A „dzsungel-expedíció” összesen 7 főből állt, Anelie és Josh, egy orosz-walesi pár, Sammy, egy francia srác (legalább egy francia sosem hiányozhat), mi és a két idegenvezető srác, Hendri (becenevén Maugli) és Visnu.

A faluból az őserdőbe egy kaucsukfa-ültetvényen keresztül vezetett az út, ahol idegenvezetőink érdekes dolgokat meséltek az erdőirtás szomorú részleteivel kapcsolatban. Alig félórával azután, hogy elkezdtük a valódi túrát a dzsungelben, máris szembetaláltuk magunkat az első orángutánnal. Fontos egy dolgot tisztázni, a Gunung Leuser Nemzeti Parkban található összesen körülbelül hétezer orángutánt két csoportra lehet osztani. A teljesen vad orángutánokra, amelyek a dzsungelben születtek és élték az egész életüket, illetve az ún. félvad egyedekre, amelyek ugyan a dzsungelben születtek és jelenleg is ott élnek, de eltöltöttek valamennyi időt az ember társaságában a Bukit Lawangban található rehabilitációs központban. Bukit Lawang közelében a kifejlett példányok nagy része a félvad kategóriába tartozik, ezeknek nevet is adtak a nemzeti park dolgozói, míg a kölykeik nem éltek sosem az ember közelében. Az első orángután, amit láttunk egy kifejlett hím volt, ráadásul a teljesen vad kategóriából. Unott arccal nézett ránk, mintha nem nagyon érdekelné a jelenlétünk. Izgatottan figyeltük egy darabig az első vadon élő emberszabásút, amit valaha láttunk, miközben hallgattuk Hendri történeteit.

Orangotango a Bukit Lawang | Viaggio Indonesia

A következő orángután, amellyel találkoztunk, Sandra volt, egy nőstény példány. Előttünk ugrált egyik ágról a másikra, majd nekifogott gyümölcsöt enni, amit a fáról szedett.

Sandra Orangotango a Bukit Lawang | Viaggio IndonesiaEzután egy mamával és a kicsinyével találkoztunk, akik egészen közel merészkedtek hozzánk, a mama a puszihoz hasonló hangokat adott ki. Az anyák egyébként az idő nagy részében nyugodtan ülnek a fán, miközben a kicsinyeik hol beléjük kapaszkodnak, hol egyedül játszanak a fán.

Orangotango con bambino a Bukit Lawang | Viaggio Indonesia

A következő nöstényt a kicsinyével az ösvényről kicsit letérve és a bozóton áttörve találtuk meg. Láthatólag szimpatizáltak velünk, mivel negyedórával később felkerestek minket azon a helyen, ahol ebédeltünk. Közvetlenül a fejünk felett ültek, egy egészen alacsonyan lévő ágon. Mintha ők még nálunk is kíváncsiabbak lennének ránk, mint mi rájuk. Mi mindesetre órákig képesek lettünk volna bámulni őket, főleg az arcjátékot, amely tényleg az emberekét idézi sokszor.

Orangotango nella foresta di Bukit Lawang | Viaggio Indonesia

A délutáni egyik pihenőhelyen egy nagy pávát is láttunk, majd már útban az éjszakai tábor felé összetalálkoztunk a nap folyamán már többször emlegetett Minával és családjával. Mina onnan ismert és rettegett, hogy egy rendkívül aggresszív példányról van szó. Több mint 60 embert harapott már meg, és bár nem tudják pontosan mi az oka az agresszív természetének, a fején látható sebhely alapján gyanítható, hogy egy ember sebezte őt meg egy késsel. Az eddig látott orángutánok közül ez volt az első, amely nem maradt fent a fán, hanem lemászott a földre és a fába kapaszkodva két lábra ágaskodott. Az idegenvezetők nem adnak enni a többi orángutánnak, de Minának muszáj, hogy lenyugodjon. Az egész családját ott találtuk, összesen 6-an voltak (nem gyakran lehet ennyi orángutánt látni ilyen kis helyen), a legkisebbek Mina unokái voltak. Mi tisztes tízméteres távolból figyeltük, ahogy Hendri és Wisnu próbálta lefoglalni, majd, amikor jelt adtak, átszaladtunk a túloldalára. Nem akármilyen érzés volt elhaladni emellett a 120 centis, 80 kilós kétlábon álló, szőrös jószág mellett!

Orangotango Mina a Bukit Lawang | Viaggio Indonesia

A táborunk, ahol az éjszakát töltöttük, közvetlenül a folyóparton volt, ahová egy nagyon meredek és csúszós ösvény vezetett le, a legnehezebb rész a vége volt, ahol is egy vízesés oldalán kellett lemásznunk, gyakorlatilag a fenekünkön, annyira csúszott. A túra fáradalmait egy kávé mellett a pléden ülve pihentük ki, majd este megfürödtünk a tisztavizű folyóban, közvetlenül a vízesés aljában, zseniális volt!

