Egy éjszakai vonatút után, amely során a légkondi miatt elő kellett szednünk a hátizsákból a halózsákot, megérkeztünk Jakartába, Indonézia fővárosába. Rachele tavaly járt itt üzleti úton, és akkor megismerkedt Indahval, egy nagyon szimpatikus Couchsurfinges lánnyal. Indah nem tudott minket elszállásolni, de bemutatta nekünk Asadot, az egyik legjobb barátját, akinél viszont eltölthettük az elmúlt néhány napot.

Ezt a hétvégét turistáskodás helyett (Jakartában nincs igazán semmi kihagyhatatlan) inkább baráti összejöveteleken töltöttük. Alig néhány órával megérkezésünk után már a régi városnegyedben, Kotában találtuk magunkat. Az itteni Couchsurfingesek egyik hobbija a fotózás, és gyakran szerveznek fotókirándulást a város különböző részeiben. Asad különösen tehetséges, míg Indah olyan mint egy profi modell, jelmezekkel és sminkszettel érkezett az összejövetelre. Először a Wayang Múzeumba látogattunk, ahol a világ különböző részeiből érkezett bábfigurákat állították ki. Ennek a múzeumnak az egyik belső udvara remekül alkalmas portréfotózásra.

A második helyszín egy régi, romos épület volt, ahová be sajnos nem engedtek minket, így maradt az épület külső falainál való fényképezés. A délutánt a Taman Fatahillah téren fejeztük be, amely szombatonként megtelik, rengeteg kis, ételt áruló büfével, cipőt és egyéb dolgokat áruló emberekkel.

Comida tipica indonesia

Emellett méterenként állítottak meg minket gyerekek, akik vagy fényképet akartak, főleg Rachelével, akinek reméljük nem száll a fejébe ez a népszerűség, vagy pedig egyenesen interjút készítettek velünk, amit a telefonjuk kamerájával rögzítettek is.

Mellesleg Jakarta városa az egyik legkaotikusabb, amit valaha láttunk. A tömegközlekedés szinte használhatatlan, a legtöbb helyre taxival megy az ember, és ez sokszor azt is magába foglalja, hogy az ember ül egy jót a dugóban. Az egyik srác némi iróniával meg is jegyezte, hogy ez a város egyik turista látványossága, és valójában a „Jamkarta” megfelelőbb név lenne (utalva a „jam” angol kifejezésre, ami közlekedési dugót jelent).

Este néhány újabb ember is csatlakozott hozzánk és elmentünk vacsorázni az egyik utcába, amely tele volt ételárusokkal. A finom étel mellett a frissen készült gyümölcslevek is megérnek egy misét, kb. fél euróért egy egész mangóból készítenek italt, vizet alig tesznek bele. Vacsora után elsétáltunk a Monashoz, amely Jakarta legfontosabb műemléke és egyben szimbóluma. Itt leültünk és miközben beszélgettünk, vicces fotókat készítettünk az álvány és a mobiltelefon zseblámpa üzemmódja segítségével. Rengeteget nevettünk, hiszen mondani sem kell, a fotók nem mindig úgy sikerültük, ahogy elgondoltuk, de azért született néhány remekmű…

Halloween már közeledik, és az amerikai dolgok majmolása itt is nagyon dívik, úgyhogy egy pár órát eltöltöttünk az egyik legnagyobb plazában, a Grand Indonesiában, ahol zombi összejövetelt tartottak, amely során a szervezők bárkinek az arcát zombivá pingálták. Mi megelégedtünk ennek az ökörségnek a nézésével, de a srácok mindenesetre kifestették magukat, és Indah például elég félelmetesen nézett ki. Aztán persze jött a feketeleves, lemosni a festéket nem volt olyan egyszerű dolog. Este búcsúzóul elmentünk a város egyik intézményként számon tartott bárjába, a Skyba, amely egy irodaépület 56. emeletén található és innen remek a kilátás a városra. Mivel az esti órákban érkeztünk, láthattuk miként gyúlnak ki fokozatosan a város fényei. Igazán jó fotókat nem lehet készíteni, ugyanis a reflexkamerákat nem engedik használni. A kilátás mindenesetre lenyűgöző, és az árak is ehhez vannak szabva.

Véget ért ez az egy hónap Indonéziában, csak egy kis részét ismerhettük meg ennek a hatalmas országnak, de az alapján amit láttunk és átéltünk, nem kétséges, hogy ide még visszajövünk majd!

Many thanks to Indah and Asad for your time and help and also to the other Jakarta CS members for the wonderful time!!!