Miután magunk mögött hagytuk a babindai kempinget, elkezdtük bejárni Cairns környékének hegyvidékes tájait, amely az Atherton Tablelands névre hallgat. Ez a régió híres a számtalan vízesésről, amelyet ezen a vidéken találhatunk. Mi a Josephine Falls nevűvel kezdtük, amely egy többlépcsős, klassz vízesés. Megálltunk a Crawfords Lookoutnál, ahonnan remek kilátás nyílt a völgy mélyén sebesen zubogó folyóra. Meglátogattuk az Ellinjaa Fallst, amelyhez egy félórás séta vezetett az erdőben,

Ezeku után pedig a régió szimbólumát, a Millaa Millaa Fallst kerestük fel. Ez egy fantasztikus vízesés, amelynek az aljában egy kis jó keletkezett, amelyben Gábor persze nem tudta megállni, hogy ne fürödjön meg. A víz elég hideg volt, de hihetetlenül jó érzés volt a vízesés alá úszni, ahol felnézve látta az ember a lezúduló vizet, majd pedig a vízesés túloldaláról a vízfüggönyön keresztül nézni a világot.

A következő megállónk a Tarzali-tavak voltak, ahol abban a szerencsében volt részünk, hogy láthattunk kacsacsőrű emlősöket a saját élőhelyükön. Ezek az állatok nagyon félénkek, és nagyon nehéz velük találkozni, de ebben a kis tóban hozzászoktak a turisták látogatásához, így nem félnek. Nagyrészt a víz alatt úsznak, majd néhány másodpercre feljönnek a felszínre hogy utána ismét alábukjanak.

Megálltunk a Malanda Falls közelében ebédelni, amely egy felejthető vízesés volt, ráadásul közvetlenül az autóút mellett. A napot a Tinaroo-tóval zártuk, majd a tótól visszafelé menet egy kenguru ugrált át előttünk az úton, szerencsére még jól lehetett látni és nem is mentünk gyorsan, így nem ütöttük el. Az éjszakát Kairiben töltöttük, azon kevés helyek egyikén, ahol a település területén belül található parkban engedélyezik a kempingezést.

Miután megreggeliztünk, megállapítottuk, hogy Doggy, öreg jószág révén, megette a motorolaj jelentős részét, így kénytelenek voltunk olajat utántölteni. Ezen a napon utunk a Daintree Nemzeti Parkba vezetett, amely egy trópusi esőerdő. Szerettünk volna krokodilokat látni és a Daintree folyón több cég is szervez rövidebb hajókirándulásokat, ahol elvileg többek között krokodilokat is lehet látni. A hölgy, akinél befizettünk a kirándulásra, nemcsak nagyon kedves volt, hanem felajánlotta, hogy ha akarunk többször is részt vehetünk a kiránduláson és fizetnünk csak egyszer kell. Ilyenkor tavasszal már nem olyan könnyű krokodilokat látni, mivel a víz már elég meleg ahhoz, hogy nagy részük inkább a vízben úszik, minthogy a parton fetrengjen. Maga a kirándulás egyébként nagyon érdekes volt, az őserdő fái között hajókázni, kicsit Amazónia emlékeit juttatta eszünkbe.

Láttunk néhány fán élő kígyót, madarakat és végül szerencsénk volt, mert láttunk egy nagy krokodilt is, amely a fák mögött elbújva pihent a folyóparton. Egy több mint háromméteres példány volt, amelyet „Scarface” (sebhelyes arcú) névvel illettek. Eléggé lenyűgöző volt látni, amikor tágra nyitotta a száját. Mivel a sűrű növényzet mögött bújkált, nehéz volt róla fényképet készíteni, erre futotta…

Habár már az első kiránduláson láttunk egy krokodilt és érdekes állatokat, ebéd után ismét hajóra ültünk. Ez alkalommal láttunk egy kisebb krokodilt közelről, amely egy falevélen napozott, illetve néhány újabb fura madarat.

Az utolsó napon Doggyval, először Kurandába látogattunk, amely egy kis falu az őserdő szívében. A faluból igazi turista látványosságot csináltak, úgyhogy nem igazán tetszett nekünk, ellenben a közeli Baron Falls vízesése még így a száraz évszakban is nagyon tetszetős volt.

A koradélutánt a Cairnstől északra található Ellis Beachen töltöttük, ahol az egyik fán láttunk egy csapat fehér madarat, amelyek nagyon vicces módon tépték le a fáról a hosszúkás formájú gyümölcsöt, amelynek magjait ették. Cairns felé pedig megálltunk egy nagyobb csoport kengurut fotózni, még mindig nem sikerült megunni ezeket az állatokat. Az utolsó estét Doggyval a már jól ismert gordonvale-i kempingben töltöttük, ahol megünnepeltük az utolsó estét a furgonnal egy remek kenguru steak vacsorával.

Reggel elvittük lemosni a kocsit és belülről kiporszívózni, majd otthagytuk a cairnsi depóban. Ezután a belvároshoz közeli “Njoy Travellers Resort” hostelben szálltunk meg, amely egy remek kis szállás volt, és még ingyenes reptéri buszt is biztosítottak másnapra. Délután elsétáltunk a Cairns Lagoonhoz, amely egy ingyenes úszómedence a tengerparton. Itt lefeküdtünk a gyepre, hogy kipihenjük a nap fáradalmait.

Másnap a busz kivitt minket a reptérre, ezzel nemcsak az ausztráliai, hanem az óceániai kalandjaink is véget értek. Innentől Délkelet-Ázsiában folytatjuk, ahol is az első állomásunk Indonézia, ezen belül is Bali szigete lesz. Ciao Ausztrália, kenguruk és koalák földje!