Cascata nel parco Gunung Leuser a Bukit Lawang | Viaggio Indonesia

Az ebéd is finom volt, de vacsorakor különösen kitettek magukért idegenvezetőink és a szakács, aki a táborban csatlakozott hozzánk. Több különböző curryt készítettek, csirkével, zöldségével, tofuval, még legalább három másik embernek elegendő étel maradt meg. Vacsora után a tűz mellett Visnu és Hendry kártyatrükkökkel szórakoztattak minket (egy részüket azért meg tudtuk fejteni), majd gyufákkal mindenféle vicces logikai feladványokkal tesztelték az elménket. Rengeteget nevettünk, emlékezetes este volt!

Cena durante il trekking a Bukit Lawang | Viaggio Indonesia

Másnap reggel, amikor felébredtünk a környéken lévő fákat makákók lepték el mindenütt. A nagy részük hangos szexeléssel nevettett minket, tudjátok hogy ezek a makákók átlagban napi 25-ször szoktak? Néhányan a táborunkból próbáltak lopkodni, egyedül a Hendriék által „főnöknek” nevezett példány ült végig nyugodtan egy vastag, a folyó felett átivelő faágon.

macachi vicino alla cascata Gunung Leuser a Bukit Lawang | Viaggio IndonesiaNekünk egy fejedelmi tojásos, zöldséges szendvics indította a napot, majd egy rövid időre két részre oszlott a csapat. Mi Sammyvel és Visnuval elmentünk egy rövidebb túrára a dzsungelben, míg Joshék inkább maradtak a táborban, ahonnan egy rövid séta vezetett a ponthoz, ahol később találkoztunk. Ránk ismét komoly emelkedő várt, fel az egyik hegyre.

Már majdnem felértünk, amikor éreztük, ahogy a szél orángután szagot fúj felénk, amivel az előző nap már megismerkedtünk. Kicsit vártunk, és hamarosan a közelünkben fel is tűnt egy kölyök orángután, amely hamarosan az ösvény melletti fán ülve nézett le ránk. Igen ám, de alig telt el pár perc, és megjelent egy bébivel a hátán az anyukája, Pessek, aki szintén a nem túl barátságos példányok közé tartozik. Lemászott a fáról, ahogy Mina az előző nap (Pessek Minánál is nagyobb), Visnu adott neki egy ananászt, hogy lefoglalja, majd folytattuk az utunkat. Visnu azt mondta, hogy Pesseket általában egy gyümölccsel meg lehet békíteni.

Nem tudjuk, hogy éppen rossz napja volt-e, vagy egyszerűen csak annyira rossz izzadság szagunk volt, mindenesetre bő tíz perc múlva arra lettünk figyelmesek, hogy hátulról-oldalról közelít felénk gyorsan ugrálva egyik fáról a másikra és mindkét kölykét hátrahagyva egyedül jött utánunk. Elég egyértelmű volt, hogy nem barátkozni jött, úgyhogy amikor már alig egy méterre volt a hátul haladó Gábortól, kiáltottunk Visnunak, aki mintha ágyúból lőtték volna ki szaladt vissza, hogy próbálja megbékíteni a közben a földre lemászó orángutánt. Mi pedig Visnu utasítására szaladva másztunk felfelé a lejtőn. Fent a csúcson majdnem egy félórát vártunk Visnura és már kezdtünk aggódni, amikor végre feltűnt. Mint elmesélte, fokozatosan lentebb csalta Pesseket az ösvényen, hogy ne jöjjön utánunk, de Pessek nagyon veszekedős hangulatban volt, úgyhogy majdnem megharapta. A lefelé vezető ösvény lényegesen könnyebb volt, mint az előző nap, a folyóparton pedig már ott vártak minket a többiek. Hendri ananászból és görögdinnyéből olyan kompozíciót rittyentett nekünk tízóraira, ami egy esküvő dekorációjaként is megállná a helyét.

Még hátravolt a nap egyik fénypontja, rafting a sebes folyású folyón Bukit Lawangig. Hatalmas gumikerekekbe ültünk, amelyeket összekötöttek, elől és hátul ültek az idegenvezető srácok, akik kormányozták ezt a furcsa hajót. Néhány ponton nagyon gyors volt a folyás, ezeken a helyeken nagyokat kiáltottunk, miközben az elülső kerekeket megemelte a hullám, és Sammy párszor szinte a fejünk felett volt. Remekül szórakoztunk (raftingot sosem próbáltunk korábban), miközben énekeltük a bukit lawangi dzsungel hivatalos indulóját.

Rafting a Bukit Lawang | Viaggio Indonesia

Ez a két nap egészen biztosan az aranyoldalaira kerül ennek az utazásnak. Két nap alatt összesen tizenhat orángutánt láttunk, a dzsungelben aludtunk, annak minden zaját hallgatva, remek kis csapattal túráztunk és Hendri illetve Visnu amellett, hogy minden várakozásunkat messze felülmúlták a túra részleteit illetően, két nagyon klassz srác, akiket bárkinek szívesen ajánlunk, aki egyszer Bukit Lawangban jár.

Trekking 2 giorni a Bukit Lawang | Viaggio Indonesia