Kuala Lumpurból ugyanannak a busztársaságnak a buszával tértünk vissza Szingapúrba, amellyel korábban jöttünk. Az indulás kicsit nehézkesre sikerült, ugyanis mikor reggel a jegypénztárhoz mentünk (az utazásnak ezen pontján már túlságosan lusták voltunk ahhoz, hogy előző nap lefoglaljuk a jegyeket), már nem volt üres hely csak a délutáni buszokon. Szerencsére az egyik délelőtti buszon később felszabadult két hely, így délután megérkeztünk Szingapúrba.

Szingapúrban a szállás sokkal drágább, mint Délkelet-Ázsia többi országában, de szerencsére találtunk egy négyágyas szobában két helyet, nagyon kedvező áron. Maga a város nagyon modern, de talán a steril kifejezés jut az ember eszébe róla. Túl sok szabály, figyelmeztető táblák mindenhol, és hírből tudjuk, hogy kis szabálysértésekért, mint például egy rágó kiköpése, is komoly bírság jár. A hostelünkben is volt egy két elég elképesztő felirat: az egyik például azt jelezte, hogy a hostelbe érkező látogatók este 9-ig maradhatnak, ezen óra után a rendőrségnek adják át őket; tényleg szó szerint idéztem. A szobában is volt egy „vicces” kis felirat, amely arra hívta fel a figyelmet, hogy ha észreveszik, hogy valaki ráül az egyik nem használt ágyra, akkor azért 20 dollár büntetés jár. Maga a város egyébként nem mindenhol olyan tiszta, mint azt mondják, vannak ezek szerint, akik lázadnak a sok mániás dolog ellen.

A város maga kellemes, az üzleti negyed felhőkarcolói az öböl partján nagyon impozáns látványt nyújtanak, különösen esténként, amikor színes fényekben pompáznak.

Lion Head Singapore

A Kínai negyed (Chinatown) a szokásos kínai negyedekhez képest lényegesen tisztább és puccosabb, mi azért inkább maradunk a kuala lumpuri káosznál.

Little India, az indiai negyed ezzel szemben sokkal autentikusabb, az utcák illata mindenhol Indiára emlékeztet a rengeteg fűszertől, ráaádásul az egyik helyi ünnep tiszteletére az utcák fel is voltak díszítve. Szingapúrban sok minden drága, de szerencsére enni kifejezetten olcsón lehet, az éttermek mellett vannak nagyobb komplexumok, amelyekben kis standokon árulják mindenféle elképzelhető ázsiai konyha ételeit.

Itt ülünk a szingapúri repülőtéren, az utolsó délutánon, amikor ilyen messze vagyunk az otthonunktól. Eljött az ideje, hogy kicsit megszakítsuk az utazást és hazatérjünk családjainkhoz. 268 nap utazás, 12 ország és számos kaland után, amelyeknek biztosan csak egy kis részét tudtuk a blogon elmesélni, most pihenünk otthon egy hónapot a családdal, majd egy rövidebb barcelonai látogatás után folytatódik az utazás. „Surfing the Planet” nem áll meg és december 13-án indulunk majd ismét útnak, Bangkokba repülünk egészen pontosan! Egyelőre nem akarunk még erre gondolni, most élvezni akarjuk az elkövetkező egy hónapot!