Barreirinhasból az utunk Sao Luísba vezetett egy, a brazil léptékkel rövidnek mondható, ötórás buszút után. Még Barreirinhasban adódott némi kellemetlenségünk, mert a buszpályaudvar helyét épp most változtatták meg, és az emberek, akiket kérdeztünk, össze-vissza beszéltek a dologgal kapcsolatban. Sao Luísba érve először megváltottuk a jegyünket másnapra Belémbe, majd pedig egy helyi busszal a belváros felé vettük az irányt. Habár a buszvezető azt mondta, hogy a történelmi belvárosban hagy minket, egy jó húszperces séta várt még ránk a megállótól. Az ötödik hetünket töltve Brazíliában, már azt sem mondom, hogy meglepődünk azon, hogy a buszokon, információs irodákban nem igazán akarnak segíteni az embernek. A hostelbe érve ismét találkoztunk Irenével, a katalán lánnyal, akivel még a leçóisi kalandjaink előtt ismerkedtünk meg. Mivel rettenetesen fáradtak voltunk az előző négy naptól, amikor négynél később nem keltünk, csak annyira volt energiánk, hogy elmenjünk a boltba, valami vacsora után nézni. Az ABC egy hosszú utca végén volt, amely tele volt utcai árusokkal, rengeteg emberrel és igazi bazári forgatag hangulatával.

Másnap sétáltunk egyet a történelmi belvárosban, amely egy kicsit Portó hangulatára emlékeztetett, bár sokkal több épület volt elhanyagolt állapotban. A belvárost ennek ellenére a világörökség részeként tartja számon az UNESCO, és valóban van egyfajta bája a színes házakkal teli kis utcáknak. Késő délután ismét a buszpályaudvar felé vettük az irányt, amely nem volt egy leányálom, mivel az összes busz, közte az is, amire végül felszálltunk, zsúfolásig tele volt, így a nagy hátizsákokkal komoly feladat volt bepréselni magunkat a többi utas közé. Szerencsére volt egy kedves fickó, aki segített nekünk, míg egy nagyon barátságos kisfiú végig szóval tartott minket az úton.

Sao Luis történelmi épületei

Álmodozó nők, Sao Luis

A félnapos buszút után hajnalban érkeztünk Belémbe, ahol rögtön az előző nap lefoglalt hostelbe vezetett az utunk. Itt nem volt éppen luxuslakosztályunk, mivel a szobának még ablaka sem volt, de legalább a többi drága belémi szállás mellett, ez megfizethető volt. A buszon nem aludtunk túl jól, úgyhogy a nap fő attrakciója annyi volt, hogy megvettük a jegyünket a két nappal később induló hajóra, amely az Amazonas folyón hajózva elvisz majd minket Santarémbe. A hajóra kétféle jegy váltható, van egy közös tér, ahová a függőágyakat lehet felkötni, illetve vannak kis kétszemélyes kabinok. Mi végül az utóbbi mellett döntöttünk a drágább ár ellenére, mivel el akartuk kerülni, hogy az utazás a csomagjaink felügyelésével teljen.

Belém az Amazónia kapujaként ismert, alig 160 kilométerre az Egyenlítőtől, fontos történelmi város, de nem tartozik éppen a legszebbek közé. A kikötő közelében található “Ver-o-Peso” piac nagyon klassz, itt olcsón lehet finomakat enni. Mi a péksütemények és gyümölcslevek mellett kipróbáltunk egy helyi specialitást, amit elég fura kombinációnak találtunk. A frissen kisütött halhoz az “açaí” gyümölcsből készült sűrű levet kanalazzák, aminek enyhén édeskés íze a hallal együtt elsőre elég furának hát, de aztán meg lehet szokni.

A Ver-o-Peso Market, Belém folyóparti piaca

A kikötő környéke a város talán legélvezhetőbb része, míg a történelmi belvárosban egyedül a katedrális rendelkezik említésre méltó szépséggel. Elsétáltunk a „Mangal das Garças” nevű parkba, amely viszont egy nagyon kellemes hely, ahol kis tavak és madarak között sétálhat az ember illetve van egy kilátó is a folyóra. A városnézést a híres „Teatro de Paz” (vagyis a Béke Színháza) épületével zártuk, amit belülről is megtekintettünk egy rövid idegenvezetés mellett.

A Paz Színház Belémben

Az utolsó reggelünket az útra való készülés mellett egy plazában töltöttük. Belémben ha nem esik, már délelőtt 10-kor 30 fok felett van a hőmérséklet, úgyhogy egy légkondicionált épület valódi felüdülést jelent. Egyébként a plazában látott emberek külsejét és öltözetét látva megállapítottuk, hogy Brazíliában menőnek számíthat plazába járni. Délután Eykével, egy német sráccal, akit a hostelben ismertünk meg, taxit fogtunk, és a kikötő felé vettük az irányt. Két és fél nap hajózás vár ránk Santarém felé!