlóan, most is kivitt minket.

Fernando barátunkkal, Santiago

Véget ért ezzel öt és fél hónap ezen a fantasztikusan izgalmas kontinensen, ahol annyi csodás helyet láttunk, annyi remek emberrel ismerkedtünk meg. Nem próbálkozunk meg egyelőre azzal, hogy valami összefoglalót írjunk erről, valószínűleg még időnek kell eltelni ahhoz, hogy megemésszük a rengeteg dolgot, jót és rosszat, amit ezen a földrészen tapasztaltunk és tanultunk.

Fernandónak nagyon hálásak vagyunk nemcsak a barátságáért és humoráért, hanem hogy ilyen kényelmessé tette az utolsó napjainkat Dél-Amerikában. Most egy teljesen új világ vár ránk, Új-Zéland a következő állomás!!