Utazó karkötő

Pulserita Via­jera (vagyis az Utazó karkötő) ötlete először a Fidzsi-szigeteken ötlött fel ben­nünk, amikor az egyik helyi faluban egy cso­port kisgy­erekkel „Giro­tondót” ját­szot­tunk (egy körtán­cot, amit Olas­zország­ban ját­szanak a gyerekekkel, és aminek nagyjából a „Sétálunk, sétálunk, egy kis dom­bra lec­süc­sülünk” felel­te­th­ető meg). Laoszban rengeteg kisgy­erekkel találkoz­tunk és zavart min­ket, hogy nehezen sik­erült kapc­so­la­tot teremteni velük, részben a nyelvi kor­lá­tok, részben a gyerekek félénksége miatt. Az, hogy sok­szor csak annyira futotta, hogy a saját nyelvükön köszön­töt­tük őket, mosolyo­g­tunk rájuk, csinál­tunk eset­leg néhány fényképet, majd tovább álltunk, nem adott sem nekünk, sem a gyerekeknek eleget.

Így jutot­tunk arra az elhatározásra, hogy mi lenne, ha a gyerekeknek csinál­nánk egysz­erű kis karkötőket a fonál­ból, amit Rachele amúgy is magánál hor­dott. Azóta, amikor csak tehetjük, mindig kötünk egy Utazó karkötőt a kisgy­erekek kar­jára, akikkel utunk során találkozunk. Az örömöt látva a gyerekek szemében, az első pil­lanat­tól éreztük, hogy ez a dolog működik, és kom­mu­nikálunk a gyerekekkel, még ha csak gesz­tus for­májában is. Amikor több időt el tudunk töl­teni velük, akkor elők­erül a Giro­tondo is, a koráb­ban már említett körtánc. Bur­mában az egyik kisfaluban abban az élmény­ben volt részünk, hogy lát­tuk utána az egyik kislányt, amint a bará­tainak próbálta továb­badni a tőlünk tan­ult körtán­cot. A blog ezen részét a „karkötős pil­lana­tok” során készült fotók­nak szenteljük…egész biz­tosan sok örömteli pil­lanat vár ránk!

20/03/2013 La Pulserita Viajera (Az utazó karkötő)