Az Iguazú-vízesések a természet azon csodái közé tartoznak, amelyek egyedülállóak a bolygónkon, és mindenki valamikor látni szeretné őket. A mi utunk a vízesésekig elég kalandosra sikeredett. Reggel indultunk Montevideóból, majd este átkeltünk a Salto és Concordia közötti határátkelőn Urugayból Argentínába, ahonnan már éjszaka indult a buszunk Puerto Iguazú felé. Először is egy, a busztársaság által szerződtetett taxi vitt minket ki a főútra, ahol felvett minket a busz. A busz nagyon kényelmes volt, kár hogy néhány órával az érkezés előtt lerobbant, és órákon át egy benzinkútnál várakoztunk. A dolgot tovább rontotta, hogy a szerelő csak nem érkezett, mivel egy tüntetés miatt lezárták az utat. Itt összehaverkodtunk az utasokkal, így kevésbé nyűgösen telt el ez a néhány óra. Végül hosszas várakozás után egy másik busz jött értünk, és “alig” huszonhét óra utazás után megérkeztünk Puerto Iguazúba. Korábban azt terveztük, hogy Iguazú előtt néhány megállót még beiktatunk, de mivel a húsvéti héten rengeteg turista utazik mindenféle, nem szerettünk volna a hét második felében érkezni a vízesésekhez. Puerto Iguazúban így is sok hostel már tele volt, és csak igen nagy szerencsével találtunk elfogadható szállást, egy nemrég nyílt hostelben. Puerto Iguazú a tursiták ellenére is egy nyugodt kisváros, ahová mindenki a vízesések miatt jön, a város egyetlen érdekes látnivalója a Hito Tres Fronteras. Itt folyik össze a Paraná és az Iguazú folyó, és három ország találkozik ebben a pontban. A kilátóból láthattuk a brazil és a paraguayi oldalt is, mind a három oldalon egy miniobeliszk az ország zászlajával jelzi, hogy melyik ország földjén is vagyunk.

Másnap reggel korán keltünk, hogy az első busszal az Iguazú Nemzeti Parkba igyekezzünk. A reggel 8-as nyitásnál már ott voltunk, és mivel a vízesések argentin oldalán elég sok látnivaló van, ezért úgy döntöttünk, hogy két nap kell ahhoz, hogy nyugodtan bejárjuk azt. Alig léptünk be a nemzeti parkba, és egy csomó mosómedve szaladt elénk, akik láthatóan egyáltalán nem félnek az emberektől. Felszálltunk a kisvonatra, amivel rögtön a Garganta del Diablo vízeséshez mentünk, mivel reggel kevesebben vannak. A vonatról leszállva, egy kb. egykilométeres út vezet ehhez a vízeséshez, amelyhez közeledve, a vízesés hangja egyre csak erősödött, és amikor odaértünk valóban elállt a lélegzetünk. A vízesés neve nagyon kifejező (az ördög torka lenne a fordítás), és a lezúduló irdatlan mennyiségű víz, a hangrobaj és a lentről felszálló vízpára tényleg olyan érzetet kelt, mintha az ember a pokol tornácáról lézne lefelé a vízből lévő pokolra, amely el akar nyelni minket. Láttunk mi is már sok fotót erről a helyről, de a fotók és a videók, amiket csináltunk tényleg nem adják vissza azt, amit ott állva érez az ember.

Garganta del Diablo avagy a pokol torkában

A döbbenetes Garganta del Diablo, az Iguazú Nemzeti Parkban

Egy jó darabig csak álltunk ott és bámultunk, majd utána újra vonatra szálltunk és leszálltunk egy másik állomásnál, ahol elkezdtük a “ruta inferiort”, amely útvonal a vízesések lábánál a halad. Sok helyen megálltunk gyönyörködni a kilátásban, amíg le nem értünk a folyópartra.

Iguazú-vízesés, Argentína

Itt egy rövid, alig negyedórás hajókiránduláson vettünk részt, ami zseniális volt. Egy nagy teljesítményű motorral felszerelt gumicsónakkal egészen bevittek minket a vízesések alá, ahol gyakorlatilag ruhástúl megfürödtünk a lezúduló vízben, miközben mindenki ordított a megemelkedett adrenaliszinttől.

Hajóval a vízesés alátt, Iguazúban

Hálistennek a melegben hamar megszáradtunk és egy másik hajóval átkeltünk a San Martín-szigetre, ahol a folyóparton megebédeltünk, majd elindultunk a sziget bejárására. Itt alig volt ember, úgyhogy az állatok is bátrabban előmerészkedtek, láttunk például több különböző méretű gyíkfajtát, keselyűket. Itt volt talán a legjobb kilátóhely, ahonnan közelről és remekül láthattuk a vízeséseket, így itt is eltöltöttünk némi időt a vízesésekben való gyönyörködéssel. Az egyik utolsó hajóval elhagytuk a szigetet, majd a kijáratnál lepecsételtettük a belépőnket, amivel másnap féláron mehettünk be a parkba.

A lenyűgöző Iguazú-vízesés

A második napot a parkban a Macuco ösvény bebarangolásával kezdtük. A park ezen részén alig jár ember, különosen a reggeli órákban, úgyhogy élvezhettük a sétát a vízesések környezetében található őserdőben. Fura érzés volt a csendben gyalogolni, és azt érezni, hogy megannyi szempár szegeződik ránk a fákról, ahogy a csendet időnként madárhang vagy éppen majmok kiabálása törte meg. A lehető leghalkabban haladtunk előre, és minden kisebb zajra megálltunk, hátha valamilyen állatot sikerül is megpillantanunk. A fényképezőgéppel sikerült lekapni egy a közelünkben mászkáló tatut, egy csomó lepkét, különböző gyíkokat és madarakat, és végül desszertként sikerült lefotózni egy zöld kígyót, amely éppen egy kis állatot fogyasztott el.

Az Iguazú Nemzeti Park élővilága

Az ösvény egy kis vízeséshez vezetett, amelynek először az alsó részén egy kis tónál üldögéltünk, majd a vízesés tetejéről gyönyörködtünk az erdőben felülnézetből. Már majdnem visszaértünk az ösvényről, amikor egyszerre csak erős szél kerekedett, amely viharként fújta az arcunkba a port, és a sötétszürke égre tekintve láttuk, hogy egy jó kis vihar közeledik. Szedni kezdtük a lábunkat, és még épp időben értünk vissza az állomásra, amikor leszakadt az ég. Láttuk visszatérni a bőrig ázott embereket, miközben mi az esőszünetet ebédelésre használtuk. Amikor alábbhagyott a zuhéj, ismét vonatra szálltunk, hogy visszatérjünk a Garganta del Diablo vízeséshez, tudtuk, hogy a nagy zuhéj után jóval kevesebben lesznek. Ha nem is voltunk egyedül, de egy jó időt eltöltöttünk ismét ezen a felejthetetlen helyen, ámulva a természet ezen csodáján, miközben időnként a vízpermetet az arcunkba fújta a szél. Zárásként végisétáltunk a vízesések felett elhaladó útvonalon, ahonnan egy másik perspektívából tekinthettük meg a vízeséseket. Az ember majd elszédül, ahogy felülről nézi a lezúduló víztömeget.

Fentről lenézve, az egyik vízesés Iguazúban

Rengeteg élménnyel feltöltődve távoztunk a parkból, abban a tudatban, hogy másnap a vízesések brazil oldala vár ránk, és ezzel együtt az utunkat egy bő hónapig most Brazíliában folytatjuk!