Ahogy azt korábban már említettük, végül úgy döntöttünk, hogy La Pazt kihagyva egyenesen Sucre felé vesszük az irányt. Copacabanából a la pazi állomásra érve rögtön megvettük a jegyet az éjszakai buszra Sucre felé. A buszpályaudváron elég nagy zűrzavar volt, mivel a bolíviai bányászok szokás szerint blokád alá helyeztek néhány utat. Szerencsére a dolog megoldódott mielőtt a buszunk indult volna.

Egy meglehetősen kényelmes éjszakai buszút után reggel érkeztünk Sucrébe. Bár La Paz Bolívia fővárosa, Sucre volt a történelmi főváros, és máig Bolívia kulturális központja. Egy belvárosi hostelben találtunk szállást, majd elmentünk a helyi piacra kipróbálni néhány típikus bolíviai ételt, mint például a Saisét, amely marhahús egy csípős paprikás szafttal illetve csirkét, amit szintén csípős szafttal készítenek. Ebéd után körbejártuk a belvárost, ami nagyon tetszett mindkettőnkek. A város tele van a spanyol hódítók korából fentmaradt, nagyrészt fehér templomokkal, több nagyon kellemes hangulatú teret is találtunk, amelyek közül a „plaza 25 de mayo”, a főtér kiemelkedik hatalmas fáival, amelyek árnyékában megpihenhet a járókelő a padokon.

A Plaza 25 de Mayo, Sucre főtere

Meglátogattuk a Néri Szent Fülöp nevét viselő kolostort (a „Legyetek jók ha tudtok” gyerekkorom egyik kedvenc filmje volt, úgyhogy öröm volt a barcelonai Néri Szent Fülöp tér után ismét ebbe a névbe botlani), amelybe egy iskolán keresztül lehetett bejutni.

A Néri Szent Fülöp Konvent

Aranyos volt, ahogy a portásnéni a kezünkbe nyomta a kulcsot, amivel kinyithattuk a teraszt, ahonnan remek kilátás volt a kolostor kerengőjére és a környező belvárosi épületekre is.

Kilátás Sucre városára

Ezután elsétáltunk a színház háta mögött található, párizsi hangulatot idéző kis parkba, amelyben egy kis diadalív és egy mini Eiffel-torony is taláható. A délutáni séta zárásaként felsétáltunk az egyik hegyoldalon található városrészhez, amely a Recoleta nevet viseli. Innen, az egyik hotel teraszáról (ahová ingyen beengednek) gyönyörködtünk a városra nyíló kilátásban. Este az eléggé zsüzsgő belvárosban tettünk még egy sétát, az utcai árusok itt sem térnek hamar nyugovóra.

A Recoleta negyedből a sucrei belváros látványa

 Sucre belvárosa pár óra alatt megismerhető, de az összes dél-amerikai város közül ezt találtuk az egyik leghangulatosabb, legszofisztikáltabb kisvárosnak, ahol hosszabb időt is el lehetne tölteni. A következő hetekben azonban egyrészt elég sűrű program vár ránk, másrészt a lehetséges hátráltató tényezőkre is gondolni kell. Többször is át kell majd kelnünk az Andok hegyvonulatain, és télen a gyakori havazás miatt nem ritka, hogy bizonyos hegyi átkelőket lezárnak akár napokra is. Így Sucrénak búcsút intettünk, újabb fontos történelmi város, Potosí következik majd.