A délkelet-ázsiai országok jelentős részében megéri a hostelek által kínált privát transzfert igénybe venni, mivel ez sokszor alig drágább és persze sokkal kényelmesebb, mint a helyi buszok utazni. Szumátrában ez nem így van, a privát buszokért 3-4-szeres pénzt kérnek, mint amennyibe a helyi tömegközlekedés kerül, úgyhogy mi mindig az utóbbit választottuk, még akkor is, ha így az ember többször át kellett hogy szálljon és nem utazott éppen kényelmesen.

Berastagiból a Toba-tó felé kétszer kellett átszállnunk, először Kabanjahéban, majd Pemanang Siantarban. Az előbbi két város között igazi „hardcore” ázsiai utazásban volt részünk, a 14 fős kis buszba körülbelül húsz embert zsúfoltak be, úgyhogy olyan volt mint egy szardíniás dobozban utazni. Ráadáasul Szumátrán az ilyen buszokon is pofátlanul cigarettázik az egész bagázs (csak a férfiak dohányoznak Indonéziában). Az utolsó buszon majdnem volt egy kisebb balesetben is részünk, a magát Schumachernek képzelő buszsofőr nem bírta megvárni amíg a másik busz kijön a kanyarból, így a szűk kanyarban végül nem fértek el egymás mellett. Ezek azok a kalandos utazások, amiket az ember utólag már szívesen mesél, de közben nagyon kimerítőek tudnak lenni. Nem ez volt az első, valószínűleg nem is az utolsó.

Amikor a busz a szerpentines úton elkezdett lefelé ereszkedni Parapat felé, először tűnt fel a szemünk előtt a hatalmas Toba-tó, amely a világ legnagyobb vulkanikus eredetű tava, és a közepén a Samosir-sziget. Parapatban várnunk kellett egy darabig a szigeten lévő Tuk Tuk-félszigetre induló hajóra, amikor is a hátunk mögül hangos „Hello Mister, hello Miss” kiáltást hallottunk, és feltűnt egy csoport iskolás, akik – mint az korábban már többször is megtörtént – interjút akartak velünk készíteni. Indonéziában az iskolában ilyenkor szünidő van, amelyet „English holidaynek” hívnak itt. A gyerekek egy angoltanár társaságában olyan helyekre mennek csoportokban, ahol külföldi turisták vannak, így velük gyakorolhatják az angolt. Az interjúkkal, közös fotók készítésével és rengeteg mosollyal gyorsan el is repült a várakozási idő.

Incontro con i bambini nei pressi del Lago Toba | Viaggio Indonesia

Végül megérkeztünk a Lekjon Cottages hostalbe, ahol az elmúlt 6 napot töltöttük. A szobánk terasza közvetlenül a tóparton volt, a szoba maga pedig a megszokotthoz képest sokkal jobb volt, meleg vizes zuhannyal, úgyhogy ismét egy igazi nyugalom szigetére találtunk. A szigeten nagyon kevés turista van, azok is főleg helyiek, meg is lepődtünk, hogy ennek ellenére mennyi szálláshely és étterem van. Látható, hogy korábban ezt a helyet jóval több turista kereste fel. A sziget nekünk tökéletesnek bizonyult arra, hogy kipihenjük az utóbbi napokban tett túrák fáradalmait, illetve hogy megünnepeljük Gábor szülinapját.

Bellissimo paesaggio del Lago Toba a Sumatra | Viaggio Indonesia

Ezekben a napokban nem sok mindent csináltunk, azon kívül, hogy pihentünk a teraszunkon, sétáltunk a félszigeten és élveztük a helyi konyha ízeit. Találtunk egy kis helyi éttermet, ahol nagyon finom banános palacsintát sütöttek, egy másik helyen a helyi curryk ízeit élvezhettük, a legjobb pedig a frissen sült tavi hal volt! Halvacsorával ünnepeltük Gábor szülinapját is, ahol torta hiányában jégkrém szolgáltatta a születésnapi tortát.

Cena di compleanno di Gabor nel Lago Toba a Sumatra | Viaggio Indonesia

Az egyik este elmentünk megnézni egy népzenei bemutatót, ahol a „batak” népzenéből és néptáncból kaphattunk ízelítőt. Elég szórakoztató volt, különösen az egyik bajszos figura, aki végig fülig érő vigyorral a száján énekelt és nagyon emlékeztett minket Santorra, aki az idegenvezetőnk volt a Bromo-vulkánnál.
Ballo Batak tipico del Lago Toba a Sumatra | Viaggio Indonesia

A népzenén és a népviseleten kívül a szigeten élő batak népcsoport másik jellegzetessége, hogy a házaikon egy furcsa formájú tető van, amely az alpesi házakra emlékeztet.

casa stile batak nel Lago Toba a Sumatra | Viaggio Indonesia

Az egyetlen mozgalmasabb napunk az volt, amikor motort béreltünk, hogy körbejárjuk a szigetet. A dolog kalandosabbra is sikerült, mint azt mi előre elgondoltuk. Késő délelőtt indultunk útnak és először Ambaritában álltunk meg, ahol kőből készült székek maradtak fent a középkorból, amelyeket az ítélkezéseknél és kivégzéseknél használtak. Megálltunk egy útszéli pizzériában, amely azzal hívta fel magára a figyelmünket, hogy „pizzeria” volt kiírva, nem pedig „pizzaria”. A pizza tényleg kifejezetten jó volt, és miközben a pizzára vártunk, a közeli homokos tóparton üldögéltünk.

Amit még nem meséltünk el a batak népről az az, hogy nagy részük keresztény, és a szigeten csak úgy hemzsegnek a katolikus és protestáns templomok. A következő megállónk Simanindo volt, amelyhez közel található a Malau-sziget, amely egy trópusi szigetre emlékeztet tele pálmafákkal, majd a sziget fővárosában, Pangururanban, álltunk meg ebédelni. Az út ezt követő szakasza tetszett nekünk legjobban, a tó másik partján látható hegyekkel, amelyeken a növényzet olyan sima volt, mintha leborotválták volna. Mivel a térkép szerint az út már jóval több mint felét megtettük, így arra gondoltunk, hogy két órán belül ismét a szálláson leszünk.

Lago Toba dall'alto nell'isola di Sumatra | Viaggio Indonesia

Nagyobbat nem is tévedhettünk volna, a szigetnek ez a része ugyanis lényegesen kevésbé fejlett, és az utak egészen gyászos állapotban vannak. Ráadásul a főút itt eltávolodott a tóparttól és felvitt minket a hegyekbe, ahol a meredek, kanyargós úton több volt a kátyu mint az aszfalt. Szerencsére felérve a hegyekbe – ahonnan egyébként csodás volt a kilátás – az út ugyan maradt kanyargós és emelkedők illetve lejtők váltogatták egymást, de legalább az út minősége ismét elfogadható volt. Alig pár száz méterrel voltunk a tó szintje felett, mégis nagyon hideg volt (különösen a motoron). Itt fent csak ritkán haladtunk át egy-egy településen, azok nagy része is néhány házból állt csak. Szerencse, hogy Ázsiában benzint mindenhol árulnak… Jóval sötétedés után értünk az útnak arra a részére, amely levitt Tomokba, közvetlenül Tuk Tuk közelébe. Ezen a szerpentines lejtőn ismét gyalázatos állapotban volt a meredek út, úgyhogy nem lehetett a fékről levenni a kezet egy percre sem. Elég meggyötörten érkeztünk a szállásra, izgalmas nap volt!

Paesaggio del lago Toba con case batak a Sumatra | Viaggio Indonesia

Remekül éreztük magunkat a Samosir-sziget nyugalmában, most egy újabb egész napos utazás vár ránk az utolsó szumátrai megállónkig, a Pulau Weh-szigetig